Új remények

Vasárnap délután öttől kezdetét veszi fiaink számára az új szezon. A Stadion bővítési projektünk utolsó ráncfelvarrásai miatt az első három meccset – mint a sörmeccseinket is emiatt – idegenben fogjuk tolni, hiszen a következő fordulóbeli Burnley meccset elcseréltük. A mostani ellenfél az Arsenal lesz. Bővebben a tovább után.

Az Arsenal-Wenger kapcsolat a mai PL-ben igazi különlegesség, hiszen lassan 20 éve tart. Három évnél hosszabban csak a Bournemouth-Howie, a Burnley-Dyche és a Stoke-Hughes együttműködés tart. Igazi dinoszaurusz ez a kapcsolat. Egy visszamaradt nyúlvány a régi idők angol focijából, mikor is a menedzserek hosszú távra teljhatalommal rendelkeztek. A kis színes után nézzük az Arsenalt a Wenger-korszakban.

Egy ilyen hosszú kapcsolatot nyilván több részre lehet osztani. Jelen esetben alapvetően háromra bontható.
1.: Az Emirates Stadion előtti siker korszak
Ez még a pre-Abra-éra, mikor még nem zilálódtak annyira szét az anyagi különbségek a nagy csapatok között. Erős drága keretekkel Wenger sikeres volt, jöttek bajnoki címek, trófeák. Wenger a megörökölt védelemmel és Bergkamppal valamint az akkoriban a fénykorát élő francia foci importokkal – Petit, Henry, Wiltord, Pires -, no meg a holland légióval – Overmars, van Bronckhorst -, és fiatal tehetségek, mint Vieira igazolásával a fénykorát élte. Tévedés ne essék, ezek a játékosok akkoriban nagyon is drágának számítottak és bizony sztárok, világsztárok voltak. Ennek a korszaknak a csúcsa és egyben a vége is a veretlen szezonjuk volt.

2.: Az Emirates törlesztéssel telt trófea mentes évek
Beköltöztek a csili-vili új stadionjukba, amit nagyon drágán építettek hitelre. Ez a hitel fojtogatóvá vált, így erőltetett menetben próbáltak ettől a tehertől szabadulni. Ez az új gazdasági szituáció teljesen más játékospolitikát követelt. Ezután már nem jöttek nagy nevek nagy pénzekért, hanem ismeretlen francia, afrikai stb. fiatalok. Ez a korszak Wenger közgazdasági diplomájának emlegetésével telt. Meg a mai napig élő Wenger bébik becenév megragadásával, hiszen ekkoriban a legjobb játékosaik Touré, a tiniként beszerzett Fabregas, Ramsey, Walcott, Oxlade-Chamberlain, Bellerín és a saját nevelés Wilshere. Jellemző igazolások voltak még Eboué, Diaby, Song. Rendszeresek voltak a pluszos vagy nullszaldós ablakok. Az ekkoriban a Citynél megjelent olajmilliók pedig hatalmas pénzekért vitték a legjobbjaikat, így Nasrit, Clichyt, Tourét. Elment Fabregas is a Barcába. Volt egymás után több évük, mikor az aktuális csk mindig dobbantott. Ennek a korszaknak a vége van Persie eladása volt a MU-nak. Azonban a lényeget elérték: az adósságállományukat abszolút normális szintre sikerült leszorítani úgy, hogy közben sosem estek ki a Top4 mesés földjéről. Ekkoriban volt egy olyan szokása Wengernek, hogy a 30 feletti játékosait eladogatta, így járt Henry, Viera és még sokan mások is.

3.: Wenger utolsó nagy dobása
2013 nyara óta új szelek fújnak: Özil leigazolásával az öreg ismét visszatért az Arsenalos pályafutásának elejéhez és igazol ismét drágán és/vagy nagy neveket. Azóta minden nyáron jött legalább egy új igazolás, ebben a kategóriában először Sánchez, majd Cech, idén (eddig) Xhaka. A gazdasági helyzet javulásával változó játékospolitika meg is hozta hatását, hiszen azóta nyertek két FA kupát. Legyen ennek bármekkora is a valós értéke.

A lényeg, hogy Wenger és az Arsenal mára már megváltozott és korántsem a Wenger bébik szaladgálnak a pályán. Igaz Rosicky, Arteta és Flamini távozásával a mostani szezonra kicsit fiatalodtak. Ettől még a csapat magja bizony nem fiatal: Cech 34, Mertesacker 32, Cazorla 32, Koscielny 31, (Debuchy 31), Giroud 30, Monreal 30 éves, azaz már kifele mennek, vagy már ki is értek a legjobb éveikből. A “Wenger bébik” és a “sztár” igazolások sem annyira fiatalok már. Pontosabban a legjobb éveikben vannak, hiszen Özil 28, Sánchez 28, Walcott 27, Gibbs 27, Ramsey 26, Welbeck 26, Wilshere is 24 éves már. Az általam fiatalabbnak tartott Elneny is 24 már, de Ox is 23, Jenkinson és a friss igazolás Xhaka is 24 éves már (mindenkinél az idén 2016-ban betöltött kor szerepel). Egyedül Chambers és Bellerín, akik tényleg fiatalnak számítanak a várhatóan rendszeresen játszók közül. A lényeg az, hogy ma már nem Wenger bébikről van szó, hanem ez a keret kora alapján már bizony az nfl-ből ismert win-now üzemmódban van főleg, hogy a jelenlegi állapot alapján ez Wenger utolsó szezonja a menedzseri székben.

Az látszik, hogy az Arsenal tapasztalata bennevan a saját stadionfejlesztésünkben. Nem véletlen lett az olcsóbb bővítés és nem az új stadion építés. Az sem véletlen, hogy nem piaci, hanem tulajdonosi kölcsönből valósult meg. Ezzel az Arsenal esetében a finanszírozás csapatépítési gyakorlatára látott negatívumokat sikerült kiküszöbölni. Ettől függetlenül remélem, minél hamarabb kipörgetjük a nem cukrosbácsi tulajok felé a kölcsönt és minél hamarabb bele tudunk vágni a második ütembe amellyel a mostani 54 ezresre bővítés után a végső 58-59 ezres stadion méretet és a hozzá illő bevételt tudjuk majd produkálni.

Az Arsenal bizony a mostani meccsre is hozza saját mivoltát, hiszen az EB utáni pihenők és sérülések miatt a hírek szerint nem lesz a meccsen Mertesacker, Gabriel. Koscielny, Welbeck, Jenkinson, Özil, Giroud és Wilshere. Azaz gyakorlatilag a csapatuk magja és az egész középhátvédsor nem elérhető. A hírek szerint Monreal, a balbekk lesz az egyik CB a meccsen.

A mieinknél is hosszú a sérültlista a megerőltető felkészülés következményeképp. Karius kéztörés miatt nincsen, Sakho szokásához híven sérülésből épül fel. Nem elérhető Lucas, Gomez. Sturridge és Milner utolsó pillanatos döntés lesz – szerintem jobb, ha most még pihennek egy hetet. Ellenben Matip, Lovren elérhetőek lesznek, tippem szerint ők is fogják kezdeni a meccset.

A meccs maga érdekes lesz. Nem is kicsit. El sem merem hinni, hogy milyen szerencsés csillagzat alatt játszunk majd – persze a Karma néni ilyenkor szokott jól bosszút állni. Alapvetően egy megtizedelt Arsenalhoz látogatunk, ahhoz az Arsenalhoz, akik ellen nem szokásunk nyerni, viszont a labdaszerető, szép, támadó focijuk, amitől Wenger nem szokott – sokak szerint nem is tud – eltérni, piszkosul fekszik a Klopp-féle gegenpressinges heavy metál focihoz. Nem egyszer vertünk már meg nem is kicsit, hanem nagyon ebben a stílusban focizó ellenfelet Kloppal a fedélzeten (de a BR-féle ezüstös szezon legnagyobb meccsei is erről szóltak nagyrészt, főleg az akkori Arsenal verések). Az, hogy az Arsenal lesz otthon, azt jelenti, hogy többet akarnak majd támadni és nagyobb hely lesz mögöttük gyors támadásokat, kontrákat vezetni. Szinte csorog a nyálam, ha belegondolok, hogy a szedett-vedett védelmükre és az Xhakával először felálló középpályájukra ráeresztjük a feljavult gegenpressingünket Manéstól, Winajdumostúl, Firminóstúl, mindenestől…
Annyira evidens, hogy a két csapat megszokott alapstílusa ezen a meccsen bizony nekünk kedvez – főleg a nyáron gyakorolt ultra pressinges 433-mal -, hogy nem tudom elhinni, hogy Wenger ne találna ki / próbálna meg valamit. Nagyon kíváncsi leszek mi lehet ez a valami. Az a minimum, hogy Cazorlát nem teszi be a double pivotba és a két verőlegényét Xhakát és Elnenyt játszatja, de lehetséges, hogy van más elképzelés is.

Nagyon várom a meccset. Alapvetően Wengeren múlik, milyen meccset látunk. A tejszínes kiütéstől a vereségig minden benne van. Az unalmas döntetlent leszámítva. A legjobban bízva várom, hogy Wenger döntsön az alap játéka mellett, és akkor még jobban fogunk szórakozni.