Bonjour Mané!

Bennem is – ahogyan a szurkolótáborban is – vegyes érzések, gondolatok keveregnek Mané leigazolása kapcsán. A bemutató poszt elsősorban erről és nem magáról Manéról fog szólni.

Kezdjük mégis az egyszerű résszel, Mané rövid bemutatásával:
Mané idén lett 24 éves. Tehát még éppen a felső a határán van annak a korosztálynak, amiből szeretem, ha igazolunk. A kormágia alapján a legjobb évei még előtte állnak. Szenegáli labdarúgó, tehát Matiphoz hasonlóan nála is lehet aggódni, hogy válogatottja kijut-e az ANK nevezetű klubfoci gyilkos tornára. Kloppball-alkalmas, hiszen a Red Bull Salzburgnál az extrém pressingjéről híres Roger Schmidt (ma Leverkusen edző) kezei alatt lett ismert és befutott játékos. Posztja alapján szélsőként, szélső támadóként, visszavont csatárként és néha csatárként vetették be. Alapvetően egy jó fizikumú, gyors, technikás labdarúgó, aki az elmúlt 4 szezonjában jó számokat hozott. Erre jó példa, hogy mindig 10 gól felett szerzett. A legutóbbi két PL-szezonban is.

A posztjához képest kifejezetten jó pressing számok ezek.

Nem is húznám nagyon a dolgot. Alapvetően egy tehetséges, még kellően fiatal, rendszerbe illő labdarúgót igazoltunk a személyében.

Követelem vissza a Bootroom-os, falnak dőlős fotókat.

Ugrálnunk kellene örömünkben, hogy milyen jót fogtunk a piacon.

Most jön az a rész, ami körbejárja azt, hogy miért is nem ugrálunk.

Ennek a lényege alapvetően felfűzhető az alábbi kérdésekre:

• Már megint miért a Sotonból igazolunk?
• Klopp és a TC miért igazol drágán?
• Miért ennyi az ára?
• Miért nem hiányposztra igazolunk?

A fenti kérdéseket fogom most körbejárni, nem pontonként.

Kezdjük az árral.

30 millió font körüli összegről lehet hallani, ami elsőre természetesen soknak tűnik. Azonban több dologba bele kell gondolni. Egyrészt a Fonat sok éves munkájából tudjuk, hogy a focisták ára folyamatosan nő, avagy inflálódik. Konkrétan most három, az árakat erősen befolyásoló tényező van. Egyrészt a mostani télen nagyon látványosan megugrott a kínai milliárdosok bevásárlókedve a hazai csapataik tulajdonosaként. Ennek oka, hogy Kínának focikedvelő vezetője van és a rendszerük működési elvei alapján állami megrendeléseket, pénzt stb. akkor lehet szerezni, ha a vezető hóbortját kielégítik. No, nem is ez a lényeg, hanem a teljes labdarúgó piacra hatással levő kínai nagybevásárlás. A kínaiak eszement pénzekért és eszement fizetésekkel vesznek idősebb és másodvonalas sztárokat, aminek a hatása persze az, hogy mindenhol drágábban kelnek el a labdarúgók.

Másrészt az angol csapatoknak is megvan a maguk árfelhajtó hatása. Nem új dolog, hogy a most kezdődő szezonnal indul a legislegújabb TV-szerződés, ami megint eszement rekord összegű. Pontos szám lehet, már van, de én még nem láttam, így maradjunk annál a becslésnél, hogy a legutolsó PL-csapat is minimum 100 millió fontot fog kapni belőle. Azaz a korábbi nagy pénzekhez képest most megint egy lépcsőfokkal magasabb szinten fognak tudni és fognak is pénzt szórni az angol csapatok, így mindenki egy angol csapatnak sokkal drágább, mintha egy német, vagy olasz akarná megvenni.

Nem szeretek politizálni, viszont meg kell említeni a BREXIT dolgot (pontosabban az idei nyári piaci hatását alaposan körbejárni), hiszen komoly hatása van az idei nyári piacra. A devizapiac teljesen felbolydult. A font komolyat gyengült az euróhoz képest, az euró komolyat gyengült a dollárhoz képest. A lényeg kettős:

• Egyrészt a devizaárfolyamok kiszámíthatatlanok. Lehetetlen pontosan kiszámolni mivel jár jobban a csapat.
• A font komolyat esett és várhatóan még fog is az euróhoz képest, így sokkal drágább lett és még lesz is a kontinensről vásárolni.

Tehát a BREXIT tompítja az angol piac relatív belső drágulását, sőt simán lehet, hogy az árfolyameséssel drágábbá teszi az euróért a kontinensről vásárolt labdarúgót, mint a szigetekről vásároltat.
A másik megközelítés még inkább gazdasági. Minden vállalkozásnak megvan, hogy mekkora a kockázatvállalási hajlandósága. Nem akarom kielemezni, hogy melyik csapat milyen. A lényeg az, hogy a komoly árfolyamkockázat miatt komoly kockázatot jelent gazdasági értelemben a BREXIT után a kontinensről vásárolni. Ne lepődjünk meg túlzottan, ha ennek fényében csökkenni fog egy kicsit a felvásárlási kedv a kontinensről és inkább a szigeteki pici és eleve túlárazott piac kerül idén nyáron előtérbe, amíg a devizapiacok le nem nyugszanak.
Még egy kis háttér a BREXIT-hez. Tudjuk azt, hogy a labdarúgók árát a csapatok éveken keresztül fizetik. Nem, nem csak a bónuszokat, hanem a játékosok alapárát is. Ennek fényében egy csapásra a mondjuk Canért fizetendő részlet hirtelen sokkal drágább lett, viszont a Suárezért cserébe kapott részlet meg sokkal többet ér.
Az utolsó gondolat a BREXIT-hez a csapatok pénzügyesei idén nyáron komolyan megdolgozhatnak a pénzükért a megfelelő árú és mennyiségű euró biztosításáért.

Azaz a 30 millió font az új TV szerződés fényében abszolút nem sok. Jobban belegondolva a BREXIT meg indokolja a szigetekről való vásárlást, hiába népszerű fikázni, hogy már megint a Sotonból igazoltunk és hiába nekem is csalódás az a fajta korábbi hiba javítása Klopp és a TC részéről, hogy akkor szerezzük meg, most ha már korábban nem sikerült.

A TC-Klopp együttműködéstől alapvetően én azt várom a játékospiacon, hogy fiatal, ismeretlen labdarúgókat vásároljanak, olyanokat, akikről még csak nem is hallottam korábban. Avagy a Can, Origi féle kontinentális játékos 20 év körül 10 millió euró alatt csak, hogy el tudjuk helyezni mire, gondolok. Grujics és Karius tökéletesen hozza ezt a vonalat. Szeretném, de lehetetlen, hogy minden igazolás ilyen legyen, így egy ettől eltérő igazolás nem a világ vége. A BREXIT meg az idei nyárra megnehezíti, sőt kicsit ellehetetleníti ezt a játékos politikát, így jobban átgondolva az első felháborodásom sem igazán jogos.

Még a hiányposzt téma visszavan. No, szóval azt gondolom, hogy nem a szélső/támadó a csapat legnagyobb hiányposztja. Sőt ide túl sokan is vagyunk a most következő szezon alacsony meccsszámához. Így nem igazán jogos ide igazolni, de azt azért látni kell, hogy Mané a csatár és nem irányító jellegével erősen elüt a Coutinho, Lallana, Firmino vonaltól, így egy teljesen más színt tud hozni az egyébként túltelített posztokra, így nem annyira “felesleges” igazolás.

Mané leigazolása kapcsán sok mindent kell átgondolni és a friss politikai hatás miatt mire ide jutottam az írásban nekem minden kezdeti ellenérzésem eltűnt. Tudok tiszta szívből örülni és ugrálni ennek az igazolásnak.