Első utcabál a nagykoncert előtt

10 nap múlva koncert. Tapíroboányira nagy. Összejött a baseli arénában. És ez most nem a Harley-ján a kontinenst körberobogó, ajtón bekopogó, „csókolom, van-e jó ritmusgitárosuk, ballábas” koncertszervező fazon érdeme volt, hanem a karmester, az erősítő arcok, a fővilágító, meg persze a zenekar minden egyes tagja törte rá Európára az ajtót. Meg a gitárt ketté a sárga tengeralattjáró feje búbján. Az együttes együttes erővel. Mi meg bebasztunk, ahogy AC/DC koncerten illik. Most már csak még egyszer kell kivágni a magas cét, bevágni a Jack dugót és tépkedni a húrokat aznap este, miközben a belga dobos nem bassza el a ritmust. Na de addig! Van még három mezei koncsertó.

A Kop első sora csütörtökön

Eredetileg úgy volt, hogy majd meggyőzzük itt, ezeken a falunapokat levezető versenyprodukciókon a zsűrit, hogy a nemzetközi táncdalfelsztiválon jövőre is lehessünk előzenekar. De jött valami undorítóan stílusvesztett muzsikát produkáló tehenész banda, és a mi drogba fullasztott néhány kevésbé sikeres estünk miatt őket favorizálják. Meg itt van ez a Nyugat Sonkái nevű banda, szögegyszerű horvát kóló-kat adnak elő citerán (Touré zenei eredetét is felismerni vélhetjük), de a brit vezérhúrszaggató bikájuk annyi sört tud inni, hogy égeti a pengetőt, és van meccs, hogy a csajok háromszor is eldobják a bugyijukat a dallamos futamaira.

Nem lesz tehát táncdalfesztivál. Vagy hát talán július végére kiírnak valami válogatót, de kösz, nem, akkor még senki sem akar gitárt fogni a kezében. Lehet itt tehát most már kromatikus skálán végigpofozni a három hátralévő bandát, akkor sincs valós tétjük. Csak annyi, hogy addig a próbateremben milyen munka tud folyni 10 napig. És ha siker van, igazi európai turnét kapunk jövőre, ahol Csirkék és Rókák fogják előzenekarként a Beatles-nótákat gyenge minőségben leutánozva felszopni nekünk a közönséget. Ha nincs siker; az az elképzelhetetlen világállapot igazából most miért is érdekelne bárkit?

A mai utcabáli mulatságon a Watforddal kell összemérni erőnket egy Boci, boci tarka… virtuóz dalfeldolgozó jam session-ben. Az Anfield Road népe is érzi, hogy a Flamenco cipőket nyugodtan otthon lehet hagyni, és a melós ruhában elég lesz Carslberget vedelni meg a május 18-i turnébuszt szervezni. A Watford zenei stílusának engedelmetekkel utána nem néztem, mert úgyis mindenki Believe nótákat fog énekelni a Kopban. Annyi biztos, hogy a Vigyázz, szarvas útjelzőtáblás együttes már rég biztosította helyét a súlyos PL-középmezőnyben, szóval ha most is másnaposan vagy konkrétan nyaralásból jönnek a fiúk, akkor senki sem fog meglepődni.

Mi meg nyilván kitesszük a full fakót, és elkezdjük a lurkókkal dübörögtetni a gyepen a tinédzseresen magas hangú scouser trash metált. Klopp mester nyilván már kidolgozta a következő másfél hét felkészülését, a hangszerek behangolását; és ha valaki a Watford ellen fisz helyett faszt fog a szaxofonján, hát ajvé, a suhanc Axl Rose sem nyerte el mindig mindenki tetszését a nézők soraiban, azt mégis állva pisálnak utána a lányok, ha egy gitártrónon hörög. Hajrá, gyerekek, három meccs a tietek, aztán lehet a német maestro-val alapozni a nyári zenetáborban.

Ügyeletes Liszt Ferencük, a.k.a. guthmate előrejelzése mára: „Hétvégén szívni fogunk… DE KI A FASZT ÉRDEKEL?”

Szintén zenész.