A FourFourTwo szégyene

Egy tragédia ártatlan áldozatait használni figyelemfelkeltésnek, reklámnak vagy klikkvadászatnak nem újságírói, és főleg nem ízléses emberi cselekedet. A fourfourtwo.hu április 29-i Napi 7-es posztja átlépett a szakmai-etikai elveken és porba tiporta azokat. Felháborító, hogy egy neves külföldi sportportál magyar főszerkesztője ilyen színvonalú írást engedjen ki a kezei közül. Szó szerint leírja benne: a tragédiánál jobb dolog nem történhetett volna az angol focival. Az, hogy az egyébként 1995-ben, és nem 1993-ban született Bosman-ítélettel párhuzamba állítja a Hillsboroughban bekövetkezett gyilkosságot (mert ez a hivatalos ítélet, és nem pusztán a szurkolók ártatlanságát mondta ki a bíróság), miszerint angol csapatok nem lettek volna képesek a legrangosabb európai klub trófeát elhódítani, egyszerre kegyeletsértés, érzéketlenség és szakbarbárság. Utóbbira elég felidézni a ’70-es évek végétől a ’80-as évek közepéig tartó angol BEK-dominanciát.

Elkeserítő blaszfémia, hogy a 27 év után fényre derülő igazságot újra hirdetettnek és bírósági felmentésnek titulálja a szerző, valamint vigasztaló tudatnak szánja a 96 áldozatnak az angol klubok Bajnokok Ligája sikereit. Az ilyen minőségű, hazug újságírást Liverpoolban a lap teljes bojkottjával jutalmazták. Ez nem sportújságírás, ez nem újságírás, ez nem emberi norma.

De nézzünk csak körbe rendesen, hogy Angliában miképp fogadták a bírósági ítéletet, illetve hogyan viszonyult hozzá Európának az a fele, aminek köze is van a sporthoz. A Villarreal szurkolói tisztelgő molinókat gyártottak az EL-odavágóra, meccs előtt felcsendült a YNWA, Swansea-ban külön megemlékezést tartottak, és külön díjazták a JTF96 mozgalmat, és ismét szólt a hangszórókból a YNWA. Idegenben, többedszerre, és a legnagyobb riválisaink is megtették volna ugyanezt. Ez nem egy egyszerű bírósági döntés, pláne nem újratárgyalása az ügynek, hanem az igazság végső kimondása. Ez a valóság győzelme az elnyomással szemben, a 27 éven keresztül belé táplált hit és kitartás diadala a hazugság és a tények eltitkolása felett. Amíg ezt nem értjük, addig el sem indultunk az igazság útján.

A fourfourtwo.hu pedig nyilvánvalóan nem érti ezt, hiába jött le a .com végű anyaoldalon is hosszú és jó cikk az ügyről. Ez nem egy apró dolog, ami elindít egy nagyobbat (ahogy nem Heyselből és Hillsborough-ból nőtt ki a PL sem, úristen…), egy érdekes gondolatkísérletet, amibe irreleváns dolgokat belekeverve, rossz adatokat, ötleteket belevíve kihozhatunk valami irracionális, értelmetlen sejtést.

Hillsborough nem egy téma.  Hillsborough egy tragédia, az egyik legsúlyosabb a sport világában. Nagyon sok mindent hozott, sok minden változott, amin érdemes is elgondolkodni, de az igazság elismerésének pillanatát klikkvadászatra, olvasottságra ily módon felhasználni egyszerűen minősíthetetlen tett, amivel nem csak önmagát járatja le az újság, Szöllősi György főszerkesztő és Bodnár Zalán online főszerkesztő (bár nem nagyon tudják már kik előtt lejáratni magukat), hanem az egyébként továbbra is minőségi médiumnak tekintett fourfourtwo.com-ot is.  A második világháborút lezáró béke aláírásának pillanatában nem filozofálgatunk azon, hogy mennyivel jobb a munkanélküliségi helyzet, lám nem hiába haltak meg több tízmillióan. Mert ez egyszerűen elfogadhatatlan így.

2016 április 26-án véget ért az ügy, a bíróság kimondta a igazságot. 96 ártatlan ember haláláról, a bűnösökről, és az ártatlanul vádoltakról. Ennek a hírnek a bármilyen más formában, a saját üzleti érdekben történő felhasználása nem csak ízléstelen és gusztustalan, de egy új szellemi mélypont megütése is.

Vörös fonat