Lépjünk be a Mátrixba!

Nagyon jó lenne ma este arról pötyögni, hogy mik a csapatok esélyei. Mi lesz a taktikája az edzőknek. Milyen lesz a játék várható képe. Tehát a jól megszokott dolgokról. Azonban ma nem ez lesz a téma, egyrészt nem volt igazán időm felkészülni az ellenfelünkből, így a meccsel kapcsolatos részt gyorsan le is zavarnám.

Az ellenfelünk a Villarreal, nézzünk néhány random infómorzsát róluk. Jelenleg az egyik legjobb spanyol csapat, nézet kérdése, hogy a 4. 3. vagy a 2. legjobb. Elég kényelmesen a 4. helyen vannak, hiszen 3 fordulóval a vége előtt mennek 4 ponttal az 5. helyezett Celta előtt, így a BL indulás miatt kevésbé kell aggódjanak, de így elvileg kevésbé is motiváltak, mint a mieink. Statisztikák alapján a focijuk a Leszter, Hertha, Atlético Madrid vonalon mozog, hiszen BL helyen vannak 45% körüli labdabirtoklással és 75% körüli passzpontossággal. A legveszélyesebb támadójuk nem a legnagyobb név Soldado, hanem a semmiből tavaly a török bajnokságban “robbantó” francia Bakambu. Alapembereik a kisebbik dos Santos, a PSG-ből kölcsön vett kapus gyerek, Alphonse Aréola. Ebből is kitűnik, hogy keretükkel is belesimulnak a fentebb emlegetett trióba, hiszen nincsenek nagy neveik, hanem tele vannak “jó munkás” emberekkel, akikkel egy piszok kellemetlen focit tolnak. A becenevük szerintem megvan mindenkinek, melyről Szücsi ásta elő azt az érdekességet, hogy a Cádizzal “verekednek” azért, hogy ki az igazi:

Ezzel meg is van a kapcsolatunk a Mátrixszal. Neóhoz hasonlóan vegyük be stílszerűen a piros tablettát és beszélgessünk az esélyeinket nagyon csúnyán rontó doppingkérdésről.

A profi sport kapcsán az egyik legfurcsábban kezelt tabukérdésről van szó, amit minden sportág kicsit másként kezel, de egyöntetű az, hogy mindenki igyekszik a szőnyeg alá söpörni a kérdést és látványosan csak minimális látszatintézkedéseket hozni.

Mielőtt a téma mélységeibe belemennénk, szeretnék egy-két dolgot tisztázni. Nagyon fontos az, hogy az élsport az egy rendkívül egészségtelen mutatvány a tömegsporttal ellentétben. Az embernek az ízületeit, csontjait, izmait, azaz en bloc a szervezetét tönkre teszi ez a mozgásforma. Nincsen kivétel a sportágak között (na jó a bowling és a darts talán). Nem véletlen, hogy a legmagasabb szinten rövid ideig lehet őket űzni, ami egyik oldalról indokolja a magas fizetéseket, hiszen a sportolóknak rövid idő alatt kell egy életre valót összegyűjteni, ezért nem szoktam szeretni a hú x vagy y mennyi sok pénzt keres típusú megszólalásokat. Ez egy egészen másik biznisz, mint a hétköznapi élet. No mindegy is ezzel elkalandoztam. A női tornában például 14-22 éves kor között van az csúcskorszak. A fociban, ha elég mélyre nézünk akkor poszt, játékstílus, bajnokság függő, de jellemzően 22-32 év között van a csúcskorszaka a játékosok többségének.

A másik szerintem alapvető a kérdéskör szempontjából egy nagyon egyszerű kijelentés. Profi élsport nincsen dopping nélkül. Nincsen kivétel: minden sportágban mindenki tol valamit. Ezt hagyom kicsit ülepedni.

A mai élsportban, amit megszoktunk teljesítményeket, azok nem normál emberi teljesítmények. Egyszerűen jó gének és profi edzések nem magyarázzák, hogy az elsportolók mitől futnak, ugranak, dobnak stb. ekkorát, ilyen gyorsan, ilyen messze, mint teszik azt az olimpiákon és a különböző sportágak legmagasabb szintjein. Egyszerűen nincsen az, hogy 100 métert tisztán le lehet futni 9,5 másodperc alatt, hogy kiragadjak egyet. A legismertebb példa a kerékpársport. Azt mindenki belátja, hogy nem emberi teljesítmény 3 héten keresztül napi kb. 200 km-t tekerni átlag 40 km/h sebességgel és ezt megspékelni azzal, hogy 10-20%-os emelkedőkön kaptatásban eldönteni ki is a legjobb. Ergo mindenki, de tényleg mindenki doppingol.

Jó gének. Mi?

A kerékpársport jó átvezető ahhoz, hogy lássuk mennyire nevetséges módon kezelik a doppingkérdést a különböző sportszövetségek és versenyszervezők. E sportág esetében mindenkinek, még a mucsaröcsögei kis vak kisnyugdíjasnak is nyilvánvaló, hogy mindenki doppingol. Erre meg a kerékpársport urai teljesen random módra tiltogatnak el embereket vesznek el címeket. Elég csak a Tour de France és Lance Armstrongra gondolni. A másik kedvenc példám az NFL, ami egy kontaktsport a durva fajtából, ahol 100-150 kg-os emberkék esnek egymásnak. Rendszeres ellenség, hogy törött kezekkel, lábakkal, szakadt térd és egyéb szalagokkal játszanak a játékosok. El tudjuk képzelni, hogy ehhez milyen szereket kell beadni a játékosoknak. Erre meg a tiltott szerek közül a fű az, amivel a legsűrűbben elmeszelnek játékosokat. Szerintem elég nevetséges módon. Talán ezzel sikerült bemutatni, hogy minden sportban elég érdekesen van kezelve ez a doppingkérdés.

A ki nincsen még eltiltva. Kitől nem vettük még el a címet verseny jelenlegi állása.

Mi is a dopping? Az evidens, hogy minden sportban más és más a dopping pl. sportlövészetben egyenesen tartott remegésmentes kéz kell, így az alkohol és a nyugtatók a fő doppingok. Nehéz atlétikában az izomtömeg-növelők. Sprintszámok esetében a véroxigéncsere-növelők és lehetne sorolni a végtelenségig. A sérülések miatt a fájdalomcsillapítóktól kezdve a regeneráció gyorsítókon keresztül nagyon széles a skála.

Térjünk rá a mi sportunkra. A foci a világ legnagyobb sportbiznisze. A BL döntőt, Vb, EB döntőt többen nézik, mint bármely másik sporteseményt. A Super Bowl, Olimpia stb. nézettségben mind mind elbújhat mögötte. Ennek egyenes ági következménye, hogy ebben a sportban van a legtöbb pénz is. Egyszerűen nem hihető, hogy a foci ne lenne érintett a doppinggal. Mégis azt látjuk, hogy elenyésző számú és mértékű lebukás van. Persze minden évben van 1-2 játékos; hogy be tudják mutatni, igenis tesznek valamit, üldözik ők a doppingot. Azonban rendszerint nem túl neves játékosok esnek bele a szórásba. Ezt egészíti ki néhány évente a Rio Ferdinand-, Kolo Touré-féle kicsit nevesebb játékosok, de az Aranylabdások avagy a legnagyobb sztárok még véletlenül sem kerülnek még csak gyanúba se.

Hihető!

Pedig hát a foci is elég megterhelő, egy-egy top játékosnak a klubjával van évi 50-60 tét, ezen felül 5-10 barátságos meccse. A válogatottjával van évi kb. 10 tét és barátságos meccse. Ezeken átlagban fut vagy 10 km-t, az éves pihenőidő meg a VB-k, EB-k stb. nyári tornák miatt kb. 1 hónap. Ezen felül edzések, meg amit akartok fizikai terhelésnek; Ütközések, lerugások, esések, a teljesség igénye nélkül. Azaz amit nekik meg kell csinálni az is bőven benne van a nem emberi kategóriában. Itt van még a gyorsított felépülés kérdés köre is. Régi időkből a kedvencem, hogy Jeremies és Rooney a lábtörésük után 1 hónapon belül pályára léptek. Azonban a fociban nincsen dopping, mindenki tiszta…. Ne nevettessük ki magunkat. A fociban is mindenki doppingol. Másként nem is lehetne.

Mind tiszták vagyunk Anyu…

Szerintem elég nevetséges és/vagy gyomorforgató az össznépi komédia a kérdéskör kapcsán. A játékosok, a csapatok, az orvosok azért költenek, fejlesztenek, hogy a lehető legújabb nem kimutatható csodaszereket lehessen a játékosokba tolni. A WADA, FIFA és még ki tudja ki igyekszik eléggé elavultan tartani a tiltó listáját, hogy minél kevesebben bukjanak meg, hogy a közvélemény nyugodt lehessen: a fociban bizony nincsen dopping, nem úgy, mint a gonosz kerékpárosoknál meg súlyemelőknél meg…

Rátérve Sakhora, szerintem az eddigiek alapján nem kérdés, hogy doppingol, ahogyan nem kérdés, hogy mindenki más is. A kérdés esetében mi ment félre, hogy megbukott? Hogyan lehetséges a lebukása? Ő az orvosa, a dopping ügynöke, a csapat orvosa stb., hogyan tudta ezt benézni? Kinek érdeke a dopping üldözőin kívül a lebukása, hiszen nekik ő azért elég nagy hal. Jó bizonyíték, hogy ezerrel üldözzük ám a doppingot wink, wink…

Csupa, csupa kérdés, amire nincsen válaszom, nem is lesz komoly válasz sosem. Hallgathatjuk majd a zsírégetős fedősztorit és majd lesz valahogyan. El lesz tiltva vagy sem? Meglássuk.

Arra van egyedül válaszom, hogy a klub miért volt proaktív és miért tette oldalvonalon kívülre mindenféle hivatalos eltiltás előtt. Szerintem elég egyszerűen a Suárez-féle negritós botrány félremenedzseléséből tanultunk. Emlékeztetőül, akkor a végsőkig teljes mellszélességgel álltunk ki a rossz fiunk mellett és lettünk, így mi (a brand) is rossz fiúk. Ha emlékszünk még utána a teljes PR osztály ment a levesbe. Nos most ennek a pontosan ellenkezőjét játsszuk el. Most mi vagyunk a jó fiúk a proaktívak, akik a tékozló fiút ostorral kergetjük el. Nem visszafogadjuk és megbocsátunk neki.

Szóval nagyon sok szempontból furcsa a sztori. A nagy tanulság az, hogy a dopping körüli szemellenzősséget le kellene vetkőzni és kihúzni a fejeket a homokból.

Kileng rendesen.

Can, Hendó és Origi sérülésével kombinálva a Sakho eltiltás a Kloppball faktorunkat csúnyán visszaveti játékunk erősségét és minőségét nézve. Sakhot a kult heronkat a jelenlegi keretből senki sem tudja pótolni, senki sem tudja azt a fajta labdabiztosságot a védelemben. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen botrány sosem tesz jót a fejeknek. Egyszóval Kloppnak és az agytrösztnek van min agyalni. Nem irigylem őket, mert jó megoldást nem tudok a problémára, hiszen Lucast a védelemben a középpályát hagyja üresen. Míg a reaktív Touré vagy a sérüléséből vissza felé jövögető Skrtel meg a csapat stilisztikai egyensúlyát borítja fel. Ergo nincsen jó csak legkevésbé rossz megoldás, így nem megyünk jó előjelekkel a párharcba.