Egy felesleges meccsről

Eredetileg valami Mátrix-hasonlattal akartam jönni Sion Reloaded címmel, de ez a meccs nem érdemli meg, hogy ebbe kreatív energiákat öljek. Alapvetően egy alacsony intenzitású és alacsony színvonalú meccsről volt ma szó, ami elég keserű szájízt hagyott maga után, pedig elég kevés változtatással ugyan ez a meccs olyan lehetett volna, hogy tapsikolok neki. Alapvetően arról van szó, hogy a csoportmeccses lebonyolításnak van egy elég rendszeres kimenete, mikor az első két helyen álló csapat egy békés döntetlennel kézen fogva továbbsétál a kieséses szakaszba teljesen függetlenül attól, hogy mi történik a másik találkozón. Nem szép, és a szó klasszikus értelmében nem sportemberi dolog, de a pénz és a racionalitás uralta fociban nem meglepő módon ilyenkor az szokott történni, hogy egy békés döntetlennel tovább is mennek a csapatok. Meg nem mondom melyik EB-n, de a svédek és a dánok ejtették így ki az olaszokat, amiből volt felháborodás anno. Nos ez a meccs is pontosan ilyen volt…

Mivel ez egy ilyen előre lepacsizott döntetlen volt, ahogyan ezt a Jakuzziban gringow is mondta. Ehhez a kiindulási alaphoz viszonyítok. Nos azt nem mondhatom, hogy nem volt ez egy rotált kezdő, hiszen 6 helyen változott a hétvégi bajnokihoz képest a kezdő, azonban a jellegéből fakadóan bizony lehetett volna több helyen módosítani, hiszen mikor fér még bele, hogy Clyne, Can, Milner, Firmino és Lallana helyett Randall, Rossiter, Brannagan, Teixeira és Ibe kezdjen, ha nem egy ilyen békés döntetlen alkalmával? No meg elhiszem, hogy sérülésből visszajőve nem árt a játékperc Hendersonnak és Coutinhonak, de a téli szünet hiányában és az ünnepi 3 naponként meccset játszunk őrülettel, így december elején szerintem jobb pihentetni, így Chirivellát és a kölcsönből visszahívott Wilsont sokkal szívesebben láttam volna. Ugyanennek a gondolatmenetnek egy másik szemszöge: decemberben már csak bajnokik lesznek. Mikor tudjuk megint nagy számban az emlegetett fiatalokat bevetni? Hát bajnokin minőségvesztés nélkül nem. Legközelebb január elején az első FA kupa meccsen valami alsó osztályú ellenfél ellen. Azaz nekem a meccs kapcsán nem a pocsék játék, a kilátástalan támadás, hanem az a kihagyott lehetőség fáj a legjobban, hogy egyszerre lehetőséget adjunk a fiataloknak arra, hogy megmutassák mit tudnak, az erőltetett menet előtt álló kezdőknek pedig egy szusszanásra. Ez fáj a legjobban.

A meccs kapcsán – finoman és nőiesen – nincsen sok pozitívum. Ezen pozitívumok egyike, hogy Smith bebizonyította, hogy típusra egy Moreno, azaz inkább jól támadó, mint jól védekező fullback. Ez az ő nagy meccse volt, ahol is megnyugtatott minket, hogy nem olyan nagy minőségi esés Moreno mögött. Abban a rövid időben, amit a pályán töltött, Rossiter is ismét bemutatta, hogy egy egészen jól védekező középső középpályás. Éppen ezért baj az, hogy nem kaptak több és nagyobb szerepet ma a többiek a fiatalok közül, hiszen akkor ez az egész sokkal élvezhetőbb lehetett volna.

A meccs maga pocsék volt, rekord kevés alkalommal próbálkoztunk lövéssel az idei szezonban. Az alacsony tempó sajnos megint nem párosult azzal, hogy a pontosságunk nőtt volna, pont, mint a Newcastle ellen. Egy nagyon meddő mezőnyfölényünk volt, ami nem csúcsosodott ki semmiben, sem helyzetekben, sem semmiben. A fő gond az volt, hogy Klopp úgy akart tenni, mintha meg akarná nyerni ezt a meccset, pedig sem ő, de főleg a csapat nem gondolta ezt így, ezért volt az erősebb kezdő és az unalmas játék. Nagyon jellemző a meccsre, hogy Lovren 107 (82,2% pontosság), Touré 93 (85%), míg a controllert játszó Can 86 (83,7%) alkalommal, addig Origi 14 (85,7%), Firmino 34 (79,4%), Lallana 39 (82,1%), érdekességképpen pedig Coutinho 9 (33,3%) passzolt. Igazából mindenki el volt azzal, hogy a védelmünk közepén passzolgatunk mi is és ők is.

Félidei statisztikák:
lövés (kapura): 3 (0) – 5 (1)
sikeres csel: 4 – 3
labdabitoklás %: 33 – 67
passzpontosság %: 68 – 82
sikeres tackle: 10 – 12
interception: 10 – 2
felszabadítás: 6 – 14

Második félidei statisztikák:
lövés (kapura): 3 (0) – 1 (1)
sikeres csel: 2 – 1
labdabitoklás %: 39 – 61
passzpontosság %: 65 – 81
sikeres tackle: 12 – 7
interception: 7 – 6
felszabadítás: 5 – 10

Finoman fogalmazva egyik félidőben sem remekelt senki. Igazából senki sem akart itt ma focizni. Főleg a mieinktől, de igazából mindkét csapat részéről látványosan alacsony számok ezek. Ismétlem magam, nem ez a semmi teljesítmény fáj, hanem az, hogy ezt nem teljesen kimaxolt “B” csapattal értük el. Összességében maga a pocsék meccs azzal, hogy segítségével csoportelsők lettünk és ennek köszönhetően – feltehetően egy könnyebb, pihenősebb ellenfelet kapunk majd a pörgés utánra februárban – megérte.

Egyébként is fontos dolog a rotáció, de kiemelt a Kloppi pörgős, pressinges fociban.

Még beszélgessünk egy kicsit a rotációról. A rotáció egy aranyközépút keresés, amiben nagyon nehéz megmondani, hogy mikor is jársz el a legjobban. Az evidens, hogyha nem rotálsz, akkor a szezon végére elfáradsz. No meg van a híres neves tanulmány Verheijentől, hogy ha nincs meg 3 teljes nap pihenő (a táblában 4 nap két meccs között), akkor az a győzelmi esélyeket csökkenti, főleg a meccsek második félidejében. Emlékeim szerint 0,4 ponttal szereznek kevesebbet ilyenkor a csapatok. A lényeg a kell 3 nap pihenő, ha ez nincsen, akkor viszont rotálni kell. No igen, mielőtt Macca szólna, benne van a pakliban, hogy a túlzott rotáció a játékosok közötti kémia rovására mehet. Tehát ez az egész rotáció – nem rotáció kérdés két rossz közötti egyensúlyozó művelet, ahol is a helyes megoldás egy vékony kötél a rossz megoldások szakadéka felett. Tovább bonyolítva a kérdéskört bejön a képbe az, hogy nem über kereteknél – márpedig a mienk nem az, főleg nem sérülésekkel együtt – egyes posztokon bizony a minőség rovására tud menni a rotáció (lásd Clyne-Randall viszonylatot), míg más posztokon majdnem mindegy, ki szerepel (Cou-Firmino-Lallana). Tehát az alap rotáció – nem rotáció kérdéskörnek még a szűkösségi erőforrás-gazdálkodás ad egy extra dimenziót. Röviden ezt szoktuk priorizálásként emlegetni.

Dőlt betűvel a veszélyesen közeli meccsek, míg vastaggal a sokrotációs meccsek.

Azt gondolom, a sok egyéb tényező mellett a rotáció a kulcs abban, hogy a City és a Chelsea ellen jók voltunk, míg szenvedtünk a Southampton, Palace, Swansea elleni bajnokikon. Emlékeztetőül a West Brom 3 nap múlva Pulis-féle Ikarusszal jön…

Nos Klopp alatt hogyan is néz ki ez az egész? Talán nem meglepő módon az első 1-2 meccsén abszolút nem variált és nem rotált, hanem pályára küldte azt a néhány játékost, akiket ismert és bízott bennük. Az idő előrehaladtával a rotáció nőtt, ahogyan megismerte a keretet és visszajött pl. Hendó és Sturridge a sérülésből. Az utóbbi néhány meccsen (Soton ligakupa meccstől) már nem a kevés rotáció a gond, hanem a rossz priorizálás. Nem írnék most, ha Hendó és Sturridge nem a ligakupa meccsen szerepelt volna, hanem a bajnokin. Egyszóval Klopp nagyobb prioritást ad a kupáknak, mint szeretném, ami egy dolog. Viszont a keret erejének és méretének ismeretében az erőforrásaink behatároltak, és ez a fajta magas kupa-priorizálás vissza fog ütni, és a bajnokság lesz – ami ugye egy maraton futás – az, ahol ez be fog következni. Ugyan ez Klopp tanuló éve, így igazából belefér, de ettől még nem szeretném, ha emiatt maradnánk le 1-2 ponttal a Spurs mögött a 4. hely jelentette BL pénzről.

UI.: Az ideális rotáció olyan, hogy soha nem a legerősebb kezdő lép pályára (1-2 rangadó kivétel lehet), és folyamatosan, minden meccsen 3-4 játékos változik a kezdőben úgy, hogy minden játékos, minden poszt (a kapust kivéve) benne van a vetésforgóban. Ezzel lehet elérni, hogy legyen erő a szezon végére és ezzel lehet a sérülések veszélyét csökkenteni.