Ezek nem a Natalie Portman

Délután a Swansea csapata ül majd a bordó könnyek áztatta vendég öltözőbe, én pedig személy szerint remélem, hogy Klopp egy kicsivel közelebb visz bizonyos kérdések megoldásához. Meglehetősen jó formába várjuk az összecsapást, a city elpusztítása után, egy mókás bírós, de tanulságos meccsen tettük biztossá a tavaszi európai porondot. Hogy ez most öröm vagy bánat, azt mindenki döntse el magának, kettős a dolog, hiszen a megnövekedett meccsszám nincs jó hatással a teljesítményre, azonban mivel nincs elvárás idén Klopp felé, csak a stílus/játékrendszer kialakítása, így ha több éles helyzetben tud több játékost belenevelni a focijába az nettó jóság. Ezek mellé ott van még az, hogy egy kupamenetelés is óriási boost lehet a lelakott lelkiállapotú játékosoknak, valamint az UEFA koefficiensek gyűjtése részünkről is elengedhetetlen, hogy a Wenger-kupa hagyományai megmaradjanak a szigeten. Hogy mit tartogat nekünk a hattyús-tudjukkis meccs, arról a hajtás után.

Idén is rendre megszenvedünk a közép csapatok ellen, ugyebár ez senkinek sem újdonság, legyen a manager BR vagy Klopp, ha az ellenfél beáll a saját területére buszozni átadva a területet nekünk, azzal jelentősen lecsökkenti a pressingünk adta előnyt. A betömörülő csapatok előnye abban áll, hogy a zárt védekezésből egy kinyílt, támadásban lévő és emiatt nem rendezetten védekezésre felkészült csapat ellen tudnak gyorsan helyzetet kialakítani, melyhez a legfontosabb rengeteg terület is rendelkezésre áll. Ellenfelünk, ha alapból nem is azt a stílust képviselte, az tisztán látszik, hogy formája messze nem az erős középcsapatokra jellemző. Az elmúlt meccsek teljesítményével lassan a kiesési harc frontvonalában találják magukat. Ennek tisztán egy okot nem lehet meghatározni, azonban az látszik, hogy az évek során egyre inkább veszítettek a rájuk jellemző labdatartásra épülő játékból és abból, hogy emiatt tudják szinte végig kontrollálni a játékot. Ismerős átalakulási folyamat ez főleg nekünk, hiszen a tőlük elszipkázott Brendan Rodgers tette le ezeket az alapokat nálunk is, azonban amíg náluk az elkövetkező managerek alakították át és kezelték a fellépő problémákat stílus idegen megoldásokkal, addig nálunk Rodgers saját maga határozta meg a fejlődésnek ezt az irányát és mondott le maga a labdabirtoklásra épülő fociról. A Swan padjáról Laudrop az EL szereplés extra terhelése okozta teljesítménycsökkenés miatt állt fel, majd Monk a kezdeti védelmi rendrakás után, szépen lassan egy átlagos brit edzővé növi ki magát. Tagadhatatlan érdemei vannak, hiszen a védelem megszervezése és a váltás okozta fellendülésből a Swansea pofás csapat képét mutatta. Megmaradtak az előző éra pozitív dolgai és a védelmi stabilitás újra magabiztosságot kölcsönzött a játékosoknak. Azonban úgy tűnik ez a múlt.

A Swansea elmúlt 9 meccses sorozata nem mutat jó formát, sem a kialakított helyzetek terén, sem pedig a védelem stabilitásában. A tehenészek legyőzése után puszta szenvedés a mérlegük, a középpályájuk sem a támadásokhoz nem tud extra lendületet, kreativitást vagy bármit hozzáadni, amíg ugyanígy a védelem kisegítése sem működik megfelelően mostanság. A kora őszi formájuk hanyatlik, pedig akkor még a jó öreg Voldemort is Dumbledorenak – de legalább is régi-új elpazarolt Gerrardnak – tűnt sokak szemében, azonban eltiltása miatt a játéka vagy a feje csillogását ma nem csodálhatjuk a gyepen. Az előző szezon teljesítménye Bony téli elvesztésével és Sigurdsson forma hanyatlásával is magyarázhatóak. Látszik, hogy mind személyi, mind taktikai oka is megvan annak, hogy közel kerültek a kiesőzónához.

Ezeknek fényében, nem gondolom, hogy megpróbálnak majd idegenben a beinduló kloppi gőzhenger ellen egy olyan merész játékot, ami meghozta a Pardew Palackjának a győzelmet vagy a Sotonnak a pontszerzést az anfieldi pokolból. Mivel Tudjukki személyébe a legjobb formában lévő középpályását is nélkülöznie kell Monknak, így adott, hogy egy jóféle walesi Ikaruszt pattintson pályára, és várja, hogy a kontra beüssön, ezzel adva át a rodgersi hagyományokat a kiscsapatok Nap felé repülő szárnyas fejvadászának, áldozva fel a szép játékot a pragmatizmus oltárán. Egy klasszikus 4-2-3-1-es felállás jól működhet ebben a tervben a double-pivot párosuk, mélyen a védelem előtt ülve fegyelmezett, taktikailag és védekezésben is érett emberekkel (egyik jelző sem illik Shelveyre). Védekezésben ez a felállás 4-4-1-1-é alakul, kerekeket növeszt, és az ajtókat csak vészjelzésre nyitja Ki.

A bevezetőben jeleztem, hogy várom a meccset, hogy Klopp mit ötöl ki és mivel töri fel az Ikaruszt, hiszen a City ellen láthattuk, hogy ha egy csapat területet ad és aláfekszik a pressing/anál vonatunknak akkor folyik a tejszín mindenhonnan. A #srác előrejelzése alapján a kezdőnk: Mignolet – Clyne, Škrtel, Lovren, Moreno – Can, Milner, Allen – Ibe, Lallana – Benteke. A kötőjelek egy 4-3-2-1-es karácsonyfát indikálnak, azonban a játékosok elfoglalt pozíciói nem ezt vetítik az én szemem elé. Első körben a Can-Milner-Allen hármasból Can nem érett annyira taktikailag, vagy fegyelmezett annyira, hogy lucasi magasságokban tudjon szűrni egyedül. Neki párra van szüksége, aki védi a seggét, még ha ezt olyan nehezen is látja be, mint Tango, amikor a sors Casht az oldalára csatolja. Valamint Allen sem megfelelő a támadást a szélen segítő CM szerepére, neki szintén DP-ben van a legjobb helye. Ibe abszolút kevés még kora miatt arra, hogy egy dupla irányítós rendszerben megfelelő teljesítményt hozzon egy betömörülő csapat feltörésekor. Az én olvasatomban ez a csapat egy klasszik kloppi 4-2-3-1-et alkot, ahol Can és Allen a duplaszűrő, míg Milner és Ibe tömi Big Bójanembója Ben fejét a labdákkal a szélen körbe autózva a buszt. Ebben a felállásban sokkal jobban kijönnek a játékosok egyéni preferenciái #bocsMilnerszélrekerültél, valamint a busz feltöréséhez is alkalmasabb taktika a széljátékot megerősíteni a felfutó gyors szélső hátvédek segítségével.

Rotáció vs fáradásos törések kérdése azonban továbbra is asztalon marad, főleg a januári időszak után tudunk majd érdemi következtetéseket levonni Klopp erre vonatkozó doktrínái ismeretéből. Örök kérdés, hogy a megnövekedett meccsszám mennyit vesz ki az adott játékos teljesítőképességéből, vagy mikor következik be sérülés vagy formahanyatlás, illetve az érem másik oldala, viszont az összeszokottság és a szinergiák meccs szituációkban való kovácsolása. Egy új edzőnek alapvetően a második kalapban kell turkálnia, hiszen az évközi váltás bekorlátozza az edzések és a finomhangolás lehetőségeit. A másik kalapot, azonban ugyanezen okok miatt nem lehet a sarokba dobni és ráhányni egy halom használt mezt és lapos labdát mondván, hogy majd azzal is lesz valami. Ez látszik a felvázolt kezdő brazil mentességében is, hogy valamennyire Klopp is éber ebben a kérdésben. Felkészül a Boxing Day. De addig is megnézzük milyen a hattyúk másik oldala.