Nem fáztunk meg

a tegnapi találkozón. Alapvetően az idei Liverpoolhoz képest nagyon magabiztosan hoztuk le ezt a találkozót. A kloppi Liverpooltól mondjuk ez már kevésbé meglepő és ez nem kis szó új mesterünk felé, hogy ezt ki lehet – ugyan kicsit elhamarkodva – jelenteni. A meccs maga nem volt túl nagy durranás sem iramában, sem színvonalában, sem taktikai ínyencségeiben. A lényeget -, ha már egy ilyen túrán egy ilyen erős kezdővel álltunk ki – azonban behúztuk. Hoztuk megint a jól megszokott rossz dolgainkat, így a helyzetpazarlást, a nem megfelelő helyről lövöldözést – ez nem meglepő, hiszen a kettő kéz a kézben jár rendszerint. Labdabirtoklásban sterilebbek voltunk a kelleténél. Egy ’bokort kell most húzzak, mert csak a meccs után derült ki, hogy én fogom ezt a posztot bepötyögni, így valószínűleg kevésbé lesz összeszedett, mint szokott. Nézzük is.

Kezdjünk célszerűen a kezdővel. A csoport állását figyelembe véve annyira nem meglepő ez az erős kezdő. Ha azt veszem figyelembe, hogy Kloppnak ez a tanuló éve, mikor is meg kell tudja, hogy a játékosai mennyire bírják módszereit és stílusát, akkor sem rossz ez a kezdő. Egyébként az ideális rotáció úgy néz ki, hogy minden meccsen – és a hangsúly a minden meccsen van – 3-4 helyen változik a kezdő csapat (meccsről-meccsre változtatva a rotált posztokat) és minden meccsen kihasználod mindhárom cserelehetőségedet. Ezt figyelembe véve a tegnapi Lovren, Allen, Ibe kezdetés borderline a jó rotációs és a túl erős kezdő között. Azonban ott van az a tény, hogy a Tatár pusztán iszonyat hidegben toltuk ezt a tegnapi meccset úgy, hogy oda-vissza több, mint 7000 km-t pakolunk bele a srácokba. No meg az a tény, hogy a kloppi foci erősebb fizikális igénybevételt jelent, mint BR alatt megszokhattunk. Nem kloppi alapozással így bizony ezeknek az erős kezdőknek ilyen túrákon február-március magasságában következménye valószínű. Mondjuk, ha annál maradunk, hogy ez Klopp tanuló éve, mikor ki kell kísérleteznie, hogy a módszerei mennyire Anglia-kompatibilisek, akkor egy elfogadható áldozat.

A tegnapi meccsnek megint Klopp kedvencével a 4231-el futottunk neki. Azonban ez a tegnapi 4-2-3-1 teljesen más volt, mint a vasárnapi. Ennek alapvetően a két meccs közötti személyi cserék voltak az oka. Firmino -> Benteke, Milner -> Ibe, Lallana -> Firmino, Coutinho -> Milner, tehát a támadó négyes minden posztján más játszott tegnap, így ez annyira nem is meglepő. A következmény az volt, hogy a vasárnapival ellentétben a tegnapi nem volt egy fluid támadó játék, hiszen összesen csak Milner és Firmino cserélgették helyüket a támadások során; mind Benteke, mind Ibe kötött szerepkörben focizott. Előbbi a target man csatár, míg utóbbi a vonalszélső szerepkörben játszott. Igaz, Ibe tegnap – hála az égnek – nem ragaszkodott a vonal ölelgetéséhez, cselezett és meg is indult befelé. Azonban Milner mozgásához viszonyítva ő volt az a szélső, aki megadta a csapatnak az ellenfél védelmének széthúzásához szükséges szélességet.

Stílust és taktikát tekintve jó szokás szerint ketté lehet bontani a meccset. Az örömhír, hogy mindkét részében a meccsnek a játék képét mi alakítottuk. Az ellenfelünket kifejezetten pocsék játékra késztettük. A meccs első 75 perce arról szólt, hogy domináltuk a meccset. Nálunk volt a laszti – itt kitérnék. Azt hiszem, senkit sem lep meg, ha azt mondom, hogy nekem az ideális foci stílus és favorit edző Guardiola, és az extrém labdabirtoklás, alias tiki-taka. Gondolom, így nem csoda, hogy miért volt BR szimpatikus, és miért vártam tőle mindig azt, hogy birtokolja a lasztit a csapat. Ezt azért mondom, hogy érezni lehessen a mondandóm súlyát. Nos nekem a kezdeti Klopp-érában – így a tegnapi meccsel is – az a bajom, hogy a csapat túl sokat birtokolja a lasztit – az első félidőt 70+%-os labdabirtoklással hoztuk le. Nos szerintem a kloppi focinak az ilyen túlsúlyú labdabirtoklás nem tesz jót. Nem hozza ki az előnyeit. Ilyenkor nem tud igazán kijönni a gegenpressing, hiszen ha nem veszted el a labdát, nincs mit visszaszerezni. Ilyenkor nem jön ki a futómennyiség, ilyenkor nem lehet igazi kloppi lendületes focit tolni. Klopp és a Liverpool steril az extrém labdabirtoklásnál, szerintem. -, nekünk voltak helyzeteink, proaktívak voltunk, mentünk előre, pressingeltünk. Ezek többsége olyan, amit elvár az ember fia egy Klopp-csapattól. Aztán 75 perc után a vezetésünk tudatában fogtuk magunkat és visszaálltunk. Tudatosan átadtuk a labdát és mi kontrázni akartunk már csak. Ugye ez az, amit Ikarusznak hívunk. Azonban a klasszik Ikarusz és a mi tegnapi visszahúzódásunk között a különbség abban rejlett, hogy magasabbra volt húzva. A dupla négyes első sora szélesebb volt, mint a klasszik eset. No és Lallana és az első védelmi négyes tagjai aktívan pressingelték a lasztist, mint azt a képen a kis vonalkák jelölik. Mivel tudatos taktika volt és a Kazany nem alakított ki komoly helyzetet, így ezt az Ikaruszozás-szerű taktikai váltást nem tudom nagyon kritizálni, pedig utálom az Ikaruszt.
Ez egy rövid gondolatmenet lesz. Bentekével a kezdőben két dologgal kell számolnia Kloppnak nem csak a tegnapi tanulságok alapján. A csapat vele kevésbé lesz fluid támadásban, továbbá Benteke termetéből fakadó lassabb játéka miatt -, ami nem feltétlen baj, csak befolyásolja a taktikát és a stílust – kevésbé lesz hatékony a gegenpressing és a pressing játék.

BR Ködéhez képest mondjuk nem meglepő, de a korai Klopp-korszak legnagyobb előnye, hogy gyakorlatilag mindenki jobban játszik, mint tette BR alatt idén. Sakho God módban tolja, Moreno egy klasszis támadó fullbacknek néz ki, Ibe is emlékeztet egy focistára. A vicc az, hogy még a lesajnált Sotonos fiúk is mind jobban mutatnak Klopp alatt. Ennek Klopp személyiségén kívül a feléledő pressing és az újra játszott magas védelmi vonal az oka. Két olyan elem, amit BR alatt is toltunk, de ezt is – sok minden más mellett – elfelejtette a végére. Egyébként e két elem előkerülése természetes, hogy jól fekszik srácainknak, hiszen a döntő többség úgy lett összeválogatva, hogy ezekben jó és proaktív legyen.

Lovren-Sakho tegnap megint jól játszottak együtt, mint ahogyan eddig mindig azon kevés alkalommal mikor együtt szerepet kaptak. Kíváncsi vagyok, hogy Klopp alatt eljön-e, eljöhet-e az a pillanat, mikor ők lehetnek – a tegnap látott szerep leosztásban – a kezdő védő duó. Nem tudom. Sok dolog szól főleg Lovren ellen, de szerintem továbbra is nagyon sok érv hozható fel mellettük és nagyon sok szempontból ideális lenne (kor, ár, védekezési stílus). Nagyon tudnám szeretni, ha ez bekövetkezne.
No és akkor megint beszélgessünk kicsit a cserékről. Tegnap megint 3-at cseréltünk. Ez Kenny és BR után örömhír. Mondjuk Beez statjai alapján nem kell meglepődni rajta, hiszen Rafa után – ironikus módon, hiszen az angol sajtó nagyon sokat támadta, hogy keveset és későn cserél – végre megint olyan edzőnk van, aki gyakorlatilag mindig kihasználja minden cserelehetőségét. Ráadásul egészen jó a cserék hatása szerzett góljaik és gólpasszaik száma alapján (Kloppi Dortmund 46 gól és 35 gólpassz vs ugyanezen időszak Liverpoolja 34 gól 27 gólpassz). No és már nálunk is hoztak cseréi meccseket. A másik, ami tetszett tegnap a cseréi kapcsán, hogy egymás után másodszor játszotta el ugyanazt. Gondolok itt arra, hogy vezetésnél 90 perc körül időhúzó cserének CB-t hoz be a középpályára. Vasárnap ez a szerep Lovrené, tegnap Skrtelé volt.
A vége felé funfact+ rovatunk. A tegnap nagy meccset kifogó Ibe a csapat 19 sikeres cseléből egymaga 11-et vállalt. Ha már Ibe, akkor beszéljünk a…. pressingről. Nem újdonság vele kapcsolatban, hogy a pressing és a védekezés nem az erőssége. Szerintem lehet bármekkora formában, amíg nem tud ezekben hozzátenni a csapathoz, addig tuti nem lesz állandó kezdő. Tudom, hogy ezeknek nem ez a legjobb mérési módszere, de azért nézzük meg, hogy tegnap a támadó négyes tagjai hogyan hoztak (mindenkinél sikeres tackle, interception) pressingben, védekezésben: Ibe (0,0), Firmino (2,0), Milner (0,1), Benteke (1,0) és Lallana (3,0). A másik funfact, hogy tegnap Allennél csak Minyon és Benteke passzolt pontatlanabbul.

Összegezve a kelleténél nagyobb erőbefektetéssel, de profin hoztunk egy újabb meccset. Nem lehetünk igazán elégedetlenek.