BRúcsú

A Jakuzzi habjaiból visszlátot intünk BR-nek. Igyekszünk emlékezni a szépre és a jóra is, hiszen ebből is volt bőven a kicsit több, mint 3 év alatt. Még egyszer végig nézzük milyen okok vezettek BR bukásához. Nem sikerült tartani magunkat a csak két bekezdés egy szerzőtől elvhez, de nem hiszem, hogy ez túlzottan zavarna titeket, hiszen a karakter jó dolog… Ezzel csapjunk is bele.

guthmate:

Brendan Rodgers minden hibájával együtt egy szimpatikus, fiatal, tehetséges menedzser, akinek nagyon félrement a jól kezdődő Liverpooli pályafutása, amit csak sajnálni tudok és minden jót kívánni neki a továbbiakban.
BR Liverpooli pályafutása azért ment félre mivel elvesztette saját és így a csapata identitását, avagy jobban ismert nevén: stílusát.
Ennek, ha minden tényezőt lebontok, két oka van.
Az elcsúszásból nem jó következtetést vont le. Az ő következtetése az volt, hogy az eredmény mindenek felett így a stílus felett is. Nem pedig az, hogy ha ragaszkodsz magadhoz akkor messze eljuthatsz és már csak tökéletesíteni kell az utadat.
A másik meg a csapat lefejezése. A SaS avagy 50 gól kiesése a rendszerből. Ez nem csak őt bárki mást is visszavetett volna és belecsavarította volna a saját Ködébe. A gond ott van hogy két ablak alatt illett volna megoldást találni, így jókor és jó döntés született menesztésével.

gringow:

Nem tudom, hogy ennek valaha is működnie kellett-e volna, vagy csak jó három évnyi nem működő kísérlet volt egy nagyobb (‘14 tavasz) és egy kisebb (‘14-’15 tél) fellángolással. Nem tudom, hogy Suarez nélkül mire ment volna. Nem tudom, hogy más mit tudott volna kezdeni egy olyan csapattal, amelyben egy ereje teljében lévő SaS 50+ gólt tud rúgni egy évben. Nem tudom mennyire az ő hibái voltak a rossz igazolások, illetve az ő érdemei a jók. Tényleg nem tudom.

Azt tudom, hogy rettenetes volt az elmúlt fél év és vasárnap este óta nagyon megkönnyebbültem amiatt, hogy vége van. Jöjjön majd bárki és bármi utána, a Rodgers Ködöt magunk mögött hagytuk. És ez baromi jó érzés. Ha nem lett volna annyira arrogáns sokszor, illetve ne ment volna rá jó néhány dolog az ego harcaira, most még sajnálnám is. Így viszont csak egy good luckot tudok neki kívánni.

szederbokor:

Nem hiszek abban, hogy emlékezzünk a szépre. A fenét, emlékezzünk az egészre, mindenre ahogy volt, elvégre emiatt született meg végül a döntés is. Már most érzem, hogy kicsit (jóval) hosszabb leszek a többieknél, de ha valamikor, akkor most megtehetem, és meg is teszem. Bocsi (- hogy McAllister is örüljön). És kezdjük is rögtön a bombával: a 3 évvel ezelőtti Rodgerst ugyanúgy kinevezném.

Egy művelt, fiatal, tanulékony modern felfogású edző, van egy középcsapatnál már bevált koncepciója, és bár egy feljutáson kívül egyéb sikert nem tud felmutatni, de nagyon sok potenciál van benne. Pedig ezt a Rodgerst még egyáltalán nem szerettem, folyamatosan felidegelt az Allen köré épülő, tökéletesen öncélú labdabuzulásával, amire a velszi Xavin kívül mindenki alkalmatlan volt. Ez a fajta játék egyszerűen nem bírja el az egyén ösztönös játékát, ezt pedig csak úgy lehet sikerre vinni, ha eleve ez a fajta játék az ösztön. Ez önmagában nyilvánvalóan zsákutca volt.

Igazából a búcsúposztnak a következő részét már megírtam májusban egy NST-s kommentben, egyszerűbb azt idemásolnom most arra, hogy utána mi történt.

Baromi fura dolog ez, mert olyan, mintha időről időre teljesen kicserélnék. Idejött egy fix filozófiával, aztán a naivitását nyilván hamar letörte az alkalmazkodási kényszer, de baromi szépen beletanult, és másfél szezont húztunk le minimális keretmélységgel top4 szinten. Suárez elvesztése nagy csapás, de fele ekkora se lett volna, ha Rodgers arca is visszatömörödik az alázatos munkához, aztán mire ez most decemberben eljött, és feltalálta az aktuális szent grálját, addigra már majdnem késő lett. Most pedig valószínűleg túl késő lett.
Rodgers egyáltalán nem tehetségtelen, és nem is tanulatlan, de folyamatos késésben van magával és a saját szerepével kapcsolatban is, ezt pedig egy bajnokság feszített tempója nem bírja el ezen a szinten.
Sajnálom őt, mert baromi jó szakember lehetne, de nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy maga az ember hiányzik belőle, aki hajlandó beleállni ebbe. Túlságosan élvezi a rivaldafényt, ha van, és épp emiatt nem tudja kezelni, ha lecsúszik, csak amikor már nagyon mélyen van. És ha ez így van, akkor nem szabad, hogy jövője legyen nálunk.

És vasárnaptól fogva ugye nincs is jövője nálunk. Nem hiszem, hogy nagyon tovább kéne ragozni a miérteket, aki végigélte velünk ezt a 3 évet (BR regnálásának kezdetekor Scouser még aktív volt, gringowt leszámítva mi meg a kanyarban sem voltuk), az pontosan tudja mi minden történt. Rodgerst nem a szakértelme hiánya miatt kellett most eltávolítani, nem azért, mert rossz manager lenne, hanem mert többé nem látta a fától az erdőt. És bár most nem látja még be, a váltásra neki is épp úgy szüksége volt most, amíg még a karrierje menthető.

Az, hogy most kirúgtuk, nagyon hasznos lesz neki ahhoz, hogy el tudja helyezni magát a koordinátarendszerben. Hogy lássa, mit is ér ő, mik az erősségei és mik a gyengéi. Fiatal még, benne volt nekünk a pakliban egy ilyen hiba, rá is futottunk a dologra, de nincs ebben semmi új. Viszont ha Rodgers kikupálja magát a következő években, és rájön, hogy mi az, amit ki kell engednie a kezéből, akkor baromi hasznos manager lehet még. Top kategóriás is akár.
De ez az út még előtte van. A karakterfejlődés útja.

McAllister:
Ambivalens dolog ez. A régi Rodgers hiányzik és hiányozni fog, az új, amivé lett viszont egyáltalán nem, őt már nyáron elküldtem volna. Tetszett az elv, ahogy a focihoz viszonyult, tetszett az, hogy bejárta fél Európát, tetszett, hogy rendszerben hitt és nem konkrét játékosokban. Mert konkrét játékosokkal soha nem vehetjük fel a versenyt a MU-val, a két olajossal, lassan már az Arsenallal sem. Szerintem két ok vezetett az elkerülhetetlen bukásához.
Az egyik, hogy a sikereinek az áldozata lett. Nem, nem csak Suarez miatt lettünk majdnem bajnokok, de attól az időszakból datálom azt, hogy mindent játékosok szintjén akart megoldani. Lovren majd megoldja a védekezést, Balotelli majd a góllövést, ha rendszert építesz, akkor ezeket az elemeket egyszerűen kiveszed az egyenletből ha nem működnek, ha a játékosban bízol, akkor nem tudsz mit csinálni, mert – papíron – nincs jobb nála. Ezért is fordult az igazolásaival is a PL proven mítosz felé, egyből bevethető embereket akart, akik mernek felelősséget vállalni és bizonyos dolgokat saját hatáskörben megoldanak. Nem jött be.
Én is gondolkoztam rajta, hogy kinevezném-e újra BR-t, sokáig az igen mellett voltam, most viszont nemet tudok csak rá mondani. Ez pedig a második ok, ami a bukásához vezetett, hogy nem volt ez a kapcsolat közte és Liverpool között kellően egyenrangú. Mi leereszkedtünk hozzá, ami hosszú távon, ha az emberi kapcsolatokra vetítjük, szintén nem vezet sok jóra. Ha két egyenrangú fél kapcsolatáról van szó, akkor nem félsz a szakítástól, mert ha nem működik: tough luck, találok majd egy másikat. BR viszont nem talál (a közeljövőben legalábbis biztos) még egy olyat, mint a Liverpool, ezért is váltott át nagyon hamar a dolog görcsös akarássá az egyik fél részéről, pedig csak az lehetett volna a járható út, ha megőrzi higgadtan önmagát.
Lehetett volna ennek a kapcsolatnak pozitív kifutása? Persze. Ha Suarez távozása után hű marad önmagához és (bár tudjuk, hogy Sanchezzel ez volt a terv) folytatja azt a stílust, amit elkezdett. Így is megroppant volna a csapat? Több mint valószínű, főleg Studge kiesésével egyszerre. De szerintem a játék képe teljesen más lett volna és sokkal elfogadhatóbb lett egy rosszabb eredmény is. Főleg, hogy továbbra is tartom, hogy a tavaszi menetelésben nem a három CB, hanem az LSC volt a pláne. Az idei nyarat pedig nem arra használta, hogy visszanyúljon az alapokhoz, itt már túl nagy volt a félelem, hogy lapátra kerül. Félelemből nem lehet irányítani, ilyenkor veszel majdnem rekordpénzért olyat csatárt, aki igaz, hogy homologizálva van 15 gólra egy szezonban, de hogy a csapat egészére ez milyen hatással lesz, az már nem érdekel.

Ez egy igazi bukás története, ahol megkedveled a főszereplőt, de azt is látod, hogy saját gyengesége miatt a szomorú vég elkerülhetetlen. Harag nincs, te sajnálod, én sajnálom. Mindenki sajnálja. Köszi a halakat, remélem te is annyit tanultál belőle, amennyit mi.

macca8:

Brendan Rodgers nem középszerű manager, akármilyen csúnya is lett a nálunk töltött pályafutásának hosszúra nyúlt, utolsó szakasza. Rodgers alapvetően egy komoly potenciállal rendelkező fiatal edző, aki tapasztalatlanságának, nyeretlenségének, és főleg rendkívüli önfejűségének, hiúságának áldozata lett. Olyan már többször előfordult, hogy egy brit (vagy nem brit) manager egy kis- vagy középcsapattal relatív sikert ér el (Allardyce – Bolton, O’Neill – Aston Villa, Moyes – Everton, Redknapp – Spurs, Hodgson – Fulham, és még sorolhatnám), de a következő szintet egyiknek sem sikerült megugrania: vagy meg sem bízzák őket nagyobb munkákkal, vagy azokba belebuknak – azonnal. Rodgersnek sikerült ezt a szintet egyszer megugrania a majdnem bajnoki címmel, ami egy olyan teljesítmény, ami egy középszerű manager számára elérhetetlen. Moyes világsztárok garmadájával bukott óriásit, míg Redknapp Bale-lel egy 4. helyre volt jó, hogy RH- tevékenységéről ne is ejtsünk szót. Tavalyelőtt olyan szórakoztató, attraktív CSAPATJÁTÉKOT valósított meg, amire utoljára az Aranykorban, Barnes, Beardsley, Aldridge és társai idején volt példa.

Persze hogy kelett hozzá Suarez, de Rodgers elvitathatatlan érdeme, hogy köré (és Sturridge köré) építette a játékot, megtalálta Gerrard helyét, ahogy Coutnihóét is, beépítette Sterlinget, rátalált egy nagyon jól működő formációra is. De például Flanagan balbekként játszatása is reveláció volt, noha a Scouse Cafú képességei viszonylag behatároltak, és mégis… (Abban a csapatban játszott még José Enrique, Aly Cissokho, Touré, Moses vagy Johnson is, de a fóbiások kedvéért: Allen vagy Hendo is. Aki ezek után azt mondja, hogy Rodgersnek nincs köze az ezüsthöz, egyszerűen fogalmatlan vagy súlyosan elfogult.) Villas-Boas (akit sokan akartak a mi padunkon is látni) is csúnyán belebukott mindkét londoni projektjébe, pedig ő még csak nem is középszernek, hanem a nex big one-nak volt elkönyvelve. Rodgers hazai pályán alázta és tett pontot angliai pályafutására. A PL-ben csak Rafa győzelmi mutatója jobb Rodgersénál. Mindez együtt egyértelmű bizonyítéka annak, hogy 2012-ben okkal választották őt a feladatra.
Amikor megérkezett, határozott elképzelése volt, hogy mi az üdvözítő stílus, mit akar játszatni, talán túl is erőltette azt. Arról is határozott elképzelése volt, hogy milyen struktúrában akar dolgozni, és vakmerően mindent vagy semmit játszott a tulajdonosokkal, amikor kijelentette, hogy ha lesz DoF, ő nem jön. Egy nyeretlen kétévestől tökös, bátor lépés. Talán több is annál. Ez a vakmerőség, önfejűség ütött vissza később, amikor a dolgok nem mentek már olyan jól. Eleinte bízott önmagában, abban, hogy ő ezt is meg tudja oldani egyedül, ám ehhez nem volt elég tapasztalt, nem volt ilyen hosszú és folyamatos nyomásnak kitéve, amikor fókuszáltnak és önazonosnak kell maradni. A nyomás, az eredménykényszer sokféleképpen jelentkezett: Top4, kupagyőzelem (3 év, Gerrard utolsó éve) elvárása, BL-teljesítés, de a sokféle elvárásnak nem tudott, nem lehetett megfelelni. Fókuszálni kellett volna, kijelölni a prioritásokat – és valóban hinni magában, hogy meg tudja csinálni, mert jók az eredeti elképzelései. És csak akkor tudja megcsinálni, ha ragaszkodik azokhoz. Nem tudta, egyre zavartabbá vált, viszont amikor azt hitte, megoldotta, azonnal el is bízta magát, amivel a valódi, megalapozott önbizalmát el is vesztette. És DoF híján nem is tudott senkihez sem fordulni. Az idei szezon 11 meccsén mutatott játék képe pedig azt mutatta: Rodgers még mindig csak keresi önmagát.
Pedig ahogy SAF mondta volt: a futball egy szörnyeteg, amit csak akkor tudsz legyőzni, ha önmagad maradsz, mindig, minden körülmények között. Talán Rodgers is belátja ezt.