Egy döntetlen margójára

Péntek reggel, süt a nap. Egészen ritka ez errefelé, különösen ősszel, ez is egy jel, hogy rendben lesz minden, érzem. Csak ne lennék ilyen kurva fáradt. A szőke egész éjszaka az anyjával trécselt telefonon, pedig pontosan tudja, hogy nem tudok úgy aludni, hogy nincs mellettem. Mindenki amúgy is arról beszél, hogy mikor rúgnak már ki, nem mondják ki, de látom a szemükön, amikor bemegyek a boltba, vagy leugram a srácokkal golfozni egyet. Idegesít.

Nyugodj meg Brendy, pozitív gondolatok. Kimész, megtartod az edzést, mosolyogsz a kamerába, mintha minden rendben lenne, látványosan magyarázol valamit Milnernek, amikor fényképeznek, mintha érdekelné amúgy egy kicsit is, hogy mit mondasz. Na, fel a mackónadrágot, kocsiba be, ablakot le, mutasd meg, hogy nem törthetnek meg. Csak ne lenne mindig ez az idegesítő érzés, hogy valamit elfelejtettem. Egész nap ott motoszkál a tarkóm legtávolabbi szegletében hónapok óta, hiába gondolom át a napom, kényszeresen, újra meg újra, reggeli kávé, megnézni a Fonatot, elolvasni az újságot, csók a szőkének, megsimogatni a Joe Allen szexbábu fejét, megcsináltam mindent. Mégis, valamit tudom, hogy kihagytam, hogy a fene enné meg.

Mindegy, edzés van, itt vannak azok a kurva keselyűk is a kameráikkal, jó pofát vágni hozzá, erős vagy. Ilyenkor úgy is bohóckodnak csak a srácok egész végig, futnak pár kört, tengóznak, mit érdekli őket az én nyomorom. Jön majd a következő utánam, a fizetésüket úgy is megkapják, ha valami gond van, úgy is én vagyok a hülye. Nyugi, nincs még veszve. Oda kell tenni az Everton ellen, ez a városi rangadós pátosz úgy is mindig elvakítja azokat a seggfejeket. Pont leszarom, hogy Everton vagy Swansea, de ha lehozzuk ezt a meccset, meg esetleg még kettő-hármat sorozatban, akkor majd elkussolnak ezek az out-ozó véglények. Tavaly is ez volt, nyertünk pár meccset egyhuzamban, beszedtünk néhány skalpot, egyből megint nem voltam “deluded”. Szerencsétlenek. Nem látják a nagy képet, nem érzik magukon a nyomást, nem érzik a tehetlenséget, amikor állsz a pálya szélén és hiába próbálsz nyugodt maradni, csak nem azt csinálják, amit kéne. Mert rövid a felszabadítás, mert hosszú a kiugratás, mert a harmadik ziccert püfölik a kapusba. Persze, controllerrel a kezédben mindenki okos, ha nekem is lenne egy, mi sem így állnánk. Mindegy, csak ne lennék ilyen kurva álmos. Tudja a szőke, hogy meccsek előtt ki kell aludnom magam, mert álmos leszek, ha meg álmos vagyok, nem jut eszembe semmi. Mit felejtettem el, pedig akartam valamit, emlékszem.

Végre meccsnap. Gyorsan nyerjük meg, válogatott szünetben meg úgy is lesz időm gondolkozni. Még jó, hogy Bentekére azt mondtuk, hogy sérült, nem viszik el a válogatottba, így meg legalább tudunk együtt dolgozni. Csak ne lennék ennyire álmos, komolyan, mintha berozsdásodtak volna a fogaskerekek. Mit akartam annyira? Volt valami, tudom, gyerünk, ürítsd ki a fejed, meg lesz, mindjárt megvan, itt, most, áhh semmi. Komolyan mondom, hazamegyek és leüvöltöm a szőke fejét, nem hiszem el, hogy ilyen egyszerű dolgokat nem lehet megtenni a másikért, minthogy kussban fekszel mellette 8 órát, hogy tudjon aludni. Nini, itt jön a Martínez. Csórikám, ha tudna rendesen angolul, meg annyit gyakorolta volna a léptetést a preziben, mint én, akkor lehet, hogy fordított felállásban lennénk most itt. Mondjuk vele nem lettek volna bajnokok. Mert bajnokok lettünk, rohadjanak meg, nem Suarez miatt, miattam. Elvittem őket a győzelem kapujáig, erre az a rohadt elcsúszás, áhh, mindegy. Ne idegesítsd magad, ezt a meccset kell most megnyerni. Ha ez megvan, akkor egy darabig békén hagynak, aztán pár meccs és jó lesz minden. Csak ez a rohadt gondolat tűnne már el, tudom, itt van, valami a szőkével, hónapok óta nem múlik el. Már rég megálmodtam volna, ha tudok rendesen aludni…

Istenem, az agyhalottak megint engem vesznek majd elő. Most tehetek én róla, hogy Can már megint nem képes kikúrni azt a rohadt labdát az óceánba? Pont bele abba a szerencsétlen Skrtelbe, naná, hogy Lukakuhoz pattan. Istenem. Mindegy, elég volt az önsajnálatból, én vagyok Brendan Rodgers, bajnok lettem ezzel a rohadt középcsapattal, összeszedtem őket tavaly is, most is meg tudom tenni. Nem leszek többé PC, elég volt a politikából, odaállok és megmondom nekik. Nyilvánvaló, hogy ezt a meccset megnyertük, én mindent jól csináltam, a sok károgó meg csak az eredményt nézi, ahelyett, hogy kotenxtusba próbálná kicsit helyezni a dolgokat. Kimegyek, kemény leszek, legalább a szünetre békén hagynak egy kicsit.

Ez jól ment, eltűnt a szájuk sarkában folyton megbújó lenézés, helyette csodálkoztak, volt is min. Nem fogom többé vissza magam, én vagyok a megfelelő ember erre a posztra, úgy is fogok viselkedni. Várjunk, csöng a telefon.

Nem értem. Ennyire aláfeküdtek volna a közhangulatnak? Az amcsikra ez nem jellemző. Ráadásul a meccset megnyertük, áhh, mindegy. A pénzem megkapom, Ayre is együttérző volt, nem úgy dobnak ki, mint macskát szarni, mehetek összepakolni a cuccom. Emelt fővel Brendan, ahogy mindig is tetted. Nem maradt már itt sok cucc, egy doboz scrabble kb. még 30 fel nem használt karakterrel, a pince kulcsa, a piros telefon a jakuzzihoz (ezt inkább itt hagyom), meg azok a pucér képek Allennel a kacsaúsztatóban, aminek másolataival Lovren zsarolni szokott. Mindegy, rád fér egy kis pihenő Brendy, a szőke is megnyugszik végre, neked sem kell az állandó feszültség.

Hétfő reggel. Az első, hónapok óta, amikor nincs görcs a gyomromban. Béke van, túlvagyunk ezen az egészen. Pedig olyan közel voltam, ha adnak még egy kis időt, akkor össze tudtam volna megint rántani ezeket a szerencsétleneket. Áhh, legalább a szőke is jól aludt, több időt tudunk együtt tölteni, utazgatunk, élvezzük egy kicsit az életet, mielőtt újra belevágnék valamibe. Milyen nyugodtan alszik itt mellettem. Csak az a kurva érzés múlna már el, hogy valamit elfelejtek, pedig tudom, hogy miatta van, ő akart valamit. Vagy nem is. Várjunkcsak, ő is akarta, meg én is, MEGVAN!

DÁJMOND BAZMEG! Dájmond! A kurva életbe, ezt akartam már mióta? Hol a telefonon, hívom Henryt, meg tudom csinálni! Pedig ott volt végig, mennyire egyszerű, Istenem. Hívom inkább Ayret, Halló, megvan bazmeg! Micsoda? Kivel reggeleizel? Mi a faszomat jelent, hogy “Wie viele zucker möchtest du?”

Az írást Donnelly kolléga kíváló, Super bowlt összefoglaló írása inspirálta.