Utolsó meccsek

Elérkeztünk hát egy ellentmondásos, kevésszer emelkedett, többször ködös szezon utolsó meccséhez. Úgy tűnik, hogy a nagy tavaszi kilábalás szemvényvesztés volt csupán: bár elég sokáig lett volna esély, hogy a top4 közelébe kerüljünk, ennek az utolsó pár meccsnek már tényleg semmi értelme nem maradt.

Mert lássuk be, még az ilyen férjezett vs férjezetlen gyárudvari foci fontosságú meccsekbe is bele lehetne álmodni valamilyen jelentőséget, például Gerrard szép búcsúját. Lehetne, mert az előző meccsen hazai pályán csak sikerült aláfeküdni a palacknak, egy utolsó tolófájásnyit beleszékelve a szezon ventillátorába. Annál nagyobb csalódás meg már nem érhet se minket, se a csapatot, maradt hát nekünk megint a Liverpool szurkolók kedvenc időtöltése, egy lucid álomban előadott séta a “majd a jövő szezonban” város varázslatos világában, amit sajnos, nem sajnos, 90 percre meg fog szakítani a holnap utáni meccs.

Gerrardnak mostantól már csak Fifába irányíthatja a pályán a Liverpoolt, kivéve, ha ő is hazalátogat pár meccsre a tengerentúli szezon szünetében, ahogy Henry is tette ezt pár éve. Az Isten irgalmazzon ettől, de egyrészt rólam tudjuk, hogy én vagyok a szentimentalizmus fáklyás hírvivője a jakuzzi habjai közt, másrészt meg mit értek én a lovakhoz, ugye. Ami érdekesebb kérdés volt az utóbbi napokban, hogy kinek lesz még a holnapi az utolsó meccse a Liverpool csapatában.

Az egyik BR, aki meccs közben is valószínűleg a Bostonba készített ppt headlinejait fogja körmölgetni, remélem talál hozzá elég karaktert. Nem, nem akarom szélesebbre taposni ezt az erdei ösvényt, lesz róla majd podcast, ahol majd jól megmondjuk, hogy mit is gondolunk az öreg nyúlról, de az biztos, hogy a térdéig fog érni az ingén a pisztolytáska, mire kijut Henry apánk keresztkérdéseinek keményen, karvalyszerűen körbefonó karjaiból. Nehéz kérdés, az biztos, mert ahogy a játékosoknak, úgy a jobbnak nevezhető edzőknek se feltétlen az a vágya, hogy nálunk kössön ki. De a Southampton duó ide, a transfer comittee oda, nagyon el kell gondolkozni, hogy a mostani gárdának akarunk-e adni nem csak időt, de még egy átigazolási ablakot. Mivel télen az utóbbi időben úgysem veszünk senkit, mondhatjuk, hogy mindjárt kettőt.

Másik potenciális búcsúmeccsre készülő emberünk pedig Sterling. Sok minden történt az utóbbi napokban, beszóló ügynök, kedélyeket csillapítani próbáló BR, ami viszont valószínű, hogy most testközelből tapasztalhatjuk, mennyire vette át a vezető szerepet a pénz a fociban. Mert megint a font ezreken megy a harc, nem azon sajnos, hogy egyébként egy 20 éves kölyöknek, aki még pályája legelején van, mi lenne a jó. Ha tényleg a szakmai előrelépés számítana, akkor egyszerűen aláírták volna a 100k-s szerződést, csak kérnek bele egy olyan záradákot, hogy jövőre BL szereplés esetén 50M, BL szereplés nélkül 30M a kivásárlási ár. Egy szezont azért még ki lehet bírni 20 évesen bajnoki cím, vagy faegér nélkül, jövőre meg tényleg eldöntheti, hogy BR össze tudta-e kapni a zuhanó repülőt, ha ő ül a kormánynál egyáltalán. Így viszont valószínűleg lépni fog már most nyáron, legalábbis egy éves szerződéssel már tényleg nyomottabb árat kérhetnénk csak érte. Hiába megy viszont akár a Shittybe, akár a Bayernbe, Madridba, bárhova, akik meg is tudják fizetni (nem csak a vételárát, hanem a szemmel láthatóan nagyratörő fizetési elvárásait), ezekben a csapatokban nem lesz kezdő csak azért, mert drága volt. Jelen pillanatban pedig a posztján majd’ mindegyik csapatban vannak nála jobbak / tapasztaltabbak.

Van-e helye így a kezdőben?

A háttérben lévő macskától teljesen kiégtem.

Az utolsó idei beharangba még szerettem volna ellőni, hogy Balotelli mesterhármassal nyerünk, de “betegség” vagy “sérülés” miatt megint nem bevethető szívem szottya. Sic transit gloria mundi.