Jaj, Pool – United van

Vasárnap Liverpool – Manchester United. Kell még mondanunk valamit?

poolutd
Na jó, azért megpróbálok mondani valamit. Szóval ahogy annak a decemberi beharangban is hangot adtam, tökre nem szeretek a Uniteddel játszani, miután ritka kivételektől eltekintve mindig az egész jól játszunk / ők nem annyira jók / kikapunk aranyháromszögben telnek el a találkozók. Így történtek a dolgok azon a meccsen is, volt rajta megváltoztatott taktika, három védő, fürge középpálya és pislákoló fény a ködben, meg lett a végére egy tükörsima 0:3 is. Mindezt persze úgy, hogy a United nem játszott valami jól, de erre a részére már másnap sem emlékezett senki.

A dolgok persze most jobban folytatják az állást, mint akkoriban, a Liverpool például nem a 10., hanem az 5. helyen áll, egy vasárnapi győzelemmel pedig augusztus óta először kerülne be az ominózus Top 4-ba, éppen a Manchester United kárára. Az elmúlt hetek sorra nyert rangadói után még akár optimista is lehetnék, és valószínűleg az is lennék, ha nem ezzel a nyomorult Manchester Uniteddel játszanánk, akik könnyedén verték 3:0-ra a Spurst azon a meccsen, amin a friss FA Kupa kizúgásukat követően sokan azt saccolták, hogy kapitulálni fognak. Persze nem fenékig tejfel náluk sem az élet, vannak gyenge eredményeik, illetve az edző is kismillió játékossal összeveszett már nyár óta, de annyira épp jók, hogy ne lehessen nyugodt velük kapcsolatban a mezei poolos. De szép is volt az élet egy éve, amikor beárazhatóan szarok voltak az ő Roy Hodgsonukkal. Már elmúlt.

Két faktor azért mindenképpen a Liverpool mellett beszél: mi a saját, eddig szinte hibátlanul vett rangadóhullámunk végefelé vagyunk, ahol már nem kell matekozni az energiával (Hello Everton 0:0!), ők pedig most nyitnak egy olyan hónapot a bajnokságban, ahol rajtunk kívül a City-vel és a Chelsea-vel is játszanak, mindeközben pedig a kiesési régióban mozgó Aston Villa és az EL-ből stílusos ötössel kizúgó Everton is legalább némi harcra fogja kényszeríteni őket. Nehéz hetek várnak rájuk, az biztos. A másik faktor pedig természetesen a Liverpool kiváló formája, ami noha az elmúlt pár meccsen inkább kiizzadt győzelmekből, mintsem a Poetry in Motionből állt, immáron jó ideje nagyon eredményes, amint jelenleg 13-nál tart a csapat veretlenségi sorozata. (amúgy az érdemtelen, gyökér gólos és utána mocskosul időt húzó győzelmeket a United meccsekkel ellentétben kifejezetten szeretem valamiért, már a farok jó oldalán, így néha magam sem értem, miért nem Chelsea-s lettem)

A kezdő szerintem Mignolet – Can – Skrtel – Sakho – Allen – Henderson – Moreno – Lallana – Sterling – Coutinho – Sturridge kéne, hogy legyen. Ebbe persze leginkább Steven Gerrard kavarhat bele, miután ha valamikor, akkor a United ellen szokta magát ráncba szedni, 2015 tavaszára viszont annyira rácsúszott a “65. perces csere tkp” szerepre, hogy kérdés, elfogadja-e/elfogadtatja-e vele Rodgers, hogy talán így lenne most is a legjobb a csapatnak. Mielőtt megkapnám az újabb kör reflex Gerrard Haterséget, én nagyon adnám, ha az utolsó Pool – Unitedje kiválóra sikerülne és nyomna egy vintage Stevie-t, azokat a képeket viszont hamarabb látom magam előtt, amint kocogva kamillázza azt a sávot, ahol takarítania kéne, a la a decemberi meccs első góljánál. Ad egy, a Swansea ellen jól játszott a 65. perctől, ad kettő, Joe Allen túl jó mostanában ahhoz, hogy tőle független érzelmi indokok miatt kikerüljön a kezdőből. Igaz ez Lallanára is. De jó, tudom, Gerrard valószínűleg kezdeni fog, szóval ebben a bekezdésben feleslegesen fostam a szót.

Hiányzókkal jobban állunk egyébként mint a United (és végül is ez egy harmadik faktor), miután Evanst eltiltották, RVP-nek térdgondjai vannak, Rojo és Shaw pedig late fit testre vannak kiírva, így ha játszanak is végül, közel sem lesznek százasak. Di Maria pedig egyenesen hülye, de már játszani fog.

Meg kéne most verni a Unitedet, amondó vagyok, mivel ez egy nagyon fontos meccs, illetve most verhetőek is, nekünk pedig kéne a győzelem, mert akkor mi lennénk BL helyen, ők pedig nem. Ez pedig igen nyomós indok. Igazság szerint még az optimizmus gondolatával is szívesen eljátszanék, ha rajtam múlna, csak tudom, hogy így is – úgy is rosszul fogom magamat érezni a hétvégén akkor, amikor eszembe jut ez a meccs. De ezen már nem próbálok változtatni, több évnyi simán megnyert rangadó kéne ahhoz, hogy kikopjon a Liverpool – Manchester United előtti jajgatásom, így inkább felajánlom itt, hogy ti nyugodtan érezzétek jól magatokat addig is amíg én elviszem a rossz karmát és reményeim szerint vasárnap kora este már csatlakozni fogok hozzátok, jó kedvvel, bőséggel.