Félsiker…
…hiszen a továbbjutás kérdését nem sikerült hazai pályán lerendezni és kőkemény meccs vár ránk a most nem ironikusan használt isztambuli pokolban a török fanatikusok által feltüzelt Besiktas ellen. Baromira nehéz meccs lesz. A meccs azonban mégis siker, nem csak a nyilvánvaló miatt (nyertünk), hanem mert a kieséses szakasz és az idegenben lőtt szabály miatt az, hogy ma nem kaptunk gólt, pontosabban, hogy nem rúgtak idegenben gólt, még nagyon sokat érthet, hiszen egygólos vereségtől, ha mi is gólt vagy gólokat lövünk, kezdve minden ennél jobb eredmény továbbjutást ér. De ezzel elkalandoztam, nézzük inkább a meccset.
A mai meccs összefoglalóját csak felskiccelném.
Ma a Besiktas karakterisztikájában a Simeone-féle Atleticora emlékeztetett. Nagyon szervezettek voltak elsősorban védekezésben, nagyon fizikális focit játszottak (ezt leginkább Cou szenvedte meg), mindig volt egy láb ami elpöckölte a lasztit ígéretes helyzetben vagy blokkolni tudta a lövést, így nem is csoda, hogy a mostanában megszokottnál kevesebb helyzetet alakítottunk ki, de főleg sokkal kevesebb lövésünk ment kapura. Támadásban nagyon direktek és gyorsak voltak, főleg az első félidőben, amikor még akartak támadni.
Rodgers ma jó kezdőt rakott fel, az elérhető játékosokból a legjobbat. Cserélni is jól cserélt. Pedig a tegnap – mióta állandó kezdő – először rosszul játszó Can pályán hagyása az egészen jól játszó Allen helyett elsőre nem volt evidens lépés, de bejött, hiszen Lovren ma kifejezetten jó volt és Can középpályára tolása, ha az ő játékán nem is segített, de Hendót segítette a támadásokban való részvételben. Balo ma megint jól szállt be a játékba és a vele együtt járó 3-4-3-ról 3-4-1-2-re csere ma is kifejezetten jól sült el. Elsősorban azért, mivel a Besiktas addigra nem akart támadni, így nem jött elő az utóbbi rendszer védekezésbeli hátránya, viszont az Ikarusz-jellegű védekezés feltörésében mutatkozó előnye ki tudott jönni.
Sturridge öröme még ekkor sem felhőtlen.
Na és akkor beszéljünk a tizenegyesről. Ibe által kiharcolt tizinél látszott, hogy Gerrard hiányában nincs kijelölt végrehajtó. Sturridge nagyon akarta volna elvégezni a tizenegyest, Hendo is akarta, de végül Balo végezte el. Szerintem nem kell ennek nagy feneket keríteni, még úgy sem, hogy Gerrard nagyon rosszul reagált szakértőként. Abban biztos vagyok, hogy Hendot összességében nem kritizálni, hanem dicsérni kell a szituáció kapcsán, mivel a csapatérdeket helyezte végül is előtérbe és összességében jó döntés született azzal, hogy Balo rúgta a tizit.
Mostanában Balo életjeleket mutat: nem először száll be jól meccsekbe és a csapat számára is hasznos dolgokat művel. Mivel eddig is jól volt szabadrúgások kiharcolásában és elvégzésében, valamint a tizenegyesek elvégzésében. A baja csupán annyi, hogy a csapat stílusába nem igen illik, pontosabban Cou nem tud együtt játszani olyan stílusú csatárokkal, mint ő. A másik baja, hogy a nem pontrúgásokból pocsék a helyzetkihasználása. Mivel életjeleket mutat, szerintem rendszeresen fogjuk látni a pályán a szezon maradék részében, hiába nem szűntek meg a vele kapcsolatos problémák, csak enyhültek kicsit. Beállásai együtt járnak a nem mindig jól elsülő 3-4-3 3-4-1-2 váltással.
Sokszor mondtam már de most is elmondom a két rendszer között a legfőbb különbség az, hogy előbbinek van széljátéka, míg utóbbinak nincs. Ez főleg védekezésben jön ki, ezért eléggé önveszélyes taktika tud lenni, szerencsére a Besiktas nem nagyon keverte meg a széleinket. Sokszor írtam már talán kép is volt már róla, de mivel szerintem fontos, ezért a mai játszókkal nézzük csak meg egy-egy ábra erejéig, hogy hogyan is néz ki a védekezésünk 3-4-3 esetén:
A formációs különbség és a 3-4-1-2 szélen verhetősége gyönyörűen látszik, valamint az is, hogy a 3-4-3 sokkal kiegyensúlyozottabb. Ezért BR-nek okosnak kell lennie mikor, kik ellen és milyen meccs szituációban veti be (3-4-1-2-t). Ma egy támadni nem akaró csapat ellen nagyon bejött a váltás, de nagyon könnyen a visszájára is elsülhet. (Ne feledjük: a meccs döntetlen állása késztette erre, vagyis a győzelem reményében kockáztatott, vagyis nem a védekezésre összpontosított, hanem a támadópotenciálunk javítására – macca8.)
A meccset megint a védelem és Minyon nyerte meg. Nem akarom elkiabálni, de megint nem kaptunk gólt, ami így a 3-4-3 esetében kezd megszokott dolog lenni. Ma megint kevés lehetőséget engedtünk az ellenfelünknek (ebben szerepet játszott az is, hogy a második félidőben már nem nagyon erőltették a támadásokat) azonban az 1 kapunkat eltaláló lövés így is kifejezetten szép teljesítmény. A táblára nézve a 3-4-3 váltással nem is olyan meglepő ez.
A támadásunk sajnos ma is a mostanában megszokott gólínséges produkciót hozta. Az elmúlt 12 meccsünkön sok pontot, győzelmet szerzünk, viszont gólt alig szerzünk (1,33 gól/meccs).
Tegnap nem játszottunk igazán jól. Az ízlésemhez képest sok volt a hosszú laszti és a beadás és kevés a kiugratás. Érdekes megfigyelni, hogy Counak a mai volt a második gyengébb meccse egyhuzamban és a mai a második meccs, amikor nincs vagy alig van kiugratásunk (valahol ide tartozik az is, hogy ellenben Balo meg jól játszott ezeken a meccseken. Sejtésem szerint a kettő együtt nem megy).
Nem csak, úgy általában nem jó a védekezése. Dőlten szedve a kölcsön szereplés a Championshipben.
No és még egy gyors gondolat Ibe kapcsán. Ma megint nagyon jó volt abban, amiben jó, és a tizi kiharcolásával elévülhetetlen érdemei vannak a mai győzelemben. Fiatal kora ellenére élete első nemzetközi meccsén megint nem volt megilletődve. A mai 10 sikeres csele nagyon durván kiemelkedő teljesítmény (ezzel egymás után másodszor tolja le Cou-t az aznapi cselkirály trónról). Mondjuk ezen vele kapcsán nem is kellene meglepődni. Ami vele kapcsán a lényeges, hogy nem védekezik jól, de jól lő, jól cselez és nem rossz helyzet kialakításban, így nem biztos, hogy a szárnyvédő szerep az igazi neki. Érdemesebb lenne előrébb is kipróbálni.
343-re váltás óta a szárnyvédő teljesítmények. (Az első sor Moreno) Ibe védekezése messze a legkevesebb.
Összességében elégedettek lehetünk a közel sem tökéletes meccsel.