Ez amúgy már a rutin?
Kábé ez fogalmazódott meg bennem a meccs vége felé, és nézelődjünk csak:
WDWWDWWWDDLWWDWW
Persze ez még mindig nem egy tavaly tavaszi WWWWWWWWWWWWWLDW, de azért mindenképpen valami, akármennyire is lehetett szenvedni annyira, hogy félidőben a vérhígítós injekcióm felüdülést jelentsen.
Szóval a kérdés adott. Ez már a rutin? Az uncsi meccs, meg a komolyabb érdeklődés hiánya miatt villámösszefoglalóban foglalkozunk a kérdéssel.Az nyilván nem, vagyis remélhetőleg nem a rutin, hogy Skrtel ajándékoz egy gólt az ellennek, és ezzel tálcán nyújtja át a busz kulcsait, de maga a visszajövetel, és a meccs tulajdonképpen könnyedebb fajta lemenedzselése (de ronda szó) akár már lehet ez a rutin is. Emlékszünk ugye, a Boltont is megvertük.
Skrtel hibájánál jutott még eszembe, hogy ez nyilván error leads to goal kategóriájú, és nem lesz sárga kiemelővel kihúzva a CV-jében, de annyira könnyű elkövetni egy ilyen hibát, annyira centiken múlik, meccsenként meg tucatnyi lehetőség van rá, és mégis baromi kevésszer jön ki végül egy ilyen hiba. A dolog baromi érdekes, de valójában nem az, annyira biztosan nem, hogy bármi gondolatmenetet ráfűzzek, bármennyire is szeretem az ilyen kis védekezési nüanszokat.
Szóval kábé itt tartunk, Sktel hibája megvolt, és bár a full kezdő nem játszott kifejezetten gyengén, azért egy érezhető tompaságba csapott bele a Palace ajándékgólja.
Mivel egy jó bírózáson, és a két szotyi közti vazze-lőttünk-pár-szépet-a-kapura mondat elsütésén kívül az első félidőben nem nagyon volt történés, így inkább egy gyors játékosfelismerő jöjjön a meccs képeiből. McA is ellustázta a Wimbledon elleni összefoglalót a gif-tengerrel. Na ugye.
- Kezdésnek egy könnyűt:
- Aztán kicsit nehezedik:
- Utána megint egy könnyebb:
- Hogy aztán a túl könnyű játék miatt panaszkodóknak, azoknak igazán befűtsek:
- És a végére se hagyjak egy könnyebb darabot:
Aki képes a dolgozatot ötösre írni, az jogosult egy félliteres Jacuzzi-vízre, amit saját kezűleg palackozok (tényleg nem akartam szóviccet írni ide). Mármint nem arra a vízre, amit a görög szűzlányok szolgálnak fel nekünk ezüsttálcán hűsítőnek néha magukra billentve a jéghideg tartalmát, hanem a kiázott, literenként minimum egy, maximum három szőrszálat tartalmazó ázóvízből egy fél litert. Az az igazi érték ám, jól mutat a polcon, az asszony is imádni fogja.
Vissza a meccshez. A Markovics-Balotelli csere ugyan nem kecsegtetett minőségbeli javulással, cserébe olyan változást hozott, hogy pár percig még azt is elhittem, Balotellit nem most nyáron fogjuk eladni. Mindettől még elég független az, hogy az ügyeletes gólpasszgyárunk (igen, ez Henderson, és a jelző sem ironikus) megtalálta Studge lábát, aki nem volt rest Budesliga-logózni egyet (kép), viszont az már nem független Balótól, hogy Gerrard utolsó szabadrúgásgólja után végre újra egy veszélyes pontrúgást csináltunk, amire Lallana előhúzta a legszebb Kuyt-i örökségeket is. Meg nem könnyeztem, de azért elérzékenyültem.
Ezzel a két gyors menettel 15 perc alatt ki is iktattuk a Palace alaptaktikáját, a maradék fél órában pedig már tényleg egész nyugodtan cseresznyézhettünk. Leszámítva azokat, akiknek a Burnley elleni meccsre van jegyük itthonról a meccsnézős szerveződéssel, ők gondolom erősen izzadtak a Sakho levegőbeakadásánál, a random szögleteknél és Lovren becserélésénél is.
Amit még pozitívumként fel kell írnunk nagy betűkkel az Mignolet teljesítménye, aki nem csak nekünk kedveskedett ma egy széppel, hanem a menyasszonyának is az Echos interjúban, akit amúgy elmondása szerint azóta ismer, hogy focizik, de 18-20 év alatt még nem sikerült időpontot is találni az esküvőre. Nem kell elsietni, na, a lányok szeretik az ilyesmit. (László Csabás bulvár rovat off.)
Nem tudom kiről lenne még érdemes megemlékezni (Moreno tánca maximum az anyukájának tetszett csak a tánc kategóriájában), Lovrenről elmondhatjuk még, hogy már többedjére nem tűnt fel a beállása, ami nem is rossz fejlődés az ősz után, de itt kábé ki is fújtunk összefoglalóilag.
Sturridge még keresi magát, Coutinhonak meg jót fog tenni az öt nap pihenő a csütörtöki EL-meccsig. A többieknek ez kábé a nem oszt nem szoroz kategória volt, Hendónak meg pláne tökmindegy.
A lényeg a győzelem, de még inkább az újrajátszás elkerülése, lehet koncentrálni az EL-re. Meg közben arra gondolni, hogy a Soton sem most nem játszik, sem hétközben, másfél hét szünettel fogadnak minket hazai pályán.
De legalább jövőre nem így lesz.
