210 perc háború

Annyi helyről kéne egyszerre elkezdeni az események felgöngyölítését, hogy inkább egyszerűen a végkövetkeztetéssel kezdek. Minden erőnket beleadva, a végén már összepánikolva kaptunk ki, és ezzel estünk ki a Chelsea-től, de az utolsó 50 perc kivételével tisztességben, szépségben búcsúztunk a sokadrangú(?) prioritástól.

Megérte? Valamiért a kommentek közt az egyértelmű nem volt az uralkodó válasz, és igazából meg is lehet érteni a pesszimizmust Rodgers pánikrohamos cseréi miatt, de valójában még korai eldöntenünk. Ahogy korai volt novemberben 100%-kosan elengedni a top4 szellemét, úgy most is korai még kijelenteni, hogy ez tökéletesen a visszájára sült el. 2012-ben a Ligakupa után mindegyikünk azt hitte, hogy itt a nagy lökés, lekapjuk a körmeiről aki szembejön velünk tavasszal, erre egy olyan szánalmas két hónapot produkáltunk, mint azóta soha, még a ködös gödör alján sem.

Miért ne lehetne most fordítva? Miért ne lehetne arra fordítani a hozzáállást, hogy igen, két meccsen a jelenlegi keretünkkel nem tudjuk megverni a toronymagasan legjobb ‘angol’ csapatot (Terry angol, Cahill nem játszott), de egy meccsen baromi közel álltunk hozzá? Miért kellene a negatívat látni abban, hogy a végére teljesen széthajított minket Rodgers, a seggünkön vettük a levegőt, és Lucas húzogatott a szélen? Persze, ez az utolsó kettő borzalmasan hangzik, ahogy az is, de ha ezt az 50 percet kivesszük a képletből, és a Balotelli nevű idegen testet kiműtjük a szervezetből, akkor kapunk 160 perc tömény egyenrangúságot, és kurva jó meccseket. Ezt azért ne feledjük el.

Kicsit visszafelé haladok, de annyira egy az egyben kívánkozik ide a Rodgers-féle széthajigáláshoz Máté jacuzzis kinyilatkozása, hogy nem bírom kihagyni.

Baló beállásnak volt taktikai negatív hozadéka. Hiszen ezzel ez eddig jól működő 3-4-3-ról 3-4-1-2-re váltottunk, amivel megszűnt a széljátékunk. Főleg védekezésben. Hiszen védekezésben a nagy különbség a két szisztéma között hogy a 3-4-3 5-4-1-é alakul és a szárnyvédők és a szélsőtámadók ketten vannak az ellen széljátékának megfogására. Míg a 3-1-4-2 védekezésben 5-3-2, ahol a két csatár Sterling és Balo nem lép vissza védekezni és középen van. Cou Gerrard és Lucas a középső hármas, így a szárnyvédők egyedül maradtak a széljáték levédekezésére. Azonban nem csak taktikai hiba volt Balo beállása. Hanem ezért Gerrard vissza lett téve középpályára és összeállt a híresen mobilis Lucas-Gerrard duó, ami azzal, hogy Gerrard Lucas mögé helyezkedett, kellően megölte a játékunkat, így lett 5 játékos aki nem lépi át a felező vonalat labdakihozatalnál, ami így nem is ment és szét is szakadt a csapat, a szép fluid játék pedig megszűnt. Amit tetézett az hogy ezzel Hendó lett a szárnyvédő. Az már csak slusszpoén, és kb BR meg is érdemli ma, hogy Balo elváltásából kaptuk a gólt.

Kerestem tapsolós gifet ehhez az egészhez, de az internet anyanyelve az irónia, így nem igazán találtam valódi tapsolást. Viszont ha már így az arcunkba tolta az egészet a kupaforduló, akkor fontos lenne elmélkedni az új M&M’s-en, azaz Morenon és Markovicson. A Bolton ellen ugye nem ők kezdtek, hanem a támadásban tökéletesen nulla Enrique-Manq páros, és ennek nagyon látványos megfojtódás volt az eredménye. Na most pontosan ugyanezt láttuk Balotelli bejövetelekor Máté tolmácsolásában. Vagy sokkal helyesebb lenne azt mondani, hogy Markovics lecserélésekor, ugyanis alapvetően ez borította ki teljesen a Sakho sérülésével, és Johnsonnal való pótlás után már megbillent bilit.

A szárnyvédős M&M’s-játék nélkül nincs fluiditás, egyszerűen nincs helyünk támadni. Coutinho lehet akármekkora zseni, Henderson/Lallana értheti bármennyire a játékot, és Sterling lehet bárkinél gyorsabb, ha az ellenfél teljes védelme képes centralizálódni, akkor mindebből semmi nem fog kijönni. Ezt a halott játékot már a Bolton is képes nagy hatékonysággal megfogni (Bogdán jól védett, de nem hoztuk lehetetlen helyzetbe), a Chelsea elitvédelme meg gond nélkül falta fel a friss bójákkal felturbózott felhígított, de a támogatástól teljesen elszakadt orr-részt. Balotelli megjelenésével megszűnt a középpályánk, Coutinho a saját tizenhatosáról indulhatott, Lamberttel bejövetelével meg végképp komédiába fordult az utolsó 15 perc. Ezt az egészet ellensúlyozta volna, ha bármelyikük egy éget verő klasszis, de erről ugye nehéz volna beszélni.

A cserék mögött semmi más szervezőelvet nem látok, mint hogy Rodgers bepánikolt, beszart, most pedig három nap alatt kurva gyorsan fel kell takarítania mindazt amit művelt. Mert értem én, hogy a szárnyvédőket egyszerűen nem lehet tovább terhelni, mert már a tüdőhólyagjaikat köpik kifelé egy ilyen iramú meccsen 60-70 perc után, de mibe került volna Lallanát feldobni Markovics helyére? Ha Moreno meg nagyon elfárad, akkor ki a szélre Sterlinget, és a Balotellinél még mindig gólérzékenyebb Lambertet bedobni középre verekedni? Nem azt mondom, hogy ezzel hozhattunk volna valamit, de ennél mindenképp több esélyünk lett volna.

És ha 210 perc háború, akkor emlékezzünk meg gyorsan a mai bíróról is, aki tett az egészért: Costa talpalása nyilván piros és eltiltás, Lucas vétlen keze büntető, de nem lap (kábé a laptalanságot jelenti itt a vétlen kéz, mert nagyon messze volt a testtől, és nagyon durva közbeavatkozás volt), a Skrtel-Costa eset szintén büntető, bár azt elég könnyű elnézni, ahogy ugyanezen páros talpalós cuccát is, ott sárgánál többet egyébként se reklamálnék. Hendersonnál szerintem védhető, hogy nem volt szándékos kezezés az, amiért a második sárgát reklamálták (nála az elsőt sem értettem amúgy), Lucast meg a le lehetett volna küldeni amikor Balotelli a gól előtt elszórta a labdát, és abból lett a szabad. Remélem ennyivel kivégezhetem a bírót, nem is érdemel többet.

De ha már itt tartunk, bár Lucas nagyon közel volt már a piroshoz, csak Sakho kapitális hibája, és Balotelli hasonlója miatt került ehhez közel, egyébként maximálisan jól játszott. Viszont még nála is voltak jobbak, a sajátunk legjobbja díjat elfelezném a turbótörpe Duracell-Coutinho, és erről-beszélek Nyuszómuszó–Mignolet közt. Utóbbi hosszú idő után végre sziklaként uralta a területét, nem hagyott kipattanót, Costát meg őrület módon szerelte, mikor már rég elvetődött volna a legtöbb kapus. Nagyon megnéztem volna egy büntetőpárbajban Courtois ellen, és simán elképzelhetőnek tartom, hogy egy cseppet se lettünk volna hátrányban vele.

(Semmi gond nem volt azzal a Mignonnal, akit anno megvettünk.)Ami pedig még mindig hiányzott a meccsünkön, és ami az egész fenti taktikai gondolatmeneteket felül tudná írni, az vagy a sérülése előtti formát hozó Sturridge, vagy egy hozzá hasonló játékos lenne. Egy egyszerű ember, aki be tudja verni ha oda kerül. Helyzeteink most is voltak, Gerrard gyenge próbálkozásain kívül Courtois-nak volt 2-3 kisebb-nagyobb védése is, azonban a precizitás, meg a gyilkolás továbbra is hiányzik a támadóinkból.

#surprise

Pedig tényleg nem kéne nagyon sok, csak egy ember, egyetlen egy, akit be lehet dobni középre, és aki 2-3 helyzetből hozni is tud egy gólt. Baromi sok minden oldódna meg egyszerre. Nem gyengülne semmivel a pályán lévő tizenegy, de Coutinho és Sterling váltogathatná egymást a padon ha arra van szükség, Markovics helyén egy 60. percben beszálló Sterling rég elúszott meccseket tudna visszafordítani, és egyiküket se herélnénk ki a folyamatos nyomással és játékkényszerrel. Egy back-up Studge-dzsal baromira össze tudnánk állni egy hosszú hajrára.

De ha a rendes felépül, és hozza is magát, akkor ez az egész mondat ugyanúgy megáll. (Bár nagyon kéne ehhez, hogy Sakho hamar újra boogie-s kedvében lehessen.)

Bár a végkövetkeztetést már az elején ellőttem, egy dolgot még nagyon szeretnék hozzátenni. A kezdeti podcastek fő témája volt, hogy akkor marad-e a 3-4-3, és mire lehet ez elég hosszú távon. Volt egy december, amikor megvolt az esélyünk kilábalni abból a szarból amibe belevittük magunkat, viszont a kilábalás közepette folyamatosan ott lebegett felettünk, hogy jó, jó, ez most működik, de mi lesz velünk, ha komoly csapat jön velünk szemben.

Erre pedig választ kaptunk. Ha valami, akkor ez működik. Működött a kicsik ellen, és a Chelsea ellen egy oda-vissza döntetlenre is elég volt. Ez az a formáció és játékfelfogás, amivel lehet keresnivalónk a szezonban. Ha ezt így tovább tudjuk vinni, akkor nem egyszeri nedves álom lesz a negyedik hely, vagy az EL. Az esélyeink egyelőre egyszámjegyűek százalékosan, de ha a Ligakupából ki tudjuk halászni a pozitívumot, és ezt továbbvíve megverni a WHU-t, utána pedig az Evertont, akkor nem volt hiábavaló ez az egész, és lesz mindennek értelme.