Van ennek is egy varázsa

Egy pillanatra vonatkoztassunk el attól, hogy a tegnapi nap nem sikerült a legfényesebben, és gondoljuk bele egy kicsit, hogy mi is ez az FA kupa. Persze, legöregebb verseny, veretes múlt, meg a gondolat, hogy Arany és Deák is évekig nézhette volna a versenyt, ha egyáltalán tudnak róla és 2000 km-t utaznak érte, de mi az FA kupa ezen túl, mi ez az egész ma? Azon kívül, hogy a legellentmondásosabb, legmegosztóbb dolog egy nagycsapat szurkolójának.

Mert a mikiegeret könnyű leszarni, ami a kupák közt is másodlagos, meg a szponzor neve alatt fut és változik, arra a könnyen legyint az ember, de mit tegyen az ember a fölé tornyosuló kipatinázott történelemmel?

Hát keresse meg benne a jelenét.

Mert igen, egy topcsapatnak lehet nyűg, meg mellékhadszíntér ez az egész, ugyanakkor az FA kupa nagyon is egy velünk élő szépség. Kicsit öreges, kicsit darabos, de megvan a bája, és ad egy utánozhatatlan romantikát. Minden egyes csapat indulhat benne, aki az angol szövetséghez tartozik, van saját stadionja, és nem az első évét csinálja, ennek megfelelően van is 700+ benne, de ennél sokkal fontosabb az, hogy esélyt ad mindenki kezébe, amit az illetékesek nem is pazarolnak el. Mindezt mondjuk nagyon szájbarágósan adta elő a most hétvégi forduló, de könyörgöm, pontosan erről szól az angol foci, és az ilyenek PL-beni leképződése miatt hisszük minden észérv ellenére, hogy ez a csúcsok csúcsa.

Az első osztály csak egy nagyon kis szelete a nagy angol egésznek, és mi annak is lényegében csak a tetejét nézzük, az FA kupa az, ami a magunkfajta barbároknak megmutatja az egész valódi mélységét. Legyen az az újraalapított Wimbledon sikere, a 2-0-ról a Stamfordon 4-2-re fordítani képes Bradford City, a negyedosztályú Cambridge eredménye, vagy a hatodosztályú csapat 2008-ból, akik a legjobb 32-be, és így az Anfield gyepéig küzdötték magukat, majd vezettek is ellenünk. (Amúgy Havant & Waterlooville FC a nevük, utána kellett néznem.) Ez az FA kupa, meg az egész kis világunk varázsa. Nekünk ugyan ez az egész csak januárban kezdődik, de az angol focivilágot valójában egész éven át spirálozza körbe ez a külön bajnokság, és tartja is egyben egyúttal.

Ettől még persze lehet nem szeretni, sokadik célnak tekinteni, és összességében teliba szarni, de kár volna tagadni, hogy sokkal szegényebb lenne nélküle a rendszer. Meg úgy általában a bajnokságok közé ékelődő kupák nélkül szegényebb lenne a világ focija, és ugyanide behoznám a válogatott meccseket is, de az aztán már tényleg baromi messzire vinne egy el sem kezdett vitát.

Ehelyett inkább nézzük, mit tudtunk kezdeni azzal az eséllyel, hogy kiesett a Chelsea, a City, a Spurs, a Soton egyszerre, hogy a United újrázik, és végül egyedül az Arsenal volt képes nagyobb baj nélkül hozni a fordulót.

Körülbelül ennyit hoztunk ki mi belőle:
A kezdő ugye 5 helyen is változott, Skrtel, Moreno, Markovics, Gerrard és Lucas kapott pihenőt, így végre újra láthattuk a squad playernek száműzöttöket, mint Enrique, Allen, vagy remélhetőleg Johnson, megint játszott a fogalmam-sincs-vele-most-épp-mi-van Manquillo, illetve a visszatérő Lallana. A kezdő láttán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy a látható felforgás ellenére ez még mindig egy vállalhatóan erős kezdő lett (főleg elöl), amiben csak ketten vannak, akik idén még nem pihentek az alapcsapatból, ráadásul Hendersonnak úgysincs rá szüksége, majd pihen, ha egyszer visszavonul. Tetszetős felállás volt.

És ami azt illeti, a játék képe is ezt a vállalhatóan erős kezdő benyomását adta, a Bolton látványosan semmi érdemlegesre nem volt képes, a Burnley után ők a második csapat, akiket nulla kaput találó lövésen tartottunk. Egy rész kipipálva, nulla engedett lövéssel nagyon nehezen kapnánk ki – de számunkra nincs lehetetlen -, nézzünk is előre. Az LSC támadóalakzat megadta az ígéretet egy legalább szép, de akár még hatékony támadójátéknak is, de ezt az ígéretet nem sikerült valóra váltani. Nekik hármuknak egész egyszerűen elégnek kellett volna lenniük egy Bolton ellen, még a megszokott Moreno-Markovics szélső támogatás teljes hiányával is. Most amúgy komolyan, az Enrique-Manq páros támadási potenciálját szerintem Lucas egy személyben le tudja hozni, nem véletlen, hogy néha nem csak Johnson kószált előre segíteni, de az immár a legutolsó ember szerepét is felvevő Can is.

Ami még eszembe jutott a támadásainkkal, de főleg a kontráinkkal kapcsolatban – azon túl, hogy a kegyetlenség hiányzik a sorból, – az az, hogy nem szerva-röptézünk, a legtöbb gólunk, a legtöbb támadásunk bántóan bonyolult. Itt ezt az egészet most kihegyezném Sterlingre és Coutinhora, mert ők azok, akik inkább tripla hintába ültetve oldják meg az egy-egy elleni szituációikat, mint az elhúzás + lövés/passz kombinációval, és ez a tökölés, ami egy gyors kontránál pont nem fér bele, mert el is vész az 1-1 elleni helyzet. Még érlelem magamban egy kicsit ezt a szerva-röpte analógiát, mindenesetre ez most szöget ütött belém, a kreatívjaink egyszerűen túlkreatívkodják a dolgot az azonnali nyomásgyakorlás helyett. 

Ami megmenthette volna a seggünket tegnap, az egy tökéletes bírói működés, ami szerintem mondjuk ezen a szinten már nem elvárható, viszont a kettőből egy esetben igazán bejöhetett volna: Markovicsot a tizenhatoson kívül buktatták, de abszolút volt kontakt a már sárga lapos Mills-től, ahogy a fent látható Hendo-Spearing esetben is ütötte Spearo lába Hendoét, utolsó emberként, már bőven a tizenhatoson belül. (Zárójel, de miért o-ra rövidítünk? Kido?) Egyébként nem mondom, tényleg baromi nehéz bírói szituációk, ettől még az igazság utólag a visszajátszásból már eléggé fájni tud, főleg, ha ezzel elbillenthettük volna magunknak az állást. Nem voltam valami nagy híve az alapvonali játékvezetőnek a bevezetésekor, de ezek pont olyan esetek lettek volna, ahol közelebbről látja mindkettőt az illetékes, és könnyebb lett volna a helyes ítéletet meghozni.

Mondjuk ha Angilának azok a legjobb bírói, akiket hétről hétre látunk, akkor lehet, nem is akarom megtudni, hogy kikből áll a második vonal, ahonnan lenne erre emberanyag.

Ami a menetrendet illeti, az újrajátszás a West Ham és az Everton elleni derby közé ékelődik be, ami nem jön épp jól az utána ránk zuhanó Everton-Spurs páros előtt, ugyanakkor nem is okoz lehetetlen problémát, hisz a Spurs meccs után egy 9 napos pihenő következik a Besiktas előtt. Persze mindeddig még el is kell jutni a Chelsea-West Ham párosán keresztül de összességében tényleg nem ez a legrosszabb, ami csak történhetett volna.

Én például jobban bánnám, ha máris kiestünk volna. Lehet, hogy csak az én romantikus lelkem magyaráz bele az FA kupába, meg úgy en bloc a kupasorozatokba olyan mentális pozitívumokat, amik ellensúlyozhatják a fizikális és anyagi negatívumokat, de ez egyrészt ez csak addig tart amíg nem vitázom egyet Mátéval a jacuzziban (ne próbáljátok, baromi nehéz nyerni ellene ebben), másrészt nem vagyok egyedül. Nem mintha ettől bármivel is jobban igazam lenne, de ebben a két kommentben tényleg megtalálom az érveim nagy részét.

Akinek viszont még mindenképp kijár a meccs után a dicséret, az Bogdán, aki elé nem raktunk ugyan olyan lehetetlen feladatokat, mint amit Courtois kapott Lallanától kedden, de kapott bőven olyanokat, amiket a PL-kapusok nem védenének így. Úgyhogy ha olvasol minket, ahogy BR is teszi, akkor vedd dicséretnek dmk gif-jét. (Én meg neki köszönöm.)