Mr. Liverpool vége

Ahogy arról már minden nem kő alatt élő Liverpool rajongó értesülhetett, Steven Gerrard nem hosszabbítja meg a nyáron lejáró szerződését a klubbal, hanem máshol kezdi a következő szezont, legnagyobb valószínűséggel az amerikai MLS egyik topcsapatánál. A hír maga nem volt teljesen váratlan, a kósza pletykákból bejelentéssé válás gyorsasága viszont igen, és mivel Gerrardról van szó, rengeteg érzést megmozgatott a vörösökben.

Érdekes volt figyelni Steven Gerrard arcát az ominózus Chelsea elleni elcsúszását követő másodpercekben. Az összes kamera, ami a tekintetét vehette, azt vette, és mutatta, ahogyan furcsa elegye rajzolódik ki rajta a nagy hibázás utáni friss lelkiismeretfurdalásnak, az ijedtségnek, ugyanakkor fókuszáltságnak és a nyugalomra intésre való igyekezetnek. Az első félidő vége volt csak, a meccs és a bajnokság bőven meglehetett volna, egyáltalán nem volt akkor még egyértelmű az, hogy az az elcsúszás szimbólummá fog válni: Gerrard sosem lesz bajnok a Liverpoollal. Egy forgatókönyv volt, ami akkor az ő fejében is átfuthatott, ahogyan minden poolos fejében, legkésőbb a meccset követő estén. Húsba vágó gondolat volt azt követően, hogy akkortájt annyira klappolni látszott minden ahhoz, hogy a Premier League történetében először aranyérmes legyen a Liverpool, és annak sokak által csak Mr. Liverpoolként emlegetett kapitánya emelhesse fel a serleget május közepén. Ez volt talán a legszomorúbb forgatókönyv, és jó fél évvel később, ma reggel valóra is vált.

Ami az eset óta történt, mintha csak a záró oldalai lettek volna ennek a sztorinak. A csapat elveszítette a legjobb játékosát, benézte az átigazolási időszakot, éleződtek a belső feszültségek vezetőség és edző, edző és játékosok között, a Liverpool FC pedig hirtelen visszacsúszott abba a kínzó helyzetbe, ahol hosszú éveket vegetált előtte: erős középcsapatként nézegeti a negyedik helyet a tabellán azért, hogy legalább elindulhasson abban a Bajnokok Ligájában, ahol előtte topcsapatnak számított. Elsőségekről már nem is mertünk gondolkodni az utóbbi időben, sem ott, sem máshol. Ez a 2010-es évek realitása, és ahogy mostanában alakulnak a dolgok, az a legvalószínűbb középtávú jövőkép, hogy ebben a borderline 4. hely státuszban fogja eltölteni a csapat az évtized második felének jó részét is.

Mr. Liverpool pedig úgy döntött, hogy nem kíván részese lenni ennek a jövőképnek. Gerrard sportolói pályájának végét nem egy egyre többek által már csak jelenidejű ballasztnak mondott, néhai nagyként akarja eltölteni, aki alkalom adtán feltotyog tizenegyeseket és szabadokat rúgni. Az utolsó aktív éveiben szeretne egy környezetváltást, és – minden bizonnyal – Amerika felé veszi az irányt. Potenciálisan több játékidő, potenciálisan több glamúr és jobb időjárás, potenciálisan megnyerhető bajnoki trófeák, ezek várhatják. Egyre több meccs, amin nélküle jobb a csapat, egyre kisebb szerep, egyre növekvő kritika halmaz, további frusztráló hétvégék és frusztráló szezonok, ezeket előzheti meg. Az, hogy eléri a legnagyobb célt és onnét ellovagol a naplementébe, gyönyörű képsorozat lett volna. De az elcsúszott. A helyére pedig csak rosszabb képek jöhettek, melyekből most még legalább választhatott magának.

Látnunk kell azt is, hogy Steven Gerrard többször majdnem elment Liverpoolból. 2005 és 2006 nyarán is kis híján a Chelsea-ben kötött ki, előbbi esetben csak az utolsó utáni pillanatban gondolta meg magát, és maradt végül az édesapja kérésére. Környékezte több ízben a Real Madrid is, a hírek szerint 2010-ben a legkomolyabban, gondolkozott is sokat rajta, de akkor is maradt. Maradt és végigélte, ahogyan a karrierjének második felében nevelőegyesülete kicsúszik az európai és az angol elitből. Sokan megtörtek volna ebben, és ha jobban figyeltük a gesztusait az elmúlt években, megtört benne ő is. Ennek a megtörtségnek a szelleme jött vissza az elcsúszásnál is néhány reményteli, „most végre minden jó lesz” érzésű hónap végén. Mr. Liverpoolnak abban a pillanatban, ott akkor vége volt, és csak a hattyúdal hogyanja maradt meg kérdésnek.

Gerrard jól döntött amikor arra jutott, hogy belevág még egy utolsó kalandba a tengerentúlon. Jót fog tenni neki a levegőváltás, és minden poolos, aki igazán szereti őt, szurkolni fog azért, hogy bajnok legyen az új csapatával, és bármennyire is szívszorító lesz látni amint másik mezben emel fel egy serleget, látni akarja majd. A liverpooli nimbuszában nem fog osztani-szorozni ez a tengerentúli kiruccanás, és ha egy kicsit is enyhíteni tudja majd a benne lévő keserűséget és hiányérzetet, már megéri majd. Megérdemli, ahogyan a Liverpool is megérdemli, hogy jó ütemben, rövid nyomorgató végjátékkal megnyithassa a maga poszt-Gerrard éráját.

Steven Gerrard liverpooli karrierjének az elcsúszást követően nem lehetett mosolygós vége, csak fájdalmas lezárások jöhettek. Jelen körülmények között ez lehet a legjobb lezárás, amit megtehetett magáért és a csapatáért. Megtette. Ezt is.