Szép volt a logó Stirlic karján

Van egy nem túl szerencsés bája utólag nézni a meccseket, mert az összefoglaló időbeli elcsúszásán túl már maga az érzés is elcsúszik, de ha már így alakult, akkor találjuk meg a dologban a pozitívumokat, mert szerintem van bőven. Spoiler alert: magában a meccsben is volt, nem csak az utólagos megnézésben, akit pedig már ez a mondat is kiakaszt, az tekerjen is a kommentek közé, vagy vissza 2013 tél-tavaszára, amikor ugyanazt eljátszottam már mint amit most fogok.

Ha időrendben megyek, akkor a Mignolet 83. perces védésével kezdek, én ugyanis ekkorra értem vissza a villanyfényesről, hogy egy jó 10 perces extázisom legyen még élőben. A legfontosabb információk amiket akkor felszedtem, hogy a piros jogtalan volt, hogy abban a pillanatban kezdtünk csak el focicsapatra emlékeztetni, illetve, hogy a digis Haraszti szerint hősök vagyunk. (Illetve gondolom nem pont ránk szurkolókra gondolt, hanem inkább a csapatra, de a szeptember-december tengelyen egyelőre elfogadom magunkra is a bókot.) Mind a három hazugság volt.

Markovics pirosa a szabálykönyv szerint piros, és semelyik bírót nem lehet elővenni azért, mert a könyvhöz tartja magát. A probléma azokkal van, akik nem tartják magukat ehhez, akik Fellaininek továbbot intenek, akik mellett a Stoke szétrúghatta Sterlinget. Ami Markovicsot illeti, teljesen érthetetlennek tűnik a mozdulat, az egyetlen magyarázat amivel elő tudtam állni a sok ismétlés után, hogy ez igazából nem egy ütés, hanem egy könyök akart lenni. Az a könyök, amit az ellen melléhez szorítasz (nem versz) ha futna melletted, hogy az majd visszatartja, csak Marco egész egyszerűen rosszul becsülte meg a pozíciókat. Ő kidobta a könyökét, hogy ha mellette lenne a csávó, akkor is előnyben legyen vele szemben, csak hát vagy egy méterrel elnézte a srác helyét, a lendülettől meg egy ostorozás lett belőle evezőzés helyett. Safarinak pedig itt volt élete lehetősége, hogy bizonyítsa mekkora focista is ő, fetrengett is egy jó másfél percet.

Vagy Markovics valójában hipermágus, aki futás közben zsebből szórja a halált, és még az idő is belassul körülötte:

Amúgy szívesen megkérdezném őt is, hogy mit gondolt ekkor, de valószínűleg halvány lila gőze nem lenne. Meg szerintem nem is tud magyarul.

A másik hazugság, amit viszont már itt a Fonaton szedtem össze, az az, hogy csak az utolsó tíz percben játszottunk. Ezért mondjuk pont nem szólnék be amúgy a népnek, mert aktív meccshangulatban én ugyanúgy képtelen vagyok átlátni az egész képet, mint mások, de így utólag visszanézve azért nem voltunk semmivel se rosszabbak ennél a Baselnél. Persze mondhatjátok, hogy az 1-1 végül is ezt hivatott kifejezni, de mekkora világvége volt már Gerrard gólja előtt is, pedig a 83. percig egyetlen kaput talált lövésük volt (nekünk meg négy), és bár vagy háromszor cseszték el az üresre kijátszott lövőhelyzetüket, mi ugyanígy szívhattuk rendesen a fogunk egy-egy baromi jó beindulás/bejátszás után. Ha negyedórás periódusokra osztanám a játékot, és úgy lepontoznám, az első, a negyedik és a hatodik negyedet hatodot is mi nyernénk, amivel még mindig csak 3-3, de látszik, hogy azért nem az a valódi konstans fostenger volt a végén egy kis napfénnyel, ami beszűrődött a kidugott szívószálon.

És bár tisztában vagyok vele, hogy a játék első 10-15 percének megnyomása szart sem ér most már, hogy a SaS nem vág belőle kettő gólt, ettől még tény, hogy így történt. Ha Máté még nem csinált belőle táblát, akkor majd végre én összerakok egy 6 időperiódusra szedett táblát, hogy átlagosan mikor szereztük a gólokat tavaly és idén. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a bajnokságban a tavalyi 60-40%-ról eltolódtunk 35-65-ra, ami azért komoly változás. Na nem mintha ne lenne ugyanilyen látványos mindez a gólok számában is, de a tendencia mindenképp érdekes, és majd ha már elővesszük BR-t meg a játékmenedzsmentet, akkor ezt is berakhatjuk a vitaalapba. Meg a tényt, hogy a második félidőre azért mostanában rendszeresen fel tudunk támadni játékban egy szintig, most például Markovics gyönyörűen szállt a játékba, hogy hozza a periódusunkat, jó lendületet adott amíg ki nem húzta a vörös halálvarázslatot a kártyákból.

Több okból nem fogom ellőni az örök fény az alagút végén mantrát, mert egyrészt hazudnék, másrészt számomra érthetetlen módon a népnek bejött a Köd, és most átnyergeltünk ebbe a hasonlatvilágba, és harmadrészt élénken lebeg a szemem előtt, ahogy le lettem baszva érte a kommentek közt két éve, pedig akkor már nem is írtam annyira bénán mint az első 1-1,5 hónapban.

De mi van akkor, ha nem fény, és nem is egy enyhe kékes beütés a láthatáron a friss vetés zöldellő csírái felett? Maradjunk a pozitívumoknál. Mialatt a beharangnál kiemelt komment alatt a siker-játék-kultúra filozófiahármasig jutott a beszélgetés, megragadnék belőle pár dolgot. Az egyik, hogy a védelmünk kezd egy lényegesen sűrűbbre szőtt szitára emlékeztetni, amivel lassan már csajozni is el lehet menni egy apácazárdába, a másik, hogy a 4 meccses vereségsorozatra rápakoltunk egy 5 meccses veretlenséget, ami azért komoly fordulás, még ha nem is mond szinte semmit a jövőre nézve. De van, és ezt el kell fogadni.

Szintén el kell fogadni, hogy Gerrardban valami megtört. És eléggé pozitív irányba. Nem tudom, hogy ez most valami hirtelen nyert motiváció hatása, vagy valami mást is tud az öreg, mindenesetre van haszna annak, hogy visszakerült a régi pozíciójába, még ha csak limitált időkre is. Mert persze amíg a csúcson vagy könnyű, mindig játszhatsz ott ahol szeretnél, de aztán  jön a kor, akkor alkalmazkodsz, hogy hol marad helyed állandóra, de ha már az is kiesik, akkor még jó megoldás lehet a régi hely, csak állandó helyett már esetire. És Studge hiánya meg a heti két meccs ezt ki is kényszeríti, és ez eredményt is hoz. Gerrard már csak heti másfél meccset játszik, de lényegesen jobban, és szerintem motiváltabban is. Persze bőven nem hiba nélkül, sőt, a végignyomott 90 perceken bőven kiütközik már ez, de az elmúlt 2-3 hétben szintet lépett az elmúlt 2-3 hónapjához képest. 34 évesen, felfelé. És lehet, hogy a sérülései miatt a lövései a Railjet helyett már csak a sátoraljaújhelyi sebesvonat sebességével veszi fel a versenyt, na de azok bőven nem ilyen pontosak.

Amit még el szeretnék mondani a Basellel kapcsolatban, hogy mondhatjuk, hogy mekkora szar a svájci bajnoktól kiesni, de ez az a bajnok, aki az elmúlt 5 évben annyit játszott nemzetköziben, hogy nagyobb a koefficiense mondjuk a City-énél, nem véletlenül tanyáznak bőven a második kalapban. A Benfica portugál bajnokként és EL-döntősként zúgott ki negyedik helyen első kalaposként(!), ehhez képest pedig máris nem olyan szar az a svájci bajnok, aki azért már bemutatott ezt-azt a BL-ben is.

Azt meg ne feledjük, hogy mi miért is voltunk a harmadik kalapban, azt a helyet a rendszeresen bajnoki 6.-7. Liverpool hozta össze. Kétségem sincs afelől, hogy ha van egy SaS-unk idén is, akkor minden máshogy alakul, de ezzel a rutintalansággal és csatárhiánnyal valójában csak a sokéves papírformát hoztuk a csoportban.

A harmadik hely pedig nem a tegnapi meccsen múlt. Az alapján semmivel se voltunk rosszabbak a Baselnél, az előző 5 meccs alapján (főleg ellenük az idegenbelin) viszont igen, és épp ezért a legnagyobb realitás ez a helyezés. De meg is fordíthatjuk, ez a kigödrölt Liverpool még így se ment lejjebb a sokéves papírformánál ha a harmadik helyet nézzük, pontok tekintetében meg csak a bolgár utolsó perces egyenlítőgól miatt igen. Nem rakjuk ki az ablakba ezt a BL-szezont, de egy éve ilyenkor simán elfogadtuk volna annyi sikertelen év után.

Ami a továbbiakat illeti, visszavár minket az EL, ami egy hangyányival több esély is jelent majd a kupán át való BL-helyhez, de elég focked up lenne, ha tényleg erre kéne rámenni. De legalább februárig még van ideje letisztulnia a dolgoknak, és majd akkor eldönthetjük, hogy hogyan tovább.

De a világvége még mindig nem jött el.