A második forgatókönyv

Imádom ezt a képet Rodgers-ről és Poyet-ről, minden rajta van amit erről a meccsről tudni kell.

Annyira kifejező ez a fotó és annyival többet mond ezer szónál is, hogy szinte egymagában helyettesíteni tudná ezt az összefoglalót. Azért megpróbálom felvenni vele a versenyt, de tudom, hogy sok esélyem nem lesz. Liverpooli szemszögből nem lehetett túl sok elvárásunk a ma esti Sunderland találkozótól, ami az elmúlt hét két bajnokija, illetve a közelgő Basel elleni do-or-die meccs közé lett beejtve. Mi több, meglehetősen előre beárazhatónak tűnt a dolog: a csapat vagy a közelmúltban játszott rossz, de végső soron eredményes formáját hozva egy-két góllal veri a régóta a gyenge középszerűség alfahímjeinek számító Poyet srácokat, vagy elvegetál egy ótvar 0:0-ában, miután a váratlanul jól elsült Touré – Lucas páros rehabilitáció után legalább azzal számolhatunk, hogy egy ilyen kaliberű csapat nem ver meg minket. A második forgatókönyv jött be. A Sunderland egy elég gyenge csapat akiket hajlamosak vagyunk önmaguknál jobbnak gondolni abból kifolyólag, hogy a tavalyi kölcsönfabionk jól tolta náluk, de nem jók, hanem gyengék, és idén is ugyanazok a megélhetési Premier League bent maradók lesznek, mint évek óta mindig. A Sunderlandet ugyanúgy adják az angol bajnoksághoz, mint az esőt és a Sky Sports-ot, gondosan a 15-17. helyre rakva, és ezen a kiszámíthatóságon az sem változtat sokat, ha útközben elnevezik magukat Fekete Macskáknak.

Az imént gyakorlatilag az összefoglaló bevezetőjéhez elhelyezve, hosszú sorokon keresztül húztam a meccstől független gegeket az ellenfélre, aminek inkább egy beharangban lenne a helye, ha egyáltalán ott. De mégis, aki látta a mai meccset, próbálja magát a helyembe képzelni: erről a találkozóról mégis mi az istent lehet írni? Direkt kinéztem az órára amikor először tizedpontokban mérhetően megemelkedett a pulzusom: a 63. perc (!) volt és Lucas (!!) lőtt kapura. Hogy az előtte lévő órában mi történt? Nos, a Lucas DM előtti Lallana – Coutinho – Sterling trió együttes szerepeltetésre arra engedett következtetni papíron, hogy labdabirtoklás – domináns és az ellenfelet gyorsan feltörő Liverpoolt képzel el Rodgers. Ennek éppen az ellenkezője történt, már ha az ellenkezőt jelen esetben a nagy büdös semmiként határozzuk meg. A 67. percben jött a csere, ami ennél a forgatókönyvnél ott volt a lapok közt: a szokásával ellentétben észrevehetetlenül játszó Lallanát a szabijáról irodába rángatott Steven Gerrard váltotta, folytatva a nemrég megkezdett StevieTheAttacker kísérletet. A csere eredményes volt (jeeez, 2014 decemberében még mindig tőle várjuk a csodát?!), Gerrard meghozta az érezhető löketet a Liverpoolnak a meccs utolsó szakaszára, ami onnantól kezdve akár ki is köhöghetett volna egy gólt magából, felnyitva automatikusan az első forgatókönyvet. De nem köhögött, és egy Sterling nevéhez fűződő szép szóló – közepes lövés kombón kívül nem is volt ahhoz közel, hogy kiköhögje. Igaz akkor se túlságosan.

Igazságos gól nélküli döntetlen, erre azt szokták mondani. Előbbre nem vagyunk vele, csak pontot kaptunk érte. De – hogy ne csak negatívkodjunk itt a Fonaton, és örüljünk a kis dolgoknak is – megvan a clean sheet!