Ismétlések unalma

Az igazat megvallva apátiába estem a Liverpool kapcsán, és ez nagyon rossz. Ebben a szezonban nem először fordult elő az ami ma is, hogy nem találtam normális streamet, nem ment a csapatnak és ettől nem durrant szét az agyam. Ez lenne a normális reakcióm, de most nem. Nem mozgat meg, valami halott most bennem és így nem érdekel annyira. Nem mozgat meg érzelmileg az egész amennyire kellene. Ez persze nem segíti a mai összefoglaló írását, sőt az egész blogolás dolgot, de azért igyekszem valami értékelhetőt tenni az asztalra, de attól tartok elég lehangoló lesz.

Az ostorcsattogtatás sosem ment, idén elég sokszor volt is már meccsek után, így nem erőltetem most ezt. Nem hiszem, hogy sokan lennének rajtam kívül így, de a mai meccs és az idei szezonunk nagy része az Amerikai Pite filmsorozatra emlékeztet. Egyrészt mivel ha egy részét láttad akkor gyakorlatilag láttad az összeset. Másrészt a kifejezetten DVD-re készült részek, így a Pite 4-7 része, a Béta ház vagy a Pucér maraton kifejezetten pocsékak voltak és azt is kétlem, hogy ember látta őket rajtam kívül. A lényeg az, hogy ugyan az újra és újra és újra és újra minimális különbséggel ugyanaz a formula ugyanazok a fordulatok, ugyanaz az egész és ez rohadtul unalmas tud lenni. No ez az érzésem van az idei szezonunk kapcsán, nézve az aktuális meccset: ezt láttam már, hiába kicsit más minden alkalommal, de akkor is azt érzem, hogy ezt már láttam. Ugyanabból a hiba halmazból kerülnek elő az éppen aktuális hibák, mint ahogy a már emlegetett filmtörténeti csodákban is ugyanabból a karakterkészletből kerül elő néhány, de a lényeg nem változik.

Van különbség a szerzett és kapot gólokban, de ez az eredményességet nem befolyásolja igazán.

Megpróbálom kicsit másik oldalról közelíteni ugyan ezt a problematikát. Az idei szezonunkban a fő probléma nem a két kapu között van, hanem a két kapu előtt. Úgy néz ki és ezt az általam szeretett statisztikák is azt támasztják alá, hogy majdnem mindegy melyik formációnkat használjuk. Az eredmény (PPG) szempontjából gyakorlatilag mindegy, hogy double pivot, 4 középpályás, 1 esetleg 2 csatár, vagy éppen más játszik. Ezek mind nem számítanak, hiszen nem a játék felépítésével van a fő baj, mint mondtam, hanem a két kapu közötti játékkal. Úgy tűnik Gerrard mindig játszik, de teljesen mindegy kit milyen formációban kap maga mellé, ergo se nem személyi, se nem rendszer probléma. Ez számomra teljesen lelombozó, mivel tudjátok, hogy szeretem a pályán látottakat formációkkal magyarázni. De ez idén nem megy.

A probléma ott van, hogy ahogy arról volt esett szó, a sok éves átlag azt mutatja, 10 lövésből lesz 1 gól. Ennél pedig a védelmünk sokkal rosszabban teljesít: 7,11 lövésből kapunk gólt, míg a támadó sorunk ennél lényegesebb magasabb átlagot hoz, 12,47 próbálkozásból hozva egy gól. Látszik, hogy a probléma a két kapu előtt van, hiszen tisztán mindkettő előtt rosszabbak vagyunk mint a sok éves átlag. Ennek okait is persze unalomig ismerjük már. Sok új arc, összeszokási probléma, védekezési séma váltás, támadásban új típusú (nagydarab nem mozgékony emberek) támadó köré épített játék -> fluiditás megszűnése (ami gyönyörűen leolvasható a kiugratások piszok alacsony számán (az elmúlt 4-5 évben sosem voltunk 4 kiugratás alatt)). Amit megfűszerez néhány játékos rossz formája (Balo pl.). Ezeket fűszerezi a VB hangover, heti 2 meccses terhelés, rotáció tanulás stb, stb. Minden ok ismert már. Ezek mind azt eredményezik, hogy idő kell és kellene idő plusz edzésekre is, amikre viszont nincs. Így marad az unalomig ismert TÜRELEM jelszónak.

Kiugrtatások az egyszem QPR meccs kivételével folyamatosan hiányoznak. Ma mondjuk még sok beadásunk is volt, ami Balo és Balo-Lambert duó miatt nem igazi csoda.

No és akkor nézzük a mai felvonását az ismétlődő filmünknek. Nos, ha rövid akarnék lenni, igazságos döntetlen született. Ennyire persze azért nem akarok rövid lenni. A mai meccs megint arról szólt, hogy a legjobb helyzeteinkből vagy lövés sem lett mert elszórakoztunk, nem jött össze, vagy blokkolták (17 lövésből 4 ment kapura) vagy gyenge lövés lett belőle. Az sem újdonság igazából, de ez a meccs abszolút nem rólunk szólt. Pontosan az történt a pályán, amit ők akartak. Ennek köszönhető a két teljesen ellentétes félidő, aminek a statjaival most nem boldogítalak titeket, de gondolom, így is elhiszitek. Az első félidő egy kevés helyzetes szoros, kiegyenlített meccs volt, közel azonos labda birtoklással, lövésekkel. Ennek oka a Hull volt. A maguk 3-5-2-es rendszerében a két támadó zavaró munkája, de első sorban az 5 emberes középpályás fal megölte a labda kihozatalunkat. Mind az 5 középpályás magasra volt húzva a félpályra, vagy a mi térfelünkön helyezkedtek el és lezártak minden passzsávot. Ennek eredménye a mi játékunkban az lett, hogy Allen és Can is hátrakényszerült a labdákért. Egyszerre léptek vissza mindketten, de mivel fogták őket és a passz sávokat is, így csak hátra tudták adni. Ennek eredményei voltak a hosszan előrevágott, pontatlan lasztik és egy 7-3-as broken team a részünkről, ami persze nem működött és nem is volt szép. Mi papíron 4-1-2-3-at toltunk. Ez a fajta agresszív játék, amit a Hull csinált persze sok energiát kivesz a csapatból ezért csak az első félidőben tudtak így játszani.

A második félidőre mi nem változtattunk, de ők igen, így teljesen másik meccset kaptunk. A középpályájukat sokkal visszább húzták, átengedték mind a labdát, mind a területet. Egy csapásra nem is volt gond a térfelünkről kihozni a labdát. Így lett egy egyoldalú a találkozó, ahol nálunk volt szinte mindig a labda, ők csak néha kontráztak egyet-egyet. Azzal voltak elfoglalva, hogy jól zárjon az az Ikarusz, amit meg is tett, hiszen ritkán tudtunk jó helyről lőni. Teljesen megérdemelten távoztak a pontjukkal. A meccs krónikájához tartozik, hogy BR nem ült karba tett kézzel, hiszen belenyúlt a 60 percben a meccsbe. Elő is rántotta a tavaly szezonkezdeti Suárez eltiltás óta nem látott 4-2-2-2 formációt. Azt hiszem nem nagyon kell magyarázni ennek a formációnak a létjogosultságát, hiszen a Citeh ezt játssza Pellegrini alatt. Ennek lényege, hogy a két csatár és a két középső középpályás van jobban megkötve ebben a rendszerben, viszont a maradék kettőnek feladata bejátszani az egész támadó térfelet és feltűnni mindenhol. A Citeh esetében Silva és Nasri feladata, nálunk most Sterling és Cou tette ezt. Nem is volt velük baj. Nem ezen múlott, hiszen előtte és utána is mindent elszórakoztunk amiből lehetett volna gól. Ebben Balo járt az élen, de Lambert, Gerrard és a többiek is megtették a magukét.

Mielőtt elfelejtem volt ma egy újdonság, de valahogy ma ez sem boldogít: ha igaza volt az angol kommentárnak, 8 meccs után először nem kaptunk gólt. Ennek ellenére nem volt ez a mai egy lélek emelő teljesítmény, vagy eredmény, vagy mutatott játék. Ettől még ki kell tartani, mert lesz ez még jobb is, hogy legyen valami pozitív is a végén.