Tigger

Még ki se pihenhették a srácok a Real elleni félmaratont, ami nem meglepő módon nem végződött happy finish-sel, három nappal később már a PL-ben kéne feledtetni a QPR elleni győzelmet. Mármint az akkor nyújtott játékot. Mármint az egész szezon játékát. Szóval jó lenne, ha a kötelező győzelmet kivételesen úgy húznánk be, hogy senki nem fejeli át dühében a monitort, jöjjön hát a Hull City.

Tigriseink idén számomra a tizenkettő egy tucat angol középcsapat mintáját hozzák. Ők is oszlopos tagjai annak a buzibárnak, amit a polkorrektség innenső oldalán Premier Leaguenek középmezőnynek hívunk, vagyis ahol sokan tolakszanak kis helyen belül, de legalább mindenki körbever mindenkit. Annyi egyediséggel tudják megfejelni a srácok az idei teljesítményüket, hogy a PL-ben szokatlan módon ők számítanak a 3-5-2-es taktika előretolt helyőrségének, a nevertonból kiselejtezett Jelaviccsal, aki vagy Inceszel, vagy Ben Arfával párosodik a csatársorban. No pun intended. Ami biztos, hogy helyzeteik nagy részét az erős széljátékukra építve alakítják ki, illetve, hogy szokásos módon pontrúgásoknál próbálnak Diamé, Huddlestone illetve az említett Jelavic fejére építeni.

Lebecsülni nem szabad őket. Egyrészt, mert jelenleg mi is egy hasonszőrű középcsapat vagyunk, mint ők, csak mi próbálunk felfelé kimászni az előbb említett bár tetőablakán, de most még azzal se takarózhatunk, hogy az eredményeink dacára a játékunk akkora örömóda lenne. Ráadásul előző hat meccsükön – a különböző kimenetelek ellenére – egyaránt szereztek pontosan két gólt, ami ha azt vesszük, hogy ebben a sorban játszottak a Cityvel, az Arsenallal vagy akár a West Hammel, azért nem rossz ajánlólevél. Arra viszont több okom is van, hogy nem kezdem meg a Máté által a beharangok világába bevezetett szertartásos aggódást.

Az egyik, hogy a Real ellen, hála annak, hogy mindenkinek manduláig volt felcsúszva a zabszem, a meccs elején mindenki a legélesebb koncentrációját vette elő a farzsebéből, így idén ritka tüneményt, focit láthattunk fiainktől az első húsz percben. Aztán a bekapott gól után elmúlt a varázs és elvesztették azt a hitet, ami addig meg volt bennük, vagyis hogy lehet valami keresnivalónk a meccsen, így már csak kötelességből, nem lelkesedésből tolták le a maradék játékidőt. Még Glen is szépen szerelgette CR-t, hogy aztán hamar rájöjjön, hogy ő igazából Glen Johnson, ezért senki, még az Atyaúristen se kényszerítheti rá, hogy focistához méltó teljesítményt hozzon. De, hangsúlyozom, de, volt egy nem is rövid időszak a meccsen, (illetve a két fokozatot visszavevő Madridiak ellen a 2. félidőben) amikor tényleg élveztem, hogy Liverpool meccset nézek, ráadásul a pirosmezesek miatt. Erre a teljesítményre már lehet építeni, főleg, mert a Hull méregfogát, vagyis a szélsőjátékot simán meg tudjuk fogni, hála M&M-nek. A keresztmetszet megint az lesz, hogy Lovren hogyan tud elbánni Jelaviccsal, akinek a labda megtartása lesz a feladata. Remélem jobban megy majd, mint Zamora ellen.

geryszonnak #köszmá!

Tudjátok, hogy én vagyok a blogon Balotelli legnagyobb védelmezője, de most még én is úgy gondolom, hogy  a padon kéne kezdenie. Úgy, ahogy Gerrardnak és Sterlingnek is. Utóbbival kapcsolatban már látom annak a jeleit, hogy túl sokszor gondolja azt, hogy neki kell mindent megoldania, nem lenne jó, ha ilyen fiatalon elkezdene elszállni magától, még akkor sem, ha felfelé nagyon kilóg a mostani Poolból. A rotáció már csak azért is fontos lenne, mert 3 nap múlva már mikiegér meccset játszunk, bár ott remélem a fakóbbnál is fakóbb 11 fog kifutni a pályára. Szóval a kezdő:

A kapuban a beadásokkal bajosan bánó Mignolet (indokolatlan alliteráció strikes again!), aki minden közhiedelemmel ellentétben egyik Real elleni gólban sem volt benne. CR ellen nem érhetett ki, aki azt hiszi, hogy Benzin fejesét onnan ki lehet szedni úgy, hogy alapból a rövidet kell fognod egy ilyen beívelésnél, az soha nem állt még kapuban, a harmadikat meg én Skrtelnek tudom csak tulajdonítani.

A védelemhez csak addig nyúlnék, amíg Glen visszatér jogos helyére a földekre kapálni és a kezdőben köszönthetjük újra Mankót, az ő alázatára, interception / blokkolás mutatói nagyon fognak kelleni a Hull ellen. A két CB-t nem bántanám, egyrészt mert csak Yolo Touré van a padon, másrészt mert ebben a szituációban már csak előre tudunk menekülni: már nincs értelme Lovrent padoztatni, ha esik, ha fúj, neki bele kell szoknia a védelem tengelyébe.

A középpályára én egy nagyon fluid Can – Allen – Henderson – Coutinho négyest képzelek, imádatom tárgya, a csillogó diamond mentén. Higgyétek el, ez kell a népnek, nem a 4-3-3. Főleg, ha ennek a 4-3-3-nak általában szerves részét képezi az a Markovic, aki a meccseken leginkább  azzal van elfoglalva, hogy két kézzel lapátolja a szart a gatyájából a megilletődöttségtől.

A támadóknak pedig egy meglepőt húzva én Lallana – Borini duót tenném. Miért? Mert a 3 CB-jüket, akinek egyik tagja a villámléptű kedvencünk Dawson, nagyon meg lehet zavarni egy jó presszinggel, pláne, ha M&M agyig feltolva előzik meg a szélsőket. Ez megtámogatva a középpálya futásmennyiségével, újra fluiditás és élet költözhetne a csapatba. Idén még nem toltunk gyakorlatilag rendes letámadást, itt is csak addig a 20-25 percig kéne, amíg megvan az első gól.

Jósolni is fogok, 3-0-ra nyerünk, utolsó gólt a csereként beálló Balotelli szerzi, a többi meg úgy sem érdekel.