City meg én

Szeretem ezt a képet, mert az érzelmek messze elnyújtott skáláján mozognak az arcok. Van a renitens ByeAlex Zabaleta seggénél, a körmét rágó szöszi, az anyuka az asszonykórusból, pár WTF arc, ne meg persze Hart ohbazmeg arca. Talán Waldo is ott van még valahol a sálak közé bújva.

És szeretem ezt a párosítást is. Mindig nagy meccseket hoz. Ha nem is mindig olyan örök klasszikusokat, mint az áprilisi thriller, hanem nagy általánosságban csak gyönyörű, izgalmas 2-2-ket, akkor is az egyik legjobb párosítás ez az oda-vissza az egész PL-ben. (És lényegesen érdekfeszítőbb sok másik szuperrandagónál, például bármelyiknél, amit a Chelsea játszik, akik még Moyes-United ellen is képesek voltak 0-0-ra menni. Mellékszál, sorry, lapozzunk.)

Coming out.

Kezdek hozzászokni a City jelenlétéhez. Valahogy egyre kevésbé zavarnak. Az örökkévalóságig tök jól elvoltunk ezen a sáros földdarabon a haverokkal, meg a suttyó uniteddel, de az idők változnak. A környék felkapott lett, költöznek be a nagykutyák, akik ugyanúgy leküldik a srácaikat a pályára játszani, csak hát a kis Chelsea és City már nem a bátyjuk kinőtt, felfeslett focicipőjében, hanem a legújabb fejlesztésekben nyomják rögtön azok megjelenésének napján. Nem ügyesebbek ők, csak sokkal több a lehetőségük, de hozzá kell szoknunk, hogy ha hétvégén leugrunk a haverokkal gurítani egyet, ők is ott lesznek. Mindig ott lesznek, köztünk élnek, és nem tudunk mit kezdeni velük.

Én speciel már nem is akarok. Ösztönöznek. Jobb teljesítményre sarkallnak azáltal, hogy immár nem csak a beképzelt, arrogáns United, vagy az ízlésficamos, de legalább a lépcsőházban lakó Everton a rivális, hanem több helyről jön a nyomás. Az, hogy ők ketten idejöttek, az nem kell, hogy átok legyen, lehet lehetőség is nekünk. Chelsea volt az első madár ebből az új korból, ő vágta tönkre a régi rendszert, és immár több mint 10 éve köztünk van. Rohan az idő mi? Megjött, utáltuk, utáljuk most is, de motivált akkor és motivál most is. Az érkezése sokkolt, de pár évvel később már az ezen a sáros grundon játszók uralták az egész környéket, de talán az egész világot is. Mi uraltuk, együtt, közösen, és Chelsea nélkül talán soha nem sikerült volna mindez. Nem feltétlenül káros ez az egész nekünk.

Ettől függetlenül magával Chelsea-vel képtelen vagyok megbékülni. Nem akkora suttyó, mint United egy utcával lejjebbről, de egyszerűen nem találom vele azt a hangot, ami a minimális megértéshez kéne. Eltérő a stílusunk. Én képtelen vagyok a fazekas fiával, Stoke-kal együtt csak nézni, ahogy más játszik a labdával, jobb szeretem, ha nálam van az. Chelsea meg hiába gyors, ügyes, és még cselezni meg valami spec flick upra is megtanította az apja személyi edzője, ő inkább nézi Stoke haverommal, ahogy más játszik a labdájával. Közben valami spártai taktikai fegyelemről beszél nekem, de nem szoktam odafigyelni az ilyesmire. Mások vagyunk. Én például imádok fütyörészni, dúdolni, énekelni egy jót, ő inkább ilyen csendes srác. Én biciklivel járok suliba, még ha rá is fázik a seggem a mínuszokban, ő meg 20-fok-napsütésben is képes egy megállóért is buszra szállni. Baromira különbözünk, na.
Nekem például nem női nevet adtak a szüleim.

City-vel viszont kezdek jobban lenni. Szerencsétlenéknek pont a zajos Unitedék mellett van a villájuk a lenti utcában, van is ebből elég bajuk, és talán ezért is utálom őt kevésbé, mint Chelsea-t. Ilyen ellenségem ellensége cucc lehet ez, a fene tudja. Persze, az ő szülei is arany vécékefével operálnak, de az legkevésbé a gyerek dolga, hogy gazdagok a szülei. Ha pedig már ez a helyzet, akkor kihozza a legtöbbet belőle, sorra viszi haza a győzelmeit, de teszi ezt százszor kisebb pofával, mint United vagy Chelsea. Szimpi vonás ez, már majdnem elnézem neki, hogy nem bicajjal jár suliba, hanem az apja sofőrje viszi a Ferrarival.

De hiába a hozzászokás, az undorító húzásait továbbra sem tudom elnézni. Oké, hogy nem tehet a szüleiről, de azért vannak ilyen kis morális határok a világon, vagy legalábbis nekem vannak, és nem nézem el, ha más ezeken ugrál, mint City pár hete. Akkor se, ha már megedződtem az olyan más terepről való arcok húzásain, mint PSG, Real, vagy Barcelona, akik azért idén is bőven túltesznek ezen a Frank-in-the-City ügyön, de azért ezt mégse kellett volna. Be se merem mutatni rendesen, de most komolyan, nézd meg ezt ha mered. Oké, hogy a fenti trióhoz képest nagyon light meg szabálykonform a dolog, de azért mégis csak ízléstelen, gusztustalan, elvtelen. Ha egyszer elsül az arany vécékefe ugye…

Mindezt azért mesélem most neked, mert hétfőn vele megyek 1v1-ezni este a pályára, és muszáj volt végre letisztáznom magamban is az érzelmeim az egész iránt. Tulajdonképpen várom már a dolgot, mert lent a pályán már csak az számít, hogy mit tudsz meg mit nem, és ebből a letisztult dologból mindig jó buli lesz végül. Amikor már nem számít, vagy nem érdekel az összes szarság ami körülvesz, akkor már tudom élvezni a játékot magában, és a játékot vele. Persze, néha lealáz, néha meg én őt, de nem is lenne páros a dolog, ha mindig csak az egyikünk nyerne. Egészen egészséges köztünk az erőviszony, és szeretem az ilyen kiegyenlített küzdelmeket. Például tavasszal is fantasztikus kis meccset nyomtunk, magam se tudom, hogy hogyan, de valahogy legyőztem, valami hasonlót szeretnék most is. Aztán meglátjuk hogy lesz majd.

Babonából végigverem majd a posztereim a szobámban, kap Mignolet, Skrtel, a Kapitány, Hendo, Lucas, Sterling, Coutinho és Sturridge is egy-egy öklöst, aztán had szóljon. Nyáron amúgy kaptam egy új pakk posztert még, szerintem Lovrennel, Manquilloval és Morenoval is koccolok egyet, mielőtt elmennék, sőt, lehet Lucas helyett Can lesz a nyerő? Tudja a fene, nem szoktam ezen ennyit gondolkodni, csak egy órával a meccs előtt végigkoccolok, és kész, megfogom a cipőm, és irány a pálya. De most tényleg elgondolkodtatott ez az új pakk. Lehetőség van benne. Talán Johnsont is átrakom már végre a külső falra, hogy Moreno legyen a helyén. Jobb lesz így mindenkinek, meg szebben mutat a dolog.

Na, lassan elindulok. Poszterek, öklös, cipő, gatya, labda, egy pacsi a TIA plakáttal, egy utolsó pillantás a kedvenc Kuytös poszteremre, aztán nyomás. Jó leszek. Szurkoljatok.