A Vörös Fonat varázsgömbje

Régi kommentelőnk TT keresett meg minket azzal, hogy az előszezon és a szezon összefüggéseiről írna. Említette, hogy korrelációt számolna, meg amit akarunk. Ezzel gyorsan meg is vett minket a jakuzziban. Nem is szaporítanám tovább a szót, hanem át is adom a terepet vendégszerzőnknek és érdekességeinek.

Tombol az előszezon, Európa élcsapatai a világ leglehetetlenebb pontjain bukkannak fel, és 3-4 naponta csokimeccset játszanak helyi kedvencek, vagy egy másik éppen arra járó élcsapat ellen. A forgatókönyv elég sematikus. Gyenge, de javuló tempó, valamikor a meccs közben egy sorcsere, harapós ifik, motiválatlan sztárjátékosok. Közben a futball szeszélyének erős ráhatásával kialakul valami eredmény, amire pár hét múlva a kutya sem fog emlékezni… Mert nem is számít semmit. Csak meccsfittnesz legyen, meg vegyenek a helyiek mezt, bögrét, tapétát, és ne sérüljön le senki. Több elvárás nincs is soros haknival szemben. Vagy mégis számít? Már látszania és működnie kell a taktikának? A nagycsapat minden körülmények között fel kell, hogy falja a kiscsapatot? Ebben a kérdésben nincs egyetértés a szurkolók között, és ameddig valaki nem szerez egy varázsgömböt, addig nem is lesz.

Az alábbiakban arra kérdésre keresek választ, hogy a felkészülési szezon eredményeiből vonhatunk-e le valamilyen következtetést a bajnoki eredményekre vonatkozóan. Egy szóval sem állítom, hogy jósolni lehet 3 barátságos meccs alapján, de az összefüggés minimum tapintható. Mivel a Fonat közönsége valami perverz bizsergést érez a statisztikától, megpróbáltam innen megközelíteni a témát. Megvizsgáltam a korrelációt az előszezonokban elért pontátlag és az azévi bajnokságban elért pontátlag között. Az eredmény pedig erős összefüggést mutatott.

Tudom, hogy aki Fonatot olvas, az legalább egy fél évet járt matekszakkörre, de egy kis kitekintés következik:

A korreláció azt jelzi, hogy a vizsgált objektumokra (esetünkben bajnoki szezonok) jellemző adatok között van-e lineáris jellegű összefüggés, azaz elmondható-e, hogy az egyik növekedésével a másik adat is jó eséllyel növekedni, vagy éppen csökkenni fog. Az összefüggés erősségét a korrelációs együttható jelzi, aminek az értéke -1 és 1 között lehet. Ha a korrelációs együttható 1 vagy -1, az jelenti a lehető legerősebb összefüggést. (Ha az együttható értéke pozitív, akkor A változó növekedésével B változó növekedése várható, ha negatív, akkor a csökkenése.) Ha a korrelációs együttható 0, az azt jelenti, hogy az összefüggés nem mutatható ki. Fontos tudni, hogy a korrelációs együttható még csak azt írja le, hogy valamiféle összefüggés nagy vagy kis eséllyel létezik, és hogy érdemes-e egyáltalán keresni. Annak jellegét (okok, okozatok, közvetlen-közvetett stb.) pedig még fel kell tárni. A korreláció nem azt mondja, hogy „ha magasabb az előszezoni pont/meccs (a továbbiakban: ppg) értékünk, akkor magasabb lesz a bajnokság idején is”. A korreláció csak annyit mond: „Ahol magasabbak az előszezoni ppg értékek, ott általában magasabbak a bajnokság idején is.” Akit mélyebben érdekel a téma, remek leírásokat és számításokat talál az interneten.

És most következzenek a számok! A számítást a következő szabályok alapján végeztem:

• A 2000/2001 és a 2013/2014 szezon közötti időszakot vizsgáltam
• az előszezonba azokat a meccseket értettem, amik a liverpoolfc.com szerint az azévi első bajnoki előtt zajlottak le, és a honlap „friendly” jelöléssel illeti őket. Tehát korai a EL és BL-selejtezőket és a szuperkupa meccseket figyelmen kívül hagytam.
• Ha egy felkészülési meccset tizenegyespárbaj dönt el, az az én értelmezésem szerint döntetlen.
• A 2010/11-es szezonban csak RH- tündöklését vettem figyelembe. Az előszezont is ő zavarta le, az alsóházban is ő stabilizált minket, King Kenny zseniális tavaszi menetelése ne az ő statisztikáit szépítse.

Íme a kiinduló adatok, és a számítás eredménye:

Tudományterületenként eltérhet az „erős korreláció” határa, de a 0,76-os együttható mindenhol annak számít. Ez a magas szám engem is meglepett, és tovább boncolgattam a témát.

Az összefüggést megnézhetjük pontdiagramon is. Az elmúlt 14 évben nem nagyon fordult elő olyan, hogy gyenge vagy közepes eredményű előszezon után kiemelkedőt alkottunk volna a bajnokságban. És fordítva, jó eredményű előszezonok után magas pontszámokat értünk el a ligában is – egy szezont kivéve, de akkor Bajnokok Ligáját nyertünk.

Nézzük, milyen tényezők befolyásolják egy csapat előszezonjának eredményeit.

• Volt abban az évben világverseny? Ha volt, a meghatározó játékosok még hetekig valami egzotikus szigeten süttetik a biciklitartót, amikor az U15 játékosokkal pimpelt csapat már lejátssza az első barátságos meccseket. Ilyenkor borítékolható egy-egy „meglepő” eredmény. Ha nincs nagy torna, akkor már az első meccsen készen áll a szuperfegyver, reszkess Guangdong Sunray Cave!
• Edzőváltás. Ha egy csapathoz új edző érkezik, új filozófiát és módszereket hoz, amit a játékosok nem egy edzés alatt szoknak meg. Ezek akkor sem biztos, hogy elsőre jól sülnek el, ha egy edző akkora zseni, mint RH-.
• Játékosmozgás ütemezése. Ezt különösebben nem kell magyarázni. A régiek (ha csak egy kicsit is jobbak, mint Konchesky) hiányoznak, az újak még csak pislognak, hogy mi folyik körülöttük, ez egyenes út a gyengébb eredményekhez.
• BL, EL selejtezők. Megvan a prioritás, inkább az ifik fárasszák magukat a Malajzia Allstar ellen, minthogy lemaradjunk a csütörtök esti minőségi szórakozásról. Vagy mégsem? A formaidőzítés kulcs az volna, hogy a helyes taktika működjön, és a kiválasztott játékosok már a barátságos meccseken is hozzák magukat? Egyébként Bagoly egyetlen érdeme az, hogy még a vállalhatatlanul trágya előszezonja ellenére is az EL-be vezette a csapatot.
• A felkészülési meccsek körülményei. Ebbe sok minden bele tartozik: ellenfelek erőssége, utazások, jetlag, meccsek időzítése. Egy bajnoki szezonban nagyon nagyjából minden évben tudjuk, milyen nehézségű meccsekkel állunk szemben. Évente kétszer lehet parádézni a Norwich City ellen, és évente kétszer le kell nyelni egy Allardyce elleni kick and run erőszaktevést. Viszont az előszezont össze lehet állítani akár Taivan XI erősségű ellenfelekből, vagy minőségi csapatok ellen is, mint az idén.

Henderson és Sturridge éppen gyilkos tempójú erőnléti edzésen vesz részt

A fentiek többsége a bajnoki szezonra nincs nagy hatással. Vannak viszont olyan körülmények, amik a bajnoki szereplést döntően befolyásolják, de semmi közük az előszezoni eredményekhez. Ilyenek pl.: egy-egy sérülés, téli igazolások vagy jobb kupaszereplés. Érdemes megnézni pl. a 2004/05-ös szezont. A bajnoki szereplésünk gyengére sikerült, de döntőt játszottunk ligakupában, és amikor már a kontinens összes többi játékosa részegen hugyozta tele valamelyik mediterrán sziget luxushoteljének medencéjét, mi még mindig játszottunk, és haza is vittük a Bl-serleget.

Először is megnéztem, hogy mekkora a korreláció a szezon felénél, azaz miután a 19. meccsünket lejátszottuk. Jogos volna a feltételezés, hogy a bajnokság első fele erősebb hasonlóságot mutat a felkészüléssel, és ez számokban is megmutatkozik.

Ez is erős korreláció, de nem annyira erős, mint a bajnokság végéig számolva. Ez meglepett, mert azt vártam volna, hogy a félévi igazolások és a kupaszereplések hatása itt még nem annyira érzékelhető, ezért a bajnoki ppg mutató erősebben összefügg a felkészülési szezon értékével.

Nézzük meg, hogyan változik a korrelációs együttható, ha van az adott évben nagy világverseny, vagy ha nincs.

Ha van világverseny:

Ha nem volt világverseny:

A fenti táblázatokból két dolog olvasható ki. Az egyik az, hogy Eb és Vb utáni években sokkal gyengébben muzsikálunk az előszezonban és a bajnokságban egyaránt. (És ez még akkor is igaz volna, ha RH- eredményeit egyáltalán nem számítanám bele az átlagba.) Ami viszont lényegesebb, hogy azokban az években, amikor nincs nagy torna, sokkal erősebb összefüggés figyelhető meg az előszezon és a bajnoki pontátlag között. Jó hír ez nekünk, mert nem kell egy Bronby és egy AS Roma elleni utolsó perces vereség miatt a kardunkba dőlnünk. És egyben rossz hír is, mert a varázsgömb beüzemelésével legalább egy évet várnunk kell.

Beleírtam a táblázatba azt is, hogy hány játékosunk maradt le a világverseny miatt az alapozás elejéről (tehát ha valaki utána eligazolt tőlünk, azt nem vettem bele, de ha utána igazolt hozzánk, azt igen, így a táblázatban látható szám nem minden esetben egyezik meg az lfchistory.net adataival.) Megvizsgáltam azt is, hogy van-e korreláció a világversenyen részt vett játékosok száma és az előszezoni ill. bajnoki ppg között, és ha hiszitek, ha nem, első ránézésre van. A korrelációs együttható az előszezonra -0,58, a bajnoki szezonra -0,55. Azaz minél többen utaztak Eb-re, Vb-re, annál gyengébb pontátlagok jöttek, de az összefüggés nem kimondottan szoros. Igen ám, de ha a sötétben tapogatózó RH- szezonját nem számítom bele, a korrelációs együtthatók értékei a nagyon gyenge tartományba esnek vissza (0,03 ill. -0,10), azaz semmi összefüggés nem mutatkozik a késve érkező játékosok száma és az előszezoni ill. bajnoki eredmények között. Egy összefüggést akkor tekinthetünk erősnek, ha egy-egy szezont figyelmen kívül hagyva a korreláció még mindig erős. Így szerintem maradjunk annyiban, hogy nem kell kétségbe esnünk amiatt, hogy éppen az idei évben maradt le a legtöbb játékosunk (13 fő) az első barátságos meccsekről.

Épkézláb csatár hiányában Peterson kihasználja az adódó lehetőséget

Ezek után megvizsgáltam, hogy az El- és Bl selejtezők milyen hatással vannak az eredményekre, illetve az előszezoni és a bajnoki ppg értékek összefüggéseire.

Azokban az években, amikor selejtezőt vívtunk:

Amikor pedig nem játszottunk selejtezőket:

És lássatok csodát! Azokban az években, amikor selejtezőkkel kellett strapálnunk magunkat, magasabb volt a pontátlagunk mind a felkészülési időszakban, mind a bajnoki szezon alatt. Ez meglehet, hogy amiatt van, hogy Rafa idején jó sok selejtezőt játszottunk, a konstans jó eredményeket pedig ő szállította. Az meg csak ráadás, hogy a ppg értékek közötti korreláció is erősebb. Nem szeretnék találgatni, hogy ennek mi lehet az oka, mivel az utolsó 2 selejtezős szezonunk két új edző érkezével esett egybe, mindenesetre ez a két táblázat nem támasztja alá, hogy a selejtezőkön való részvétel gyengébb előszezoni eredményekkel járna. És főleg azt nem támasztja alá, hogy a selejtezős években nem vonhatunk le következtetéseket a felkészülési meccsekből.

A másik három befolyásoló előszezoni tényező hatását nem vizsgálom. Kettő közülük (a barátságos meccsek nehézsége szerinti osztályozás, illetve a játékosállomány változásának erőssége) annyira szubjektív megítélésű, hogy abba nem mennék bele. Az edzőváltozás tényével való összefüggést szintén hanyagolnám. A vizsgált időszakban csak 3 olyan szezon volt, amikor a szezon elején érkezett új edző, 3 szezonból meg ne akarjunk messzemenő következtetéseket levonni.

Szóval szép, hogy a számok összefüggést mutatnak, de mi lehet ennek az oka? Én mással nem tudom magyarázni, minthogy ugyanazok a hibák és erősségek alakítják az eredményeket az előszezonban, mint a bajnokságban. Még nem teljes a keret a barátságos meccsek idején? Nem, de a nagyobb része adott. Be lehet tömködni a kereten a lyukakat a Babelcopter-napon is, de az nem nagyon járható út, hogy két-három hiányposztot pánikigazolásokkal tölt föl egy csapat. Nem véletlen például, hogy ezen a nyáron a Fonat kommentjeinek fele arról szól, hogy igazoljunk szélsőhátvédet. (A másik fele meg Reusol.) Minőségit, sokat, és azonnal. Manquillo pillanatnyilag enyhíti az éhségünket, de egy még mindig kellene, hogy a Professzor annyit üldögélhessen a kispadon, amennyi jár neki.

Díszes kompánia. Minden együtt van a zuhanáshoz

És nem csak a játékosállomány, hanem a taktikai fegyvertár hiányosságai is nehezen javíthatók a felkészülési szezon után. Nem működik a 4-4-fuckin’2? Nem hát, nincs ebben semmi meglepetés, de ha az edzőnk elég fafejű ahhoz, hogy ne is próbáljon rajta változtatni, akkor jó esély van rá, hogy egy Liverpool-szintű klubot is beletapos a Pl-alsóház mocsarába. Vagy nem működik a tiki-taka az ifikből és a korábbi években kontra és beívelős játékra igazolt rutinosabbakból álló kerettel? Hát, az sem működik. De ha az edző van elég okos ahhoz, hogy ezen változtasson, még megmentheti a szezon második felét.

És ha valakit nem győztek meg a számok és az elmélkedések, az emlékezzen vissza, mi zajlott az elmúlt évek előszezonjaiban és bajnoki küzdelmeiben. Az elmúlt hat szezon remekül példázza, hogy abba az irányba megy a szekér, amerre elindult az előszezonban, és ha érdemben módosulnak is a dolgok, arra néhány hónapot várni kell. (Azért 6 szezon, mert azóta nézek felkészülési meccseket is, a korábbi évek előszezonjairól nincsenek benyomásaim.) (Néhány kiegészítést olvashattok tőlem. guthmate)

2008/09: Veretlen felkészülési szezon, a spanyol különítményünk csatlakozása után már elég jó játékkal. És valóban, utána jó bajnokságot futottunk, mindössze 2 vereséget szenvedve. De az elért második helyezés csak arra volt jó, hogy elleplezze a problémáinkat… (A két bohóc egymással veszekedése, Rafa szeződéshosszabbítása körüli bizonytalanságokon és a látszani kezdődő anyagi bajokon könnyen lehet a bajnoki cím ment el.)

2009/10: …mert azok voltak szép számmal. Az amúgy is vékony keretből kidőlt Aurelio (akkor éppen abba sérült bele, hogy a gyerekével a kertben focizott; pedig a világ legragyogóbb balhátvédje volt, amikor egészséges volt), távozott Arbeloa és Alonso, akik az előző szezon remeklésének kulcsjátékosai voltak. És a keret vékonysága miatt egyfolytában sérüléssel küszködött Agger és Torres is. Az előszezonban olyan eredményekkel kényeztetett a csapat, mint a Rapid Wien elleni 0-1 v. az Espanol elleni 0-3. A bajnokság pedig tükrözte a felkészülési időszakot, ez volt a négyéves szenvedésünk kezdete. 7. hely, sok és kínos vereséggel tarkítva. (Ez volt az a szezon mikor az anyagi problémák miatt nem hogy nem tudtunk erősíteni, de a játékoseladásokból lett fedezve a hiteleink törlesztőrészleteinek egy része, ami a távozók fényében gyorsan meg is látszott az eredményen. Adósság meg ugye azért volt, mert a két bohóc megvette a klubot. Az sem segített, hogy ebben az előszezonban neveztük ki Purslow barátunkat.)

2010/11: Rafa természetesen nem maradhatott, őt Roy „We will perform” Hodgson váltotta. Erről az időszakról írni konkrét fájdalmat okoz, de muszáj: Hicks és Gillet a világ legfogalmatlanabb klubigazgatójával, Purslow-val karöltve pillanatok alatt gazdasági és szakmai csőd közelébe vezették a klubot. Olyan játékosok érkeztek, mint Konchesky, Poulsen, Jovanovic vagy Cole, és olyan csapatok győztek az Anfield-en mint a Blackpool vagy a Northampton. Semmi elvárásunk nem lehetett sem a bajnoksággal, sem az előszezonnal kapcsolatban, de ezt is alul lehetett múlni. Felkészülési időszak lőtt gól nélkül, és ennek megfelelő bajnoki szereplés. Hodgson a 13. helyen hagyott ott minket, és érkezett őfelsége Kenny Dalglish, aki viszont helyenként nagyon szellemes játékkal és felejthetetlen győzelmekkel ajándékozott meg minket. (Számomra nem egyértelmű, hogy Rafának mennie kellett, mert az előző szezon mélyrepülésében voltak szakmai hibák pl.: a sérült Aquilani leigazolása, de szerintem sokkal inkább a kilátástalan anyagi helyzet volt a felelős.)

2011/12: Az átigazolási időszakot arra használtuk föl, hogy játszópajtásokat keressünk a sörterminátorunknak. Közepes és legfőképpen kiszámíthatatlan előszezont tudhattunk magunk mögött, ami ráment arra, hogy üzembe állítsuk a Carroll, Adam, Downing és Henderson alkotta halálcsillagot. A bajnokság ugyanilyen felemás eredményekkel indult és folyt nagyjából februárig, utána viszont a romlás folyamatos volt. Ezzel ellentétben mindkét hazai kupa döntőjébe bejutottunk, és a ligakupát meg is nyertük. Tavaszra azonban eljutottunk olyan mélységekbe, mint pl. a 7 meccs- 6 vereség sorozatunk, vagy a QPR elleni összeomlás, ami pontosan olyan rossz volt, mint idén a Palace ellen. A vezetés nehéz, fájdalmas, de helyes döntést hozott: Kennynek a bajnokság után mennie kellett.

2012/13: Érkezett Rodgers, és elvállalta a világ egyik legnehezebb feladatát. Úgy kellett a Liverpoolt az elitbe emelnie, hogy egyszerre távoztak a rutinos, és igazán univerzális támadóink: Maxi, Kuyt és Bellamy. A csapatba pedig cserébe beköltözött a letargia és a bizonytalanság szelleme. Ekkor már kikristályosodott az FSG átigazolási politikája, de ilyen-olyan okok miatt az akkor érkezett játékosok egyik sem vált meghatározó csapattaggá. Ráadásul Henry úgy döntött, hogy neki biliárdgolyóból van a töke, és nem fog két zacskó szotyit adni Clint Dempsey-ért. Így a bajnokság kezdetére volt összesen 1 zseniális, és 3 zöldfülű támadónk, akik közül Borini gyorsan le is sérült, hosszú távra. Az előszezonunk harmatgyengére sikerült. Okos passzolgatás, de nullához konvergáló eredmények, mindössze egy győzelem (viszont az El-ben simán vettük a selejtezőket). A bajnokság eleje hasonlóan lelombozó volt. Hiába a tetszetős, kulturált játék, az első győzelem a hatodik fordulóban jött, és utána is rengeteg volt a kínos döntetlen. Nagyjából újévig a bajnoki produkció nagyon erősen hasonlított az előszezonra. Viszont Rodgers okosan reagált, és addig-addig gyurmázta a taktikát – és mellé fantasztikusan igazolt januárban -, hogy év végére készen állt a gyilkológép. (Utólag visszanézve összetehetjük a kezünket, hogy nem jött Dempsey, mert így jött Sturridge, no meg ő maga is erősen visszaesett.)

2013/14: Ez volt a legjobb előszezonunk. A keret is erősödött, akik nem váltak be, azokon nem buktunk sokat, és Brendan már embert faragott Hendersonból is. Jó játék, sok lőtt gól (ígéretes Aspas, hehe), csak 2 db kapott, és mindössze egy vereség. A jó eredmények hasonló játékkal meg is maradtak a bajnokság első felében is. A dolgok januártól fajultak el, amikor Rodgers és a csapat megérezték a vérszagot, és kigondolták, hogy ezt a bajnokságot ők meg akarják nyerni. És jött az outscore ’till I die időszak. Az eredményeink szenzációsak voltak, de minden meccsen a pofonfát ráztuk, annyi gólt kaptunk, ami szöges ellentétben állt az előszezonban látottakkal. A bajnokság nem jött össze végül, de fantasztikus fociélménnyel gazdagodtunk.

És most essünk neki az idei előszezonunknak, és hozzuk felszínre a bennünk rejlő jóstehetséget. Először is, világbajnokságon vagyunk túl, és azt már megállapítottuk, hogy ilyenkor gyengébb a korreláció. Tehát ha valaki negatív következtetést vonna le, ne vegye nagyon komolyan. A keretnek van nagyon fontos távozója, de szerencsére csak egy. Van viszont sok érkező… Akiket a pályán még alig láttunk, mert vagy rögtön le is sérültek (Markovic, Lallana), vagy a papírozás nem volt rendben (Lovren). Ráadásul sérült Sturridge is. Eddig gyakorlatilag egy tavalyi keret mínusz SAS-t láttunk. Amikor ezeket a betűket pötyögöm, van 3 győzelmünk, 1 döntetlenünk és 3 vereségünk. Ezek nem valami fényes számok, de vegyük figyelembe, hogy a 3 vereség viszonylag erős csapatok (és a Manchester United) ellen jött, ráadásul kettőről a kilencvenedik perc után kapott gólok döntöttek. Így, még ha nem is jó érzés a 3 vereség, de legalább nem esik a vállalhatatlan kategóriába. Ha legyőzzük a Borussiát, az előszezonunk pontátlaga 1,63 lesz. Ha kikapunk, akkor 1,25. És ha valaki a döntetlenre is kíváncsi, hát elárulom, hogy akkor 1,38.

Suso gólt lő; készüljünk fel, még sokszor látunk ilyet az idén

Intő jel, hogy a vizsgált időszakban 3 olyan szezon volt, amikor a jó bajnoki szereplést (2 fölötti ppg mutató) a következő előszezonra erős visszaesés követte, és mindhárom ilyen esetben gyengébb pontátlagok következtek a bajnokságban is. És egy kicsit megfordítva, amikor 2 ppg alatti előszezont futottunk, nem is sikerült a bajnokságban sem 2 fölé menni. De nekem az a tippem, hogy most majd fölé megyünk. A keret sokkal mélyebb, mint tavaly, és még nem is láttuk őket együtt. Suarez hiányozni fog (de csak míg Reus nem érkezik, if you know what I mean), de ezt el fogjuk bírni, mert szeptember közepére tejesen összeáll a taktika. Addig pedig hozzuk a kötelezőket, a rangadókat pedig bemákoljuk. És még ha a tavalyi pontszámot nem is érjük el a bajnokságban, de kevéssel 80 pont alatt is a dobogón leszünk.

Kalandra fel, a Liverpool talán legizgalmasabb szezonja következik!