Bonjour!

Nem túl színvonalas, de hajtós, küzdős, igazi PL meccsen vagyunk túl, aminek a végén – korábbi szokásunktól eltérően – még a három pontot is elhoztuk. Tavalyi szezonban ugyan ez a meccs simán 1-0 lett volna oda, jobb esetben 1-1, most pedig arról kéne írnom újabban alliterációtól mentes soraimat, hogy a hülyebíróságnak is mindig lehet egy újabb, magasabb szintje, vagy elmélkedhetnék arról, hogy bizony ezt az Ikarust még Fuser se törte volna fel. Viszont mivel egy ilyen meccs után is győztes összefoglaló boldog írójának tudhatom magam, bár több fordulóval korábban is érett bennem a gondolat, engedjétek meg, hogy újra a nagycsapatok sorában üdvözölhessük kedvencünket: A Liverpool F.C.-t.

Na, azért azt mind tudjuk, hogy nem tudnak kedvenceink olyan helyen állni a táblázaton, hogy ne legyenek számunkra mindig a legnagyobb csapat. Ellenben most nem a történelemre, nem is a játékosok kvalitásainak számszaki összegére, hanem a csapat folyamatos, fordulóról fordulóra, egész szezonon át mutatott teljesítményére gondolok. Mert miből is lesz a nagycsapat? Parádés támadójáték, rúgott gólok sora? Pipa. Közvetlen riválisok megagyalása? Én nem tudom, kérdezzétek a srácokat Londonban, azt mondják ott Wenger knows. Felállni hátrányból? Egy meccsen akár többször is? Magunknak tettük ki a medvecsapdát, amibe begyalogoltunk akár a Stoke, akár a Fulham ellen, de mi is jöttünk ki belőle. Időnként szarul játszva is nyerni a kötelezőt? Sunderland ellen, hazai pályán már ilyet is mutattunk (meg a régi szép, 3-5-2-s időkben is párszor), most viszont újabb badge-t sikerült begyűjteni, ami automatikus szintlépést eredményezett: Szarul játszva, Ikarus ellen, de idegenben is behúztuk a meccset, mindezt úgy, hogy bizony volt nyomás a srácokon, látva a többiek eredményeit. Korábban is mutattuk külön ezeket a jegyeket, de így, folyamatosan hozva már nem tudjuk úgy elrontani, hogy ne jelenthessük ki, hogy visszatértünk a labdarúgás közvetlen elitjébe.

Maga a meccs egyébként nem tartogatott előzetesen semmi meglepetést, ami ránk nézve inkább volt rossz, mint jó. Tudtuk, hogy a West Ham-ben egy tipikus brit erényeket csillogtató csapatot tisztelhetünk,  akik stabil védekezésüknek hála, hazai pályán bármelyik ellenfél számára komoly fejtörést okozhatnak. Értsd: A Gyűrűk Ura castingjáról nem tudnál összehordani annyi tömzsi, tehetségtelenül tajparaszt, tojásdad tornaeszközt talpával tologató tapló tanyasi trollt, mint amivel nekik sikerült feltölteni a keretet, ráadásul Big Sam se a technikás, labdazsonglőr örömfoci prófétája. Erre részben felkészültünk, Sakho kezdetésével (Agger szerintem kamusérülés áldozata lett csupán), másrészt viszont, én jobban örültem volna, ha visszanyúlunk, ha nem is Swansea, de legalább a Tottenham elleni idegenbeli presszinghez. Állandósítani tudtuk volna a nyomást, pontatlanabbak lettek volna a felíveléseik Karolára, igaz, látva a srácok ezen a meccsen nyújtott koncentrációs készségét, így utólag talán jobb is, hogy ezt nem erőltettük.

A presszingből így nem lett semmi, az első félidő jórészt azzal telt, hogy az Ikarus valamelyik ablakán próbáltunk bemászni. Szokásos 4-3-3-as hadrendet toltuk, viszont amennyire felpörögtek a srácok a Tottenham ellen, annyira voltak most leülve fejben. Korábban is jellemző volt a csapatra, hogy egy hazai pályás több gólos alázást egyből követett egy idegenbeli szenvedés, nem tudom, mi lehet a betegségnek a forrása, lehet, hogy a hátizsákos hobbit sportorvosunk mellé le kéne igazolni House-t. A szindróma megint az volt, mint a WBA ellen: két sorban felhúzott védőfal, ami folyamatosan a passzsávokat zárta az ellenfélnél, ha Sturridge vagy Suarez kimozgott a falból labdáért, akkor vagy belegyalulták őket a földbe, vagy középpályás falból segítettek be. Azon ponton én konkrétan felröhögtem, amikor Suarez még az első félidőben kiosztott egy esernyőt, de mire leért a földre egy helyett négy ember fölött hullott át a labda, annyian voltak egy pillanat alatt körülötte.

#Rajongóilevél_1: Drága barátom, Dániel. Igazán tudhatnád, hogy az enyhén flúgos, exhibicionista negrító csatárok nagy kedvenceim, ezért is rendelkezem egyedül az országban Cissé mezzel és avatarral. Sokszor kihúztál minket a szarból, rúgtál fontos és szép gólokat, amiért nagyon szeretünk. De ha azt gondolod, hogy a PL-ben helyes magatartás a legkisebb fizikai kontakttól is földre kerülni, akkor óriási tévedésben élsz. Egyrészt egy idő után megszokják a rigók és akkor se fújnak, ha egy lapos traktorgumival vernek halálra, másrészt,  mintha te is angol lennél nem, könyörgöm!? Cou-tól még elnézném ezeket a dolgokat, brazil is, spanyolba’ is játszott, de te? Egy ilyen szép szál szerecsen legény? Ez egy szar meccsed volt, lássuk be. Nem adták a helyzetek, meg azért mindig is körülményes voltál a labdával, de legalább gyűrtél volna ma le egy orkot a földre ipponnal, hogy érezzük, azért a szándék megvan. Mostantól Skrtellel egy szobában alszol.

A West Ham nyilvánvalóan a játékunk gyilkolására helyezkedett be, ezért biztosan meglepte őket, hogy az első félidőben úgy igazából nem volt ilyenünk. Szórványos jó összjátékok, de jellemzően inkább rossz labdaátvételek, rövid kényszerítők fordultak elő a falvédőmezesek közelében. Fejben megint visszatértünk a Sunderland elleni stádiumba, gondolom itt is már a Shitty ellen készült mindenki. Legalábbis, amikor múltkor ezt mondtam, akkor nagyon megcsaptuk a Csirkéket, így maradjunk ennél a variációnál, hogy tudatosan pihentette mindenki az agysejteket. Ehhez hozzá kell vennünk még egy faktort, amit már több meccs óta figyelek: A védelem és a középpálya közti fájóan tohonya labdajáratást. Mire átcsorgott Gerrardon és Minyonon át mondjuk Sakhoig a labda, a West Ham köszönte szépen és arra az oldalra tolódott. Ezt korábban nagyon jól hidaltuk át Gerrard pontos súlypontáthelyezéseivel, ebből inkább a második félidőben láttunk többet.

Azért az elsőben is, amiből mindjárt az első gól is (áttételesen) született, állnék is meg így a meccset eldöntő három momentum, ezzel együtt a bíró sporttárs kitárgyalása céljából. Az a kurva nagy helyzet a csapatunkkal, ami más klubok szurkerei számára most visszatetszést kelthet, hogy bizony tíznél is több tizenegyest fújtak már be nekünk, volt, hogy egy meccsen többet is, nem csak most. Az van, hogy eddigi években is kismillió ilyen helyzetünk volt, amikor szabálytalankodtak az ellenfelelek a tizenhatoson belül, annyi csak a különbség, hogy most befújják őket. End of story. Emlékeim szerint egyetlen „puha” tizinket Sterlingre fújták a Stoke ellen (meg talán Danny-ét a MU meccsen), aki szerint meg pl. az Allen ellen Jones nem volt szabálytalan, az jelentkezzen a mailcímemre privátban és egy csendes zöld mezőn addig fogom hátulról felöklelni, amíg akkorát nem repül, mint a kis walesi. Szóval az első szitu szót sem érdemel, aki szerint szabályos, ha kézfejjel elütöd a labdát miközben Suarez amúgy vitte volna kapu felé, az nézzen kézilabdát.

A második szitu röviddel ez után nem azért volt vérlázító, mert Karola azzal a mozdulattal ütötte meg először Minyon fejét, majd labdát tartó kezét (!) amit a söntésben alkalmazott előző este, ahol a 15. söre után Golyófogú Tonyt akarta megakadályozni, hogy egy széklábbal egyengesse a Török homlokát. Na jó, azért is. De a bakter külön jelezte is neki, hogy bizony szabálytalanság volt, oda is ment hozzá, meghallgatta, majd ugyanúgy befújta a gólt. Nem a konkrét hiba az idegesítő, hanem az a konokság, ami megvolt Friend sporttársban is, amikor Gnabryt küldte le Walcott helyett, pedig még jelentkezett is a bűnös a kiállításért. Mindenki hibázhat, de ha akkor sem vonod vissza a döntésed, amikor erre rámutatnak, akkor vagy igazán nagy fallikus jelképe társadalmunknak.

A harmadik esetről csak annyit, hogy nem vagyok bíró, ellenben az összes fotel puhlsanyi nyugodtan vegye ki a seggét fokozatból, mert:

• Nem tudok olyan szabályról, hogy egy meccsen csak egy tizenegyest lehet befújni, ezért ha már befújtak egy csapat javára egyet, akkor onnantól az összes többi eset más elbírálás alá esne.

  

• Csak azért, mert ebben az esetben a kapus a labdát is érintette, nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve szabadon gáncsolhat, elsodorhat támadó játékost, továbbá nem tarthat igényt a kocsijára, fele fizetésére és a születendő lányával az első éjszaka jogára. Oké, hogy labdát is ért, de a mellékelt képen én nem sok szabályosat látok. #Bocsmá.

#Rajongói levél_2: Szeretett Főnököm, Brendi. Én már akkor is bírtalak, amikor tavaly még mindenki a tikitakán viccelődött, bár tegyük hozzá, néha a faszkorbit is megforgattam a taktikádban itt, a Fonat hasábjain. De hogy ennek a Lucas cserének kurvára semmi értelme nem volt, az is biztos. Mert védekezésben a középpályán így is feje fölött rugdosták el a labdát, támadásban meg jobb volt Cou. Aztán meg mégis neked lett igazad így a végén, mert csak Lucas ugratta ki Flanót a tizi előtt. Nem vágom én ezt a pillangó effektus témát annyira, mint te. P.S:  i love you küldjél fürdősót a jakuzziba.

Az újra megszerzett vezetés tudatában már nem volt más hátra, mint 25 percen át tartani az eredményt. Lucas játszatása ebből a szempontból célszerű volt, ebben az időszakban jobban működött a Diamond, majd később Yolo beállításával tovább próbáltuk csökkenteni a légifölényt, átállva a meccsen a 3. felállásra a 3-5-1-1-el (#NoplanB). Ekkor már a West Ham is jobban kinyílt, lett volna esélyünk végleg eldönteni a meccset, de utólag így sem lehetünk boldogtalanok.

Az biztos, hogy a rengeteg statisztikai és játékbeli aspektuson túl a legnehezebben számszerűsíthető faktorban, a mentális felkészültségben lépett előre idén talán a legtöbbet a csapat. Korábban féltettem őket, hogy mi lesz, ha a top4 terhét hétről hétre cipelve is hozni kell az eredményt, ezt most azonban megtették rosszul játszva, fejben talán már egy héttel előre gondolkozva. Top4 csapat lettünk? Igen. Bajnokesélyes? Nem igazán. A shittynek ellenünk a döntetlen is jó, ezen kívül egy nehéz meccse lesz csak az Everton ellen, többi meccsüket mind hulladék kiscsapatok ellen játsszák majd, ráadásul jórészt hazai pályán. Ahol idén egy kivétellel minden egyes meccsüket megnyerték.

Álmodozni lehet, de ne érezze magát senki rosszul ha a végén a 3. helyen végzünk, addig is:

Welcome back, lads!