Szerda esti mozi

Vannak ezek az unalmas, naptárilag kora tavaszi, de inkább őszi időjárású hétköznapok, amikor este már iszonyat mód nincs semmi kedved bármit is csinálni. A TV-ben nincs semmi, asszonyt már addig sterlingezted, hogy olyan helyzetben maradtak a lábai, mintha egy terhes hintalovon ült volna masszív 48 órát, így nincs más hátra, mint betenni egy filmet. De nem akarsz csalódni, biztosra mész, ezért egy már sokszor látott, de még mindig szórakoztató kis akciófilmet lerántasz a torrentboltból. Gondolkodni, agyalni nem kell, a sztorit már régen tudod, elfekszel a kanapén és engeded, hogy a padlófűtés melegének hullámai cirógassák a golyóid, a kedvenc, 15 éves szürke mackógatyeszod feslésein át.

Én is egy ilyen moziélményre készültem ma este, mert bár Mátéhoz hasonlóan én is inkább a fosógalambok táborát szoktam erősíteni a meccs előtti jóslások kapcsán, de egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy bármi baj lehet. 6 győzelem zsinórban, valljuk be, nem éppen sétagaloppnak látszó S’ampton és MU meccseket is idegenben hoztuk egyaránt 3-0-ra, ráadásul a Fortress Anfield renoméja is helyre lett pofozva az utóbbi időben. Hazai pálya, gyaníthatóan kieső ellenfél, sérülés szinte nincs is, ezért teljes mellszélességgel arra készültem, hogy itt biza én ma szórakoztatva leszek.

Igaz, a film, amit a sopcaston keresztül este 9-kor beraktam, csak orosz audiosávval volt elérhető, de kit érdekel, a szöveg nélkül is értem, mi történik, a látvány a fontos. Azonban nem lenne akciófilm az akciófilm, mégha „A” osztályú színészek erősen „B-” színvonalú előadásáról is beszélünk, ha nem lennének tényezők, amik hátráltatják a főhősöket. Semmi komoly, enyhe közönnyel vettem ezeket tudomásul, hiszen mégis unalmas lenne, ha pl. minden, urguváji pisztolyból leadott lövés találna.

Első ilyen nehezítő faktor a fáradtság volt. Ennek a posztnak is majdnem az lett a címe, hogy „Üdv újra a BL-ben” utalva egyrészt arra, hogy innen azért már csak nem tudjuk elbukni még a selejtezőt is, másrészt a vasárnap/szerda leosztásban érkező éles meccsek azért előrevetítik, hogy mi vár ránk jövőre. Én még ennyi dadogó cselt, elcsúszást, labdára lépést még egy rosszabb Benny Hill showban nem láttam, nem hogy a mi srácainktól. Az első félidőben főleg Cou és Suarez remekelt ebben, de úgy általában az egész csapaton látszott, hogy fejben eléggé be vannak lassulva. Mondanám, hogy a lövéseken is ez látszott, de őszintén, az, hogy Cou nem képes eltalálni a kaput, annyira nem csap földhöz. Miért lett volna fontos, hogy pontosabbak legyenek ezek a lövések?

Ez a második ok, ami miatt kicsit ellenszélben voltunk, a taktika. Mindenféle túlburjánzó fejtegetés nélkül vágnék ebbe bele, ismerjük már egymást elég régóta ahhoz, hogy talán elhiszitek a leírtakat 5 printscreen nélkül is. A Sunderland 3-5-2-t tolt, Dossena és Bardsley szárnyvédőként szerepelt, ráadásul erre a formációra sikerült egy látványos broken team-et is felhúzniuk. Giaccherini / Wickham / Altidore próbáltak letámadni, amúgy a többiek labdavesztés után rohantak vissza Ikarusba. Ezzel, illetve a formációból eredő két szárnyvédő meglétével sikerült azt elérniük, hogy a széleken keményen sebezhetőek lettek, viszont nálunk, a 4-4-2 diamond miatt a fullbackek feladata lett volna a szélek bejátszása. Flano védekezésben amúgy elfogadható teljesítményt hozott, volna, ha nincs a kapott gól, ellenben támadásban róla tudjuk, hogy cover fullback-ként nem várhatunk többet egy-egy pontos középre / visszapassznál. Glen támadásban és sokszor védekezésben is elég deficites volt, kellett nekem az előző meccsen dicsérnem, így összességében nem tudtuk kihasználni az ellenfél által felkínált K. O. pontot. Utólag nyilván okos az ember, de jobban jártunk volna egy 4-3-3-al Sterlinggel Allen helyén, de ez már mindegy is.

Egyetlen értékelhető taktikai elem volt, amivel megfogtuk őket az elején, röhögni fogtok, amúgy pont Joe Allen. Na éppen nem ajnározni akarom, mert szerintem megint elég gyenge volt, de az ellenfél 3 emberes letámadását pont ő hidalta át. Agger – Stevie – Skrtel trióhoz pont úgy tudott mindig belépni, hogy aztán meg lehessen játszani Cou-t, aki át tudta cipelni a középpályán a labdát az ellenfél kapujáig, ezért nem lett ebből egy WBA elleni meccs, ahol a pont már a középpályán agyoncsaptak minket. Viszont az első okból eredően hiába értünk fel az Ikarushoz, mindenki vagy ügyetlen és vagy pontatlan volt, vagy kapkodott, ezért túlzás lenne állítani, hogy zsákszámra hoztuk a ziccereket.

Szintén kibírtam röhögés nélkül nagy Barátom, a rigó ténykedését, aki egyrészt nettó fasz volt, amikor bár lefújta az utolsó emberes faultot, de csak sárgát adott, majd később nem küldte le 2. sárgával Verginit. Valamint úgy általában az is elég zavaró volt, hogy konkrétan széklábbal is verhették volna, akkor se fújt volna Suarez javára, meg úgy általában közönnyel nézte, ahogy faragják a mieinket.

Szóval pörgött a mozi, az említett okok miatt kellő kihívás és dráma megvan, izgulni mégsem tudtam. Ha lesz időm, akkor kitúrom és belinkelem az a félmosolyt, amit Gerrard engedett meg a bírónak, amikor normál esetben üvöltve kellett volna pirost reklamálnia a többiekkel együtt Vaginának. Mikor láttam ezt a nyugodt, magabiztos arcmimikát, az volt az első gondolatom, hogy azért nem feszül Stevie, mert nagyon be fogja kúrni. S lőn. Újra azt tette, amit korábban rendszeresen megcsinált, de utóbbi időben átengedett inkább Suareznek: Kihúzott minket a szarból, nem is akárhogy.

A második gól után az folytatódott, mint az első félidőben, bár most több helyzet alakult ki, hiányzott a mentális frissesség a csapatból. Lőhettünk volna még gólokat, de valahol, valaki mindig rossz döntést hozott, lőtt passz helyett és vica versa, így én személy szerint elkezdtem elveszni a részletekben. Mint amikor már huszadszorra nézed ugyan azt a filmet és belemerülsz egy olyan apróságba, ami korábban talán fel se tűnt volna. Így azon kezdtem egyrészt agyalni, hogy mi lehet a legdurvább szabálytalanság, amit még továbbenged a spori, valamint hogy hogyan lehetne olyan sípot gyártani, ami 15 fújás után felrobban. Valszeg ő is ilyet használt és ezért spórolt ennyire. Másrészt azt kezdtem figyelni, hogy Vaginánál láttam-e már életemben rosszabb középső védőt. Összeszedett 1 pirosat meg 2 sárgát, amiből egy sárgát meg is kapott, három méterrel ragadt benn egy kiugratásnál, felszabadításból meg sikerült szögletet kiharcolnia.

De ahogy a legtöbb film, ez a mostani sem dőlhetett el a 60. percben, kellett még izgalom a végére is. Erről gondoskodott legendás védelmünk, hogy még egy olyan végtelenül fos csapat is, mint a Sunderland, gólt tudjon lőni. Mignolet helyében én komolyan gondolkoznék azon, hogy fölállok és elmegyek a picsába, mert az valahol mégis csak kabaré, hogy összességében jól véd, bravúrt is bemutat, utóbbi időben újra magabiztos, de hogy mindig kap gólt, az biztos, mint a halál és az adó.

Szerencsére baj nem történt, bár egy Sunderland szögletnél elég cliffhanger szituban érezhettük magunkat, sikerült kihúzni 2-1-el. Nyilván mindenki csalódott, hiszen elkényeztettek minket az utóbbi hetekben / hónapokban, meg igazából az egész szezonban a srácok. Én sem hányok konfettit attól, hogy az Anfielden a 90. percben az ellenfél szögletzászlójánál próbáljuk húzni az időt, de nem lehet minden meccs Arsenal elleni örömünnep. Vannak ilyen alkalmak is, amikor szarul játszva, fejben félig már a Tottenham ellen készülve, csikorogva, nyikorogva is nyerni kell, amit meg is tettek a fiaink, téve ezzel egy öles lépést az igazi nagycsapattá válás útján.

Tanulságként, vagy inkább, nyitott kérdésként azt vetném csak fel, hogy vajon BR mennyire van tisztában a rotáció fogalmával? Tudatosan tartja pályán a láthatóan kizsigerelt, hibát hibára halmozó kulcsembereit? 2-0-nál szépen le kellett volna kapnia Cou-t, Allent meg Suarezt (főleg őt, akin nagyon látszott, hogy gólt akar lőni, de összességében nagyon határán volt a hasznosság/károsság képzeletbeli vonalának), arról nem is beszélve, hogy a kezdőt is már meg lehetett volna variálni. Szerencsére megint nem tudtunk meg semmit a cserékről, én például simán megnéztem volna, hogy mit tud mondjuk Lucas controllerben, Gerrard meg egy sorral feljebb, vagy úgy általában, hogy mire képes Aspas.

Történt valami gond? Nem. Szarul játszottunk? Naná. A cselszkij ellen ez kevés lesz? Ez az egyik legnagyobb faszság gondolatkör, el sem kell kezdeni. A cselszkij ellen nyilván nem így lesz motiválva, felkészítve, kipihenve a csapat, egy meccs után azt mondani, hogy de elkalapálnak minket legalább akkora dőreség, mint egy 5-0-s győzelem után kijelenteni, hogy simán bajnokok leszünk. A bajnokság pont az ilyen, szenvedős, szarul játszó meccseken dől el, a képességen, hogy ilyenkor is tudjunk győzni.

Happy end meglett? Még szép. Akkor főcím.