A szezon sokadik legfontosabb győzelme

| Posted on| | /span>

Jár is a fejsimi mindenkinek, noha sem a 3-0, sem a clean sheet nem megérdemelt. De végső soron a tegnapi győzelemmel újabb hatalmas lépést tettünk a BL (és suttogva mondom, de a dobogó) felé.

Még mielőtt rendesen belemennék egy Máté monumentális beharangját követő, a színvonalban azt csak megkapirgálni próbáló összefoglalóba, egy gyors tanács.

Ne késs.

Soha, de soha, de soha. A legritkább esetben lehet jól kijönni a késésből. A meccs első 10 percét még láttam élőben, de aztán csak 1 órával a vége után szabadultam fel, és nem éltem még át olyan hosszú órákat, mint ami a meccs vége és képanyag interneten való elérhetősége közt telt el. Kifejezetten nehéz dolga van olyankor az embernek, ha nem akarja megtudni az eredményt, ezzel a saját szórakozását lelőve, mert se Fonat, se Facebook, se Twitter, se e-mailek, se semmi. Semmit nem nézhet, és mégis, órák telnek el, mire az ezredik frissítés után valamelyik nem túlságosan legális módon hozzájut az ember a lényeghez, és végül még így sem lesz már ugyanaz, mintha élőben nézné. Nekem végül reggel 9-kor sikerült megtalálnom amit keresek, utána pedig várt rám a 600 komment, ezért is van ennyire későn az összefoglaló, bocs érte. Sok szenvedés a semmiért, és csak azért, mert nem élőben néztem. (Mondjuk ilyenkor értékelem, hogy nem Suarez07 vagyok, aki mindig ezt teszi.)

Gyors tanácsnak elég hosszú volt, bocs érte.

Vissza a lényeghez.

Kicsit elvakító ez a két kép @MostarLFC-től, de tény ami tény, ritka szerethető és élvezetes játékot játszunk.

– I assume you know who we are.
– You’re the LFC.
– If you know who we are, you probably heard we ain’t in the defence business; we’re in the scoring shitload of goals business. And cousin, business is a-boomin’.

Konkretizálva a dolgot: 2,61-es gól/meccs átlagot hozunk, ami idegen ettől a játéktól, ezzel már 12 NHL-csapatot előzünk meg, és az Islanders is egymeccses lőtávolban van a maga 2,64-ével. Ezen kívül a PL-ben 28-ból összesen 2 meccsünk volt eddig, ahol nem lőttünk gólt, az egyik pont a Soton odavágója volt az Anfielden, a másik (=utolsó) pedig két évszakkal korábban, november legelején az Arsenal ellen. Azóta egyébként minden kupameccsünkön is betaláltunk, de ez már nem is túl lényeges. Cousin, the business is booming.

Ugyanakkor fanyalogni mindig lehet, és kell is. Bár az elmúlt hetek nagy Suárez-frusztrációja megszűnt már az első góllal (és ez sokkal, sokkal fontosabb, mint a most következő kötelező fanyalgás), de Studge nagy sorozatának a tegnapi nappal vége szakadt, nem tudta a zsinórra feltűzni a kilencedik gólt is, így ‘pusztán’ második az örökös PL-rangsorban. Majd jövőre, kölyök.

És ezen a ponton el is lehet mélázni, hogy BR-nek Suárezt kellett volna lecserélnie Aspasra, és az utolsó 10 percben még tovább hajszoltatni a rekordot, de vegyük észre, hogy Rodgersnek egészen más szempontokat kell figyelembe vennie. Nincs az a rekord, ami felülírná a pedagógiai nevelés elsőbbségét, és valljuk be, Sturridge-ra azért alaposan ráfér egy kis atyai odahatás most, amíg még csírájában lehet elfojtani az újra felszínre törő önzőségét. Talán csak a rekord lehetősége vakította el, vagy csak előtört belőle a Chelsea-ből ismert mentalitása, de az utóbbi hetekben sorozatosan puskázza el a helyzeteit, vagy választ (rosszul) lövést a Suáreznek való passzolás helyett. Rodgersnek lépnie kellett az ügyben, és bár nyilván a hét maradék 166 órájában is ügyködik ezen, de nagyon erős momentum egy ilyen nevelési folyamatban, hogy a rekord lehetőségét ő maga veszi el a csapat érdekeire hivatkozva. Márpedig a csapat érdeke, hogy Sturridge visszaszedjen egy kicsit az elvesztett alázatból, illetve, hogy Aspas is kapjon játéklehetőséget, mert egyáltalán nem olyan szar ő, mint hisszük. Egyszóval a csapat érdeke megkívánta a cserét, és Studge ezt zokszó vagy visszaszólás nélkül elfogadta, ez is komoly fejlődés az Everton elleni meccshez képest.

És ha már Rodgersnél tartottunk, egy kis taktikai what-what is legyen, segítségemre lesz ebben a jacuzzi teljes stábja, mert nehogy azt higgyétek, hogy ilyeneket magamtól tudok, egyszerűen nem nagyon tudok odafigyelni ezekre a részletekre a meccs izgalmában. Szóval az elkövetkezőkben macca, guthmate és McAllister zanzáját olvassátok, meg néha azért én is adok hozzá, de remélhetőleg az fel se fog tűnni. (Összefoglaló)
[Közben Borini gól!!!]

Rodgers alapvető taktikája egy 4-4-2 volt gyémánt alakzatban, amivel a szezon során még egyáltalán nem próbálkozott. A cél a Soton egyértelműen domináns középpályájának megfékezése volt, így fel is pakolta Rodgers az összes épkézláb középpályásunkat a gyepre, és ezért kezdett Coutinho Sterling helyett. Egészen Suárez góljáig ez nagyon jól működött, akkor azonban mi lejjebb adtunk a presszingből, és a Soton is megtalálta magát, és az alap 4-3-3-jában kezdett el rohamozni. A félóra körömrágás oka alapvetően a formációnkból eredő szélső sebezhetőség volt, de a Soton két legnagyobb helyzetéhez ezen kívül egyéni hibák is kellettek. Lallana kapufájánál Johnson és Skrtel egyaránt homályt lőtt interception helyett, és csak így kerülhetett helyzetbe az ellen, Rodriguez lövésénél meg Flanagan korai ütközési próbálkozása miatt kellett Minyonnak bravúrral védeni. Flanonak még a legelején volt egy tizigyanús lökése is, ez a felezővonalnál való szerelési kísérlet egy kontránál pedig egy nagyon súlyos hiba volt, de a félidő segített az egész csapaton, és így rajta is.

Többen írtátok, hogy a Sterling-Coutinho csere volt a megoldás, és a megnyugtató második félidő kulcsa (Coutinho volt az elsőben az első ütköző vonal, teljesen értelmetlenül totálisan szétfutotta magát csórikám), a jacuzzi megállapítása azonban az, hogy taktikai átvariálás történt. Hendo és Allen jobban ki lett tolva a szélre, amivel egycsapásra megbénították Pochettino megoldási kísérletét, aki a félidei cserével 4-2-3-1-re, és így szélebbre tolt játékra váltott át. Így viszont a Soton közepe meggyengült, a Sterling jelentette középső friss és gyors veszély pedig a meggyengült közepet is védekezőbb feladatok ellátására késztette, míg a szélen sikerült Hendonak és Allennek kifakítania Shaw és Chambers addigi csillogását (Máté találata Hendoról, elég szembeötlő). Ezzel Rodgers meg is nyerte a meccset, noha kétségtelen tény, hogy ehhez nagyon kellett Sterling gólja is, utána a Soton már nem is erőlködött túlságosan.

De egyébként is, a SaS ellen nehéz vigéckedni… – ilMagnificoFabionak jár a köszönet a Vine-ért. Stewie arról beszél, hogy a védelmen mekkora nyomáscsökkenést jelent, hogy a SaS fennmarad a félpályánál, és így nem tud feltolódni az ellenfél védősora, mert

ha egy csapat 2 a 2-ben akar Suárezzel és Sturridge-dzsal játszani… hát a legjobbakat. *snip*

Szóval akkor hogy is állunk?
Az 59 pontunkkal két pontra közelítettük meg a tavalyi önmagunk, és elég komolyan bejelentkeztünk a dobogó harmadik fokára is – ne feledjük, a City 2 pont, de két meccs mínuszban van jelenleg -, simán verhető az az Arsenal, aki tegnap a Stoke ellen játszott. Az elmúlt 9 PL-meccsünkből mi 23 pontot hoztunk össze, ők 17-et, és az oddsok szerint végül mi leszünk a legjobb, nem olajpénzből finanszírozott csapat a PL-ben, ami ugye csak a harmadik helyet jelenti a valójában, de már az is bőven túlteljesítené a szezon előtti célunkat. Nagyon fontos volt ez a győzelem az előzéshez, de ugyanígy fontos volt az Arsenal elleni 5-1, és a Stoke elleni 6 pont is, így a címhez visszakanyarodva, tegnap a sokadik nagyon fontos győzelmünket arattuk. Az aránya, és nulla kapott gól nem éppen megérdemelt, mert ez a Soton is egy nagyon jó csapat, de összességében pusztán gyilkos ösztönnel lehoztunk egy olyan meccset, ami előzetesen a szezon második felének egyik legnehezebb meccsének ígérkezett. Minden okunk megvan az örömre, és ezzel együtt az álmodozásra is.

Ezeket a képeket pedig nem lehetett kihagyni, @PaulRogersLFC-nek köszönhetjük őket. Suáreznek egyébként a 100. PL-meccse volt, és a 62. gólja. (Gerrardnak 465. és a 106.)

Published by szederbokor