Visszavágó

Szűk egy hét telt azóta, hogy Sterling vezetésével olyan jót pókembereztünk Wenger kislányainak arcára – akik alig kászálódtak ki a pihe-puha ágyúkból -, hogy újabb randira hívtak minket, ezúttal a saját otthonukba. Sterlingnek ebben is biztos nagy a gyakorlata, nem csoda, hogy olyan virgonc volt múltkor is. A vitathatatlanul fontosabb meccset már behúztuk, ezt már nem is kell komolyan venni. Vagy egy Liverpoolnak nyerni kell (or at least die tryin’) minden sorozatot, amiben elindul? FA kupa motivációs mélyelemzés a hajtás után.

A kommentek között már annyiféle megközelítését láttam annak, hogy egy adott kupameccset, vagy úgy általában, egy teljes sorozatot mennyire érdemes komolyan venni, hogy én is a köldökbámulás egy felvizezett állapotában találtam magam ezen merengve: Számít most ez a meccs nekünk? Történik valami, ha kiesünk? Úgy is csak a top4 elérése a cél, minden más sallang? Vagy bele kell állnunk minden meccsbe izomból, ami következik?

Az igazat megvallva, mindkét álláspontot megértem valamennyire. Hiába kötünk folyamatosan jobbnál jobb szponzori szerződéseket, hiába tesszük ki szebbnél szebb nemibetegségeknek „felkészülési meccs” címszóval a világ egzotikus helyein játékosainkat, hiába törünk be Indiába, azért a BL-pénz illetve marketing érték az, ami legjobban tudja dagasztani a bukszát. Kismilliószor hallottuk már azt is, hogy egy-egy tehetséges, vagy legalábbis annak gondolt, súlyos lóvéra taksált legény azért nem csatlakozott vidám kompániánkhoz, mert nem látta biztosítottnak a BL-ben való szereplést. Főleg mert nincs is, ebből a szempontból jó megfigyelőkről beszélhetünk. Ezért belátható, hogy minél előbb kerülünk vissza a legjobbak közé, annál előbb ugorhatunk a következő szintre. Mert bár szoros a verseny, azért azt mégsem gondolhatjuk komolyan, hogy bajnokságot nyerünk, úgy, hogy nem vagyunk rendszeres BL résztvevők. Ha mindent ennek az egyetlen célnak rendelünk alá és azt mondjuk, hogy minden egyes perc, amivel nem kerülünk közelebb a top4-hez elvesztegetett, akkor a cserecsapatot kell felhajtani a pályára. Még nem voltam a jakuzzi lakója, de egy maratoni hosszúságú komment-csörte alkalmával fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a mostani helyzetet úgy kell megközelítenünk, ahogy az FSG is teszi, több éves stratégia felől. Tegyük fel, hogy az a vízió, hogy megnyerjük a BL-t, a bajnokságot és a FA kupát egyszerre. Ha az ide vezető lépéseket évekre bontjuk, akkor először vissza kell kerülni a legjobb 4 közé, ez tegyük fel, hogy idén megvalósul. Utána simán lehet, hogy kicsúszunk innen, így kell 2-3 év, amíg sikerül stabil top4-es csapattá válni. Innen szerintem már nüanszok döntenek, de innen is kell még pár év, hogy meglegyen a bajnokság, majd szintén évek, amíg „rendszeres” bajnokok leszünk, de legalábbis ahhoz közel, stb. Lényeg: Minden egyes évvel, amíg nem kerülünk BL-be, évekkel toljuk el ennek a vágyott pillanatnak a megvalósulását.

Amúgy is, olyan közel vagyunk már a top4-hez. Így is sok volt a sérültünk, nem hiányzik, hogy az S-köb bármelyik tagja kidőljön. Elég gáz nem lenne a két szék között a földre esni, ráadásul a szerdai meccs idegenben biztos sokat kivett a játékosokból, így egy hét alatt a harmadik ilyen intenzitású meccs könnyen magában hordozhatja valamelyik kulcsember fizikai alapú kipontozódását.

Másrészt viszont nem azért vagyunk mi a Liverpool, nem annak köszönhetjük azt a „néhány” trófeát ami a vitrinben van, mert évekkel ezelőtt nem akarták kockáztatni a sérülést. A csapatról kialakult képet, a szurkolóiknak a nagy részét sem annak köszönheti a legtöbb csapat, hogy részt vett egy kupában, hanem annak, ha meg is nyerte. Ez nyilván nem 100%-ban igaz, sok minden miatt lehet egy csapattal azonosulni, meg trollkodhatnék azon is, hogy ez alapján ellenfelünknek az utóbbi 8 évben nem kellett volna új szurkert akvirálnia, de szívemre teszem a kezem és ebben az időszakban szerzett mikiegérre azért mi sem verhetjük annyira magunkat. Az az FA kupa amit most megnyerhetünk, 10-20-50-100 év múlva egy újabb ok lesz, ami miatt büszkék lehetünk akár mi, akár kölkeink a csapatra.

Ez a konfliktus valamennyire visszavezet arra az ellentétre, ami az utóbbi években került előtérbe: A foci, mint olyan kulturális, közösségteremtő, országokon átívelő kapocs kontra a foci mint üzlet, szórakoztatóipar, nyereség/haszon által hajtott gépezet. Szerintem be kell látnunk, különösen, ha valamelyik olajpénzből összehordott zsoldoshadra nézünk, hogy egy labdarúgó csapatnak, ha létezni szeretne, akkor állandó jelleggel zöldhasúkat kell termelnie, nem is keveset. De ettől még nem szabad elfelejtenünk, hogy mit jelent számunkra a Liverpool, mint világnézet, érzés, vallás és ennek mekkora százalékát teszik ki a fénylő edények egy üvegfal mögött.

Bennem is folyamatosan megvan mindkét elv, így szerintem minden meccshez ezeket a nézőpontokat egyaránt mérlegelve kell kialakítanunk a véleményünket, teszem én is hát ezt. Egy mikiegér meccsen, legyen bármennyire is kupa formája a nyerhető tároló eszköznek, különösen, ha valamilyen alsóbb osztályú csapattal játszunk, megengedhető, hogy a fakó ütközzön meg. Ellenben egy FA kupa meccsen, az Arsenal ellen, a legjobb 16 között bizony az elérhető legjobb 11-nek kell csatasorba állni. Pihenőidő lesz rendesen, ha bekerülünk a BL-be, akkor amúgy is meg kell szokni a kedd/szombat ritmust. Külön sérüléstől én nem tartok, éles meccs lesz, de az londoniak keretét sem barlangi trollokkal töltötte fel az öreg közgazdász, nem tartok attól, hogy mondjuk Özil páros lábbal töri ketté Sturridge lábát. Sérülések nyilván nem csak ettől lehetnek, de ennyi erővel egy sima bajnokin is meg lehet sérülni, nem számítok rá, hogy vasárnap este tolószékből kell beemelni a fél csapatot a buszba.

Ráadásul ezt a kupát – ha lehet ilyet egyáltalán mondani – relatíve könnyen be lehetne húzni. Ezen kívül még egy húzós meccsünk lehet a Dinamo / Shitty meccs győztesével (ha nem is egyből, de várhatóan a döntőig valamikor biztosan), a többi csapat papíron verhető. BR is valószínűleg így gondolkozik, mert eddig minden meccsen elég erős kezdőt küldött fel, bár ebben jórészt az is szerepet játszott, hogy a sérülések miatt olyan nagy variációs lehetősége nem volt.

Arról nem is beszélve, hogy az Arsenal otthon játszva tuti tolni fogja a támadásokat, mint vak a csengőt, ami pont feküdni fog az egyre jobban működő és egyre eredményesebb kontrázó stílusunknak. Így taktikailag ugyanazt várom, mint a hazai meccsen, annyi különbséggel talán, hogy én ugyan azzal a kerettel tudatosan vinném el 4-2-4-es irányba a felállást, labdaszerzés után megjátszani Cou-t, lehetőleg úgy, hogy legyen területe rágyorsítani. Gerrardnak és Hendónak nem is kell felérnie, négyen is meg tudják oldani a dolgot. Reméljük mentálisan sikerül erre a meccsre is összekapni a srácokat, kíváncsiságunkban be is poloskáztuk a melwoodi tréningnacikat.

Az edzés közben hallani, ahogy BR magában morfondírozik:

Még egy gondolat erejéig ragadnám magamhoz újra a virtuális mikrofont: Hajtós meccset várok, ahol igazából veszteni valónk nem lesz, de okunk se arra, hogy tegyük oda magunkat. Így visszatérve régi jó szokásomhoz, tippelek: a fejben már Münchenben járó csúzlisok ellen 3-1-es győzelmet várok.

Meccsnézés szokás szerint a Macskafogóban, Tompa utca valahány, gyere időben, mert csak állóhelyed lesz már 20 perccel a meccs előtt. – szederbokor