Énekes Rigók vs SaS

Vasárnap sziesztaidőben Gera Zoli csapatához az Albionhoz látogatunk. Most, hogy kicsit utánuk néztem, megdöbbenten tapasztaltam, hogy amit eddig gondoltam róluk, téves. Én mindig is úgy tudtam/gondoltam, hogy a Villa után a Birmingham Cityvel vannak versenyben a Birmingham második legjobb csapata címért. No nem is tévedhettem volna nagyobbat, mert éppenséggel nem birminghami a csapat, hanem meglepő módon West Bromwich-i. West Bromwich egy 136 ezer lakosú város Angliában, mely ugyan Birminghammel gyakorlatilag egybeépült, de ettől még önálló település. A földrajzóra után pedig foglalkozzunk a meccsel is. 

A Birmingham-i West Bromwich-i alakulat háza táján a legnagyobb változás, mióta utoljára találkoztunk velük, hogy hosszú évek óta először nem volt edzőnk ül a kispadon, ezzel a meccs érdekességi faktora csökken kicsit, hiszen mind RH- mind Clarke előszeretettel tört borsot az orrunk alá. Azonban, hogy kis kommunánknak továbbra is legyen valami kötődése a csapathoz, ezért Clarke helyére törzskommentelőnket és körkérdéseink állandó szereplőjét Mel-t nevezték ki a csapat élére, így a csapat várható taktikája kapcsán őt kérdezzétek.

Mindenesetre a spanyol tréner kinevezése elsőre elég furcsán hat, hiszen mind RH-, mind Clarke alatt a nagyon klasszikus brit stílusban focizott a csapat. Jellemző volt rá a stabil védekezés, a terület szűkítése, a tizenhatosuk előterének megszállása védekezésnél. Támadásban kontrák, hosszú labdák, a szélek, beívelések és tankszerű csatárok alkalmazása. Mind-mind olyan jellemzők, amelyek távolabb nem is állhatnának a spanyolos focitól. Számomra itt jön a meglepetés, hogy eddig Mel britebb focit játszat velük, mint Clarke tette, hiszen utóbbival a 4-2-3-1 felállás számított alapnak, addig a spanyol eddigi 3 meccsén gyakorlatilag 4-4-2-ben játszatta csapatát. Az eredmények eddig nem is nagyon jönnek hiszen 3 bajnoki meccsén eddig egy döntetlen és két vereség a mérleg.

Az Albion alapjában véve egy masszív csapat a relatív sikertelensége ellenére is. Ugyan a 15. helyük, a megszerzett 22 pontjuk nem teszi őket félelmetes ellenféllé, főleg, hogy nekik van a mezőnyben a legkevesebb győzelmük (mindössze 4!), az sem javít a helyzetükön, hogy a legtöbb döntetlennel ők rendelkeznek (10), míg 9 vereségük a középmezőnybe sorolja őket. Az utolsó 6 meccsük (1gy 3d 2v) miatt szintén nem válnak rettegett ellenféllé. Ám a hazai pályájuk azért kicsit erősebb: 3gy 4d 4v és 11 meccsen 13 rúgott 13 kapott gól már valamivel jobban mutat. Hazai pályán már kétszer játszottak 1-1-t az Arsenallal (egyik a ligakupában), alig (3-2-re) kaptak ki a Citehtől és az Evertonnal is 1-1-re végeztek. A 33 kapott góljuk persze nem kevés, no meg a héten is benyeltek egy négyest a szomszédvár otthonában, de ettől még a védekezés az erősségük. Meccsenként csak 13 lövést engednek az ellenfélnek, ami ligaszinten a 10. legjobb (a mieink rosszabbak 13,3 lövéssel). Ezen felül a zárt kompakt Ikarus védekezésük a liga egyik legjobb eredményét hozza számukra abból a szempontból, hogy honnan engedik lőni az ellenfelet. A PL legjobbjai az ötösön belülről kapott lövéseket tekintve: az ellenfél lövéseinek mindössze 4 százaléka  érkezik innen (az Arsenal és meglepő módon a mieink hozzák még ezt), de a 4. legkevesebbszer engedik lőni az ellenfeleket az ötös és a tizenhatos között (43%), így a liga 2. legjobbjaként az ellenfeleiket rákényszerítik, hogy 53%-ban a 16-n kívülről kísérletezzenek. Gondolom, azt nem kell mondani, hogy minél távolabbról megy a lövés, annál kisebb az esélye, hogy gól legyen. Az idevonatkozó funfact, hogy idén messze Suárez szerezte a legtöbb gólt a büntetőterületen kívülről (7).

Ezek alapján számíthatunk egy mélyen védekező klasszik brit 4-4-2 Ikarusra, hiszen nem kell taktikai zseninek lenni, hogy észrevegye bárki: a feltolt védekezés, a labdabirtoklásra való törekvést, ha nem játsszák megfelelő emberekkel közel tökéletesen, akkor kegyetlenül meg tudjuk büntetni: lásd Tottenham és a legutóbbi Everton elleni meccs. Viszont ahhoz sem kell túl nagy ész, hogy észrevegyék, hogy erősen meg tudunk szenvedni olyan csapatok ellen, akik leparkolják a buszt. Főleg úgy, hogy közben a mieinket széthúzzák a pályán, azaz a mély védekezés mellett azért felküldenek 1-2 támadót, amit mondjuk a Villa csinált, ilyenkor a mieinknél kapunk szétesett középpályát és broken teamet.

Azért foglalkozzunk egy kicsit a mieinkkel is. A keret és a kezdő összeállítását illetően egyetlen fontos kérdés van, hogy Allen felépül és kezd-e? Hiszen új sérült nincs a többiek meg most még tuti nem térnek vissza. Így az alábbi csatára lehet számítani.

A hazaiak kompakt mélyen ülő 4+4-s védőfallal és két előretolt emberrel. A mieink 4-1-2-3-ban labdabirtoklási fölénnyel próbálják a buszt feltörni. Ebben szokás szerint a SaS kulcsfontosságú. Én örülnék neki ha az elmúlt két meccsen látottak folytatódnának és Sturridge és Suárez egymást váltanák középen és az egyik szélen. Gondoljunk csak bele milyen lehet az az ellenfél védelmének, hogy kb. 5 percenként váltakozva, hol szélről hol középről támadnak a srácok. Teljesen kiszámíthatatlanná téve, hogy éppen mit csinálnak majd a pályán. Erre, ha mindketten formában vannak nem lehet felkészülni. Persze, ha formában vannak, akkor majdnem mindegy, hogyan vannak felpakolva a pályára, így is, úgy is életveszélyesek az ellenfélre. Mindenesetre, ha egyikük szélről indul, másikuk középről, az az egész csapatnak nagyobb egyensúlyt ad, hiszen ilyenkor, ha kell egyikük visszajár védekezni és ez lehetővé teszi 3 db középpályás szerepeltetését, így jobban tudjuk uralni a meccset.

No és kanyarodjunk kicsit vissza a Taktika 101-hoz és a 4-1-2-3, valamint az ’1’ szerepéhez. A 4-1-2-3, mint tudjuk eléggé spanyolos taktika, az egyik legjobb a labdatartáshoz és a rövid passz orgiákhoz, ezért is játssza ezt hagyományosan a spanyol válogatott, a Barca, valamint az Ajax. A fenti ábra jól mutatja ennek az okát, hiszen jól látszik, hogy ez az elméleti felállás biztosítja a legtöbb és legjobb passz útvonalat, valamint a legtöbb passzolási háromszöget (igaz, a mi játékunkban legfeljebb nyomokban fedezhetőek fel a passzháromszögek). A másik, ami nagyon jól látszik ezen az ábrán, hogy az ‘1’ mennyire központi figura ennek a felállásnak a passzjátékában (és miért hívja BR controllernek ezt a pozíciót). Persze elsősorban a labdakihozatali fázisban. No meg, hogy az ‘1’, ha jól játszik miért passzol sokat hátra és oldalra a labdabirtoklás fenntartása érdekében. Itt jegyezném meg, hogy ennek a taktikának fontos védekezési eleme a labdatartás, hiszen amíg nincs náluk a labda, addig nem tudnak támadni… Nem véletlen ezért, hogy ezen csapatok 60-70%-s labdabirtoklással rendelkeznek. Az sem véletlen, hogy BR miért szokott ennyit beszélni róla és miért tartja fontosnak. (Ha valakit még jobban érdekel az 1-2 és a 2-1 középpálya közti radikális különbség, a középpályások különböző szerepei, feladatai, ezt olvassa el – macca8)

Megjegyzés: Allen meccsenként lényegesen kevesebb percet játszott, mint a többiek, így a meccsenként statisztikái nyilván gyengébbek, mint ha ő is 90 perc körül átlagolna

Visszatérve a mieinkhez, de maradva az ‘1’ szerepnél. Az nyilvánvaló, hogy ez a szerep kettős. Egyrészt erős védekezési feladatai vannak, másrészt a passzjáték folyamatosságát kell biztosítania. Lucas ennek tökéletesen meg is felel, ahogy ez a lenti statisztikákból is látszik. Kiemelkedő mind a szereléseinek, mind a labdaszerzéseinek (interception) száma, ezen felül sokat és rendkívül pontosan passzol. Az is nyilvánvaló, hogy jelenleg, nincs olyan alternatívája, aki mindkét feladatkörben pótolni tudja. Azt nem nehéz belátni, hogy a controller/türelmes passzoló feladatkörben Allen tökéletesen tudja pótolni, ami kiscsapatok buszának feltörése ellen hasznos, és mivel ilyenkor nincs igazán sok védekező feladat, így én ilyen meccsekre a kis walesit preferálom, így a mostani találkozóra is. Gerrard úgy tűnik kevés meccses minta alapján (statisztikát csak 3 meccsre tudtam csinálni így egy kicsit sántít (Stoke, Aston Villa, Everton)), hogy a védekező feladatokat terén közel a brazil szintjén teljesít, bár egészen más felfogásban, de el tudja látni. Érdemes megnézni, hogy míg a brazilnak a megelőző statjai jók, addig Gerrardnak az utolsó pillanatos passzív heroikus védekezése, blokkolásai (sic!) meggyőzőek. Viszont, ahogyan (a kis mintás stat) látszik, elég erősen visszaesik a szezonbeli átlagához képest a passzjátéka, mikor ezt a szerepet betölti, hiszen majdnem hússzal kevesebbet passzol, 10 százalékkal rosszabb arányban. Sokkal több a Hollywood lasztija ilyenkor, amik rosszabb arányban találnak embert. Ránézve ezekre a statokra abszolút nem a labdatartásra épülő játék képe ugrik be. Gerrard ezek alapján nagy csapatok ellen, vagy olyankor tudja Lucast pótolni, ha védekezésre szorulunk, illetve ha kontrázni akarunk a meccsen, így például azt szeretném, hogy az Arsenál ellen Gerrard játsszon ebben a pozícióban.

BR “Death by footballja” a mi stílusunk. Nem mindig játsszuk ezt, mert ennél taktikailag sokkal pragmatikusabb lett: első az eredmény és csak utána következik a stílus az elmúlt 1,5 évben. No de nem is ezt akarom most fejtegetni hanem azt, hogy ez alapvetően két fontos elemből áll. Az egyik a sokat emlegetett labdatartás, pontos passzolás. A másik kevesebbet emlegetett elem a letámadás/presszing. Elsősorban a 3 támadó és a ‘2’ középpályás részéről. Sajnos elég ritkán láttuk a csapatot, úgy, hogy mindkét elemből egyszerre jól vizsgázott. Most legutóbb az Everton ellen az utóbbiban alakítottak nagyot a fiúk. Ki kell emelni a már megszokott Sterling mellett Suárez és Coutinho teljesítményét. Remélhetőleg nem egyszeri alkalom volt amit láttunk a Derbyn. Coutinho, ha minden meccsen tudná hozni ezt védekezésben, akkor teljesen érthető, hogy miért is nem hoztunk/hozunk köépső középpályást az átigazolási ablak(ok)ban. A másik, amit szeretnék megemlíteni, hogy Coutinho, SaS és Sterling az alapjátékunktól távol álló kontrában mennyire életveszélyes tud lenni az ellenfelekre. Főleg, ha azok megteszik azt a szívességet és magasra húzzák a védelmi vonalukat. Ilyenkor nagyon tud érvényesülni a támadó hármas sebessége és területre való bemozgó képessége. No meg Coutinho és Suárez kiugratási képessége. Az a képesség, hogy ugyanazzal a játékosálománnyal két teljesen különböző stílusban tudunk focizni, javítja a taktikai kiszámíthatatlanságunkat.

Sturridge körül nagyot fordult a világ azóta, hogy egy éve hozzánk igazolt. A korábbi tehetséges, de balhés és beképzelt játékos, avagy más néven Chelsea reject. Nálunk nagyon otthonára talált. Nagyon emlékszem még Gringow kolléga bemutató posztjára, amelyben azt fejtegette, hogy középút nincs: vagy hatalmas bukta vagy hatalmas siker lesz. Igaza lett. Hála a jó égnek az utóbbi jött be. Fantasztikus formát és érettséget mutat. Eredményességét és gólátlagát még Suárez sem tudja felmutatni (egész Liverpooli pályafutásokat nézve). BR és Peters doki segítségével nagyképűségét, önzőségét, kivagyiságát sikeres csatár mértékűre sikerült nyesegetni. Az eredetileg jó eséllyel Suárez pótlására igazolt játékos, amikor kellett jól is pótolta, de ami ennél fontosabb, nagyon jól működő partnerséget alakított ki a zseniális uruval, amit ma már másként nem is hívunk, mint SaS. A két játékos nagyon hasonló típus. Gyorsak, jól cseleznek, kreatívak, olyan gólokat tudnak lőni, ami másnak eszébe sem jutna. Taktikai értelemben mindketten tudnak egyszem csatárt, a csatár mögött és szélen is játszani. Alkalmasak 1-2-3 támadós rendszerben bármelyik pozícióban játszani. Taktikai repertoárunkat nem kicsit teszik változatossá. Összehasonlítva kettejüket jelenleg a jobb játékos Suárez, többet tesz hozzá a passzjátékhoz, jobb a helyzetek előkészítésében és sokkal jobb a védekezése, így komplettebb focista. Nem is csoda, hiszen idősebb is és ő igazi világklasszissá érett idén, míg Sturridge egyelőre csak klasszis, de megvan benne a potenciál, hogy igazi világklasszissá fejlődjön BR keze alatt, ha kicsit jobban elkerülik a sérülések és dolgozik keményen. Egyébként félelmetes, hogy úgy jön vissza hosszabb sérülésekből, mint ha mi sem történt volna és nem hagyott volna ki egy percet sem.

Összegzés: könnyen lehet nehéz meccs, hiszen nem rossz a védelmük, még ha elsőre annak is tűnik. Persze, mint minden meccs előtt mikor a SaS játszik sok múlik azon, hogy milyen napot fognak ki a srácok egyénileg illetve párosban. Ha igazán jó napjuk van, nincs az a csapat, amelyik megállíthatná őket. Bízom benne, hogy megint ilyen napjuk lesz.

Megjegyzés az átigazolási időszakkal terveink szerint jövő héten külön posztban foglalkozunk. Hiszen bőven volna mit mondani róla.