Minimális energiabefektetés

Nem fogok hazudni, a mai meccsen közel voltam az elalváshoz. Ebben persze köze lehet annak, hogy végig az ágyban fekve, takaróba burkolózva (ilyenek ezek a másnapok, bocs, hogy nem mentem meccsnézésre) ‘izgultam’ végig a 90 percet, de legalább annyira tudom okolni magát a meccset is mindezért, mint a saját állapotom. Dühös viszont nem lehetek, pont egy ilyen meccs kellett nekünk.Egészen fantasztikus a kezdő kihirdetésével egy időben ébredni, valahogy ez a meccsvárási időt sose szerettem igazán, sokkal jobb úgy egy meccs, hogy még a nap szellemileg felfelé ívelő időszakába esik a kilencven perc. Ennek megfelelően még félálomban konstatáltam a nem kicsit érdekes kezdőnket, és csak később fogtam fel annak valódi jelentését, ami utólag mondjuk védhető, de abban az adott időben még sokkal inkább tűnt felesleges kockáztatásnak, ahogy valóban az is volt. Azonban ha tényleg megnézzük, hogy hány felnőtt játékost tudnánk most hadra fogni, olyan túl sok pihentetési lehetőségünk nincs. Suárez/Sturridge/Coutinho helyett lehetett volna Aspas, Gerrard vagy Hendo helyett Alberto, de konkrétan ennyi. A felnőtt keretünkből 8 sérültünk van, nem tudom pontosan mikor volt ennyire sok utoljára, de amióta a physioroom oldalát látogatom, még sose vezettük a sérülési tabellát. Persze lehetett volna tesztelni Ibe-t, Brad Smith-t, vagy Rossitert, de az első kivételével azért elég felesleges vállalás lett volna ez, Ibe-t meg minek, ha Moses úgyse játszik majd az Everton ellen, ahogy remélhetőleg Coutinho sem. Ha jól megnézzük, a mai kezdőből simán elképzelhető, hogy csak 6 játékos lett ott az Everton ellen is, ez pedig egész komoly pihentetés annak dacára, hogy tényleg 15 felnőtt mezőnyjátékosunk tud edzeni.

További szempont lehetett Rodgersnél, hogy minek bontson meg állandóan együtt játszó párosokat (SaS, Hendo-Gerrard) egy meccsre, ha úgyse tud érdemben pihentetni? Akkor már legalább teljes csapattal, csak fél gőzzel, de biztosan jussunk tovább. Persze kockázatos volt ez a sérülésveszély miatt, de bejött, és működött is.Aly arckifejezése nagyon tetszik, az a kép csak azért van benne a posztban, de a másodiknál nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most tetszik-e vagy sem. Tetszik a félgőz, a lazaság, mert a mai (eléggé felesleges, és eléggé útban lévő) meccsre pont ez kellett, ugyanakkor rendesen felnyomja bennem a pumpát Moses …hm, hanyagsága? Leszaromsága? Valami ilyesmi. Baszki, ember, elküldtek a csapatodtól, hogy bizonyíthass valahol, erre ennyire baszol bármit is tenni? Nem kérünk sokat, és igazából mindkettőnk érdeke volna: kurvára használd ki ezt a lehetőséget, mert többet nem fogsz kapni, és mehetsz vissza a Chelsea padján (vagy ott se) rohadni, vagy a Wiganhez fele pénzért. Ehhez képest mit teszel? Egy átlaggyenge teljesítményt az asztalra, és ha gólt is lősz, fapofával visszasétálsz a térfeledre. Ez a PL felsőházában való bizonyítás? Így élsz a második esélyeddel? Mehetsz is vissza a balettba ugrálni, ennél Ibe 23 évesen bőven többet tud majd, de Borini és Assaidi már most is kölcsönben, de akkora mákod nincs, hogy ez ne jöjjön ki, a Fenegyerek 19 évesen is látványosan mindig föléd nő. Tényleg itt akarsz tartani 23 évesen? Már csak a levezetés?

Az egyetlen szerencsénk, hogy a Moses-féle kiadásainkat bőven fedezi Borini vagy Assaidi egyesével is, meg Reináért (ma csodálkoztam rá, hogy ő papíron még a mienk, el is felejtettem, szomorú) is kapunk egy nagyobb összeget, szóval nem oszt, nem szoroz igazából, hogy most itt üdül-e még fél évet a padon.

Visszaterelődve a meccsre, kettő igazi pozitívumot tudok felemlegetni. Az egyik, a gyilkos hatékonyságunk (2 4 kapura lövés, 2 gól, 2 gólpassz Suáreztől), a másik pedig a kifejezetten szimpatikus ellenfél. Sajnos van már a másodosztályból így is több kedvencem, de a Bournemouth-nak ezentúl kifejezetten tudok majd szurkolni mind a bentmaradásért, mint azért, hogy évről évre feljebb kapaszkodjanak. Szimpatikus – és többször domináns(!) – támadójátékkal álltak elő, és bár egy értelmesebb vonalmenti zászlólengetővel már hamarabb is megihatták volna ennek a levét, végül mégis folyamatosan veszély alatt tudták tartani a kapunkat Jones-szal együtt vagy 80 percen át. Összességében tényleg megtetszett a mentalitásuk, ez a fejjel az oroszlán szájának futó attitűd – bár lehet ezt nagyjából bármelyik angol csapat tudná produkálni, ezért is szeretjük az angol focit.

De ha már itt tartottunk, ne menjünk el egy szó nélkül a meccs legnagyobb negatívuma mellett. A hétközi nagy mentegetőzésemre Mel adott tökéletes választ, és a mai meccsel adja is magát a lehetőség: írjak a cserekapusról.

Brad Jones, született az Úr 1982. évében, március havának 19. napján az ausztráliai Armadale-ben (ez Perth elővárosa, de így hívják Melbourne egyik kerületét is, vicces hely ez az Ausztrália, ráadásul egy jó 3000 km van a kettő közt). Az ifjú Bradet már kiskorábban jobban érdekelte az európai foci az (egyébként nagyon menő, pattogatós tojáslabdás, oválpályás, három kapus) ausztrál változatnál, és mivel kapus csak az európaiban van, így azt a pályát választotta. A méltán ismeretlen Baywater City-től került a Borohoz ’99-ben, hogy megkezdje hosszú pályafutását cserekapusként. Ezt játszotta jó pár helyen többnyire a Championship és a PL közt ingázva, de ez a posztja az ausztrál válogatottban is, ott 6 év alatt háromszor sikerült kezdőként szerepelnie.

Nem egy szép pályafutás, de a rongyos heti párezer fontért én is bevállalnám, hogy melegen tartom az ülőkém a padon, biztos megélhetés minimális energiabefektetéssel, a mai meccsünk az ő karrierjének ars poeticája. (Ha teljessé akarjuk tenni a képet, akkor persze behozhatjuk a fiának – Lucának – a leukémia miatti elvesztését is, de ezzel nagyon személyes síkra tereljük a témát, amit nem nagyon szeretnék, most munkavállalóként foglalkozok vele, noha emberként nyilván sokkal többet érdemel, mint focistaként.)

Viszont sajnos a világ álommelóinak is megvan az a hátránya, hogy néha, egészen váratlan helyzetekben teljesíteni is kell, Jones pedig pont ezért tökéletes cserekapus. Soha, egyetlen megmozdulásából nem lehet arra a következtetést levonni, hogy bármivel többre vihetné, viszont többnyire hozza azt a feladatot, amit ilyenkor egyszer-egyszer rászánnak. Ha tudással, akkor tudással, ha szerencsével, akkor szerencsével (és a védelem dolgoztatásával). A mai meccsen nyilván ez utóbbi érvényesült nála, mélyen alulmúlta az összes teljesítményt a pályán, de végső soron kit érdekel? Kapott gól nélkül, viszonylag simán letudtuk a púpot a hátunkról, a 4 kapu felé csorgó lövést megfogta, a többi meg bőven felé/mellé szállt. Neki ennyi, és csak ennyi a feladata, ezt pedig lássuk be, teljesítette, ennél csak akkor lehetne tökéletesebb cserekapus, ha ugyanekkora pénzért még valami konkurenciát is tudna teremteni a poszton, de igazság szerint ez olyan luxus, amivel még nálunk (jelenleg) nagyobb csapatok sem élnek.

(Köszi, Mel, tényleg rövid volt, bár önálló posztnak azért elég kevés lenne ez. :D )

Összegezzünk végül kommenthosszúságban: Mára megtettük, amit megköveteltek, szar meccs volt, de lényeget elvittük, gyors buszút haza, gyors pihenés, aztán gyere Everton. A SaS már nagyon vár.