Antilop a drótszamár ellen

Karácsonyhoz közeledve igazi ajándéknak számít a holnap ránk váró mérkőzés. Egy csúcsformában játszó Suarez vezetésével öt, szebbnél szebb gombócok tollas barátaink kloáka nyílásán való átparittyázása után fordulunk rá arra a meccsre, amit mindenképpen be kell húznunk a ránk váró szénhidrogén-milliókból összehordott söpredékek előtt.

Sokan mondták már, hogy a Premier League nem egy sprint verseny, hanem egy maraton (Fonat Coelho strikes again!), amit könnyen hasonlíthatunk akár egy hosszú távú kerékpáros futamhoz is. Cardiffi barátaink is így érezhetik magukat: A tűző napon, időnként meg-megcsúszik lábuk a pedálon, de rendületlenül, leszegett fejjel, fogat összeszorítva hajtanak a bennmaradást jelentő Kánaán felé, kiszáradt torkukból még egy hörgésre sem fogja futni, amikor

Bamm. Jövünk mi és most szombaton úgy megcsapjuk őket, mint szódás a lovát, vagy (ahogy érzékletes példám is mutatja) afrikai antilop a drótszamaras sportolót. Szegény Cardiff ugyanis egyike lesz annak a 4-5 csapatnak, akik várhatóan vérre menő küzdelmet folytatnak majd az említett kiesés elkerüléséért, egyetlen hozzáadott értékük várhatóan annyi lesz a PL idei szezonjához, hogy ők verték bele az utolsó szöget a jobb napokat is megélt Clarke barátunk WBA-i koporsójába. Idén idegenbe amúgy is jórészt térdelni járnak, utóbbi négy meccsükön még gólt sem tudtak szerezni. Így biztosak lehetünk benne, hogy taktikai szempontból egy olyan összecsapásnak lehetünk szemtanúi, aminek látványára Capello, Heynckes és Mourinho felváltva fog a vazelines bödönhöz járulni az alsómadárfogás művészi kivitelezése előtt, készítettem is egy taktikai ábrát ehhez:

Szóval ahogy legendás képemen látszik, már-már unalmas sémára készülhetünk: Beparkolják az Ikarust egy laza 4-5-1-es felállásban, a meccs érdemi része az első (általunk) szerzett gólig fog tartani, utána már csak az lesz a kérdés, hogy mennyire fenekeljük el a gyengébbik walesi csapatot. Jó érzés azért, hogy ebben a szezonban sikerülni látszik visszaállítani a korábban kicsit megtépázott Anfield Road renoméját, ugyanis 9 találkozóból 8-at sikerült győzelemmel zárni, ráadásul egyik ellenfél se (a Notts Countyt leszámítva) szerzett egy gólnál többet. Ráadásul az utóbbi 4 meccsen legalább 4 gólt sikerült berámolni, így bízhatunk abban is, hogy tovább fogunk javítani egyre impozánsabbá váló gólkülönbségünkön.

Csapatunk háza táján sincs semmi újdonság, a sérültek még mindig sérültek, így a kezdőcsapat meghatározásához nem kell csirkecsontból jósolnunk. Apropó csirkék, az előző fordulóban aratott parádés győzelmünkhöz pár gondolatban én is rácsatlakoznék. Először is nem akarom senkinek az örömtüzeit ammóniával átitatott meleg vízsugárral csillapítani, de Lucas-Allen-Henderson középpályánk eddig még csak egy meccsen muzsikált (egyébként rendkívül) jól, várjuk meg, hogy ez a teljesítmény mennyire tud konzisztens lenni. Mert hiába a parádés játék, ha tudjuk, szeretett csapatunk hajlamos rá, hogy időnként beleugorjon egy-egy érthetetlen gödörbe, hogy aztán onnan lendületből kiugorva folytassa útját. Ami viszont mindenképpen bizakodásra adhat okot, hogy az utóbbi két meccsen csapatként játszottunk remekül, mindenki kivette a részét nem csak támadásból, de a védekezésből, sőt a presszingből is, így már csak annyi a csapat dolga, hogy ezt a szintet meg tudja tartani. Én azt gondolom, hogy az eredménytől függetlenül ez a fajta 4-3-3 interpretáció lehet az, ami a legjobban fekszik a csapatnak, kell a középpályára a PL-ben 3 ennyit futó, labda nélkül helyezkedő, támadásban / védekezésben is aktív középpályás. Őszinte leszek: én nem sürgetném se Gerrard, se Sturridge visszatérését, ha így marad a játék úgy májusig, mondom ezt nem eredmény (mert az velük is megvolt), hanem pusztán a játék képe miatt.

Könnyen megesik bármelyik csapattal, hogy pont egy nagyon-nagyon kötelező győzelem az, ami nem jön össze, ettől viszont két ok miatt nem tartok. Az egyik a korábban taglalt impozáns hazai mérlegünk, a másik pedig, hogy több játékosunk van most a kezdőben, akiknek még egy Cardiff ellen is bizonyítania kell, hogy helye van a kezdőben, gondolok itt Sterlingre, Allenre, Flanora vagy akár Sakhora. Henderson és Suarez motiváltságához amúgy sem férhet kétség így most nem tartok attól, hogy csak a mezt viszik ki a gyepre a srácok. Különösen, mert a Tottenham elleni győzelem csak akkor ér valamit, hogy ezt a meccset is behúzzuk és akkor nyugodtan, vesztenivaló nélkül várhatjuk a Shitty és a Dinamo elleni meccseket.

Munkanaptól függetlenül én egy kanapén döglős, sörrel a kézben boxerben herelógatós, de a csapat oldaláról végighajtós, 4-5 gólos győzelmet várok. Btw ha jól tévedek az utóbbi időben a beharangjaim, amiben győzelmet jövendöltem rendre működtek is, úgyhogy várom a szőkéket a rózsákat az öltözőmbe.