Észak-London sír

Meg valahol nevet is, hogy legalább a szomszédot is a földbe döngölték a hétvégén. Liverpool városa ezalatt örömben úszik (na jó, nem teljesen, az agglomerációs Tranmere spec kikapott), és ilyenkor halálosan leszarható, hogy a rivális mit játszott, így kell ezt. Nyert az Everton, de kit érdekel, mi megvertük a Spurst. Idegenben. 13 meccs óta először. Még Rafa topszezonjában is a WHL-en volt az egyik vereség a kettőből. Szóval öröm bódottá. 
Viszont még mielőtt nekiszaladnánk az ünneplő tömegnek, két dolgot le kell szögeznünk. A bíró valami fura perverziónál fogva azért kicsit hajlott felénk. Nem a piroslapnál, nem a sárgáknál, nem a meg nem adott gólnál, hanem az ilyen 50-50 szituációknál. A nevesítettek ezzel szemben egyértelmű esetek, talán az utóbbi a legvitathatóbb, de Mignont egyszerűen bodycheck-elte Soldado, és a kapust meg szokták védeni az ilyen szituációkban. Nem azt mondom, van, ahol ez mehet tovább, de egy szót nem szóltam volna, ha fordított szereposztásnál Lloris kapja a labdát kifelé. (De azért Mignon lehetne labdabiztosabb úgy nagy általánosságban.)

A másik, amit még mindenképpen ki akartam emelni, hogy a Spurs elég fura helyzetben van, és AVB valószínűleg sokkal inkább akadály már a PL-szereplésüknek. Láthatóan nem úgy megy a bajnokságban a csapatnak, ahogy azt mindenki elvárta volna, és 4 hónappal a kezdés után a folyamatos pofára esések már nehezen megbocsájthatóak. Innentől már saját vélemény jön, hogy AVB meg már védi a seggét, ezért igyekszik eredményt felmutatni, és kifejezetten komolyan venni az EL-t. Feleslegesen erős volt most is a Spurs az Anzsi ellen csütörtökön, egy szétnyert csoportban is inkább ilyen A-B csapattal állt ki, mint simán B-vel. Ez ugye adott egy kis plusz fáradtságot nekik, amit mi most EL BL-hiányban kifejezetten megúszunk (és be kell látnunk, jó, hogy megússzuk). Persze még ez így mind egyben se ad magyarázatot arra, hogy szegény Mignolet-nek egy darab védése nem volt. Az annál inkább, hogy nem volt mit, még Skrtel sem veszélyeztetett.

És ezzel a képpel együtt el is érkeztünk az ünneplés helyszínére, kezdjük is a legfontosabbal. Lucas-Allen-Henderson . ‘Liverpool midfield certainly win the battle’. Nem nagyon van mit hozzátenni, talán annyit, hogy ebben Lucasnak volt a legláthatatlanabb szerepe, ő leginkább Johnsont pótolta sokszor. Allen és Hendo viszont igazi box-to-box-and-végtelenbe-és-tovább módban játszottak, bocs Captain, de remélem gazdagodtál némi homlokránccal, miközben a jövőbeni pályára lépéseid számát latolgattad.

Persze ez nagyon, nagyon korai még. A fene tudja, hogy ez a Tottenham pontosan mit akart, hogy mit tud, és, hogy mire ment volna ha Gerrard is a pályán van, Máté mindenesetre ezzel a képpel fejezi ki örömét:

Persze ezt a képet értelmezni is kell, meg félremagyarázni ahhoz, hogy igazán érdekes legyen, kommentekben úgyis vállalkoztok majd erre, én igazából azt sajnálom, hogy még nem jöttek ki a heatmapek, valami hasonlóra számítok Soldado részéről, mint a Man City elleni.

Allen és Henderson méltatásának most nem szentelnék külön karaktereket, pedig eddigi liverpooli pályafutásuknak talán a legjobb meccseitt játszották. De ez is csak egy meccs volt, Hendo is úgy állt már hozzá a sajtókrecliben, hogy már a Cardiffra gondol, én is követem őt. Ez a mostani ugyanúgy egy meccs volt, mint a Hull elleni vereség, akkor se kiáltottam világvégét, ha konzekvens vagyok, akkor most se mondom, hogy Hendo megérte a 20 millió fontot, hogy ő lesz a kapitány, hogy legenda születik. Még nem. Mert abszolút benne van a pakliban.

A másik, akinek most külön gratulálok, és aki miatt bele kell vernem a hónapokkal ezelőtti fejem az asztalba, az Flanagan. Volt egy jó Josénk. Van egy millió fontért eltartott Cissokhonk. Aztán jön egy rég leírt gyerek az Akadémiáról, hogy újra próbálkozna, megadatik neki a lehetőség, és úgy él vele, mint ebben a csapatban nagyon régóta senki. Ha El Professor teljes minőségében visszatér, akkor sokkal inkább látnám már Johnsont a padon, és Flanot a helyén, noha meg kell jegyezni, Johnson támadópotenciáljával egyik védőnk sem igazán versenyképes. (Ő meg a védelmi potenciáljával kullog mindenki más mögött, de hát valamit valamiért.) Persze Flano ma ebbe az irányba is tett egy nagy lépést, sokat szántott ő ott balon, a gólja meg egy merőkanálnyi pikantéria volt az új generációtól. Na jó, Suárez is kellett hozzá, de képtelen vagyok betelni vel, ahogy Hendo elérve – persze, hogy – a labdát, köténybe sarkazza a védőt,  Suárez beível, Flano meg PlayStation módban szétszedi a kaput. A kapufáról Lloris nyakába zúduló hidegzuhany achievement feloldásáért (unlockolásáért, na) pedig bónuszpont a 38-nak.

Utána meg az igazi férfiszerelem. (Bár utálom ezt a szót, de erre nincs jobb.)

Ha már így belejöttünk, akkor még egy kis képáradat a @MostarLFC jóvoltából, mert az jó.

Remélem elég háttérképet adtam a ma estéhez, és mindenkinek összeomlott a mobilnete a halom gif és kép miatt, ez most egy ilyen poszt.

A meccs kapcsán mindezen kívül egyetlen megfigyelésem volt még, mert mindig kell találni egy gyenge láncszemet, aki Allen. Allen jól játszott, most beleköthetetlenül, szerintem kár veszekedni, meg statokkal dobálózni most róla, jó volt az egész középpálya, ő is jól hozta a feladatát, és egy nagy, erős(?) csapat ellen húzni tudta a csapatot. Nem is róla akartam most beszélni.

Sokkal inkább a belső védelemről, hogy Sakho megjelenésével Skrtel funkciója teljesen eltűnik. Skrtel volt az az emberevő a csapatban, akitől a Bentekéknek, a Drogbáknak, a Lukakuknak rettegniük kellett, és ez úgy ahogy működött is, Skrtel feladata pusztán ez volt, és, hogy néha szögletnél megtalálja a rést. A baj/nem baj most az, hogy Sakho ezt mind tudja, csak lényegesen üzembiztosabban, határozottabban, és nem elhanyagolható szempontként nem fossa össze magát attól, ha nála pattog a labda. Nem hozza lehetetlen helyzetbe Mignont, nem játszik Carrát se előrebikázásban, se öngólban, egyszerűen csak megoldja a húzós helyzeteit. Skrtelnél általában jobban. Szeretem én nagyon Skrtelt, de hiba volna nem látni a nyilvánvalót, Sakho gyakorlatilag mindenben veri. Még a félelemkeltésben is. Egy sötét sikátorban botorkálva Skrtel mellett elhaladva hallanád, ahogy a szögeket morzsolja a foga közt, és rettegnél. Sakhonál ugyanez úgy nézne ki, hogy egyszer csak nekimész a kétméteres éjszakának, hirtelen megvillan egy vakító Colgate-mosoly a fejed felett, és már rég magad alá csinálva fekszel ájultan a földön, mire kiderülne, hogy francia.

Kiről nem volt még szó… yup, Suárez. 2 gól, 2 gólpassz, Carra szerint Messi-Rondaldo-szint, mindenki más szerint is, StivieG szerint ha nálunk marad még jó pár évet, akkor All Time Liverpool No. 1 lehet, és ezzel se nagyon tudok vitatkozni. Kapitány is volt ma, szépen és reklamálás, szíánészkedés nélkül jtászott, de azért nem volt olyan igazán kiemelkedő meccse. Mert ez ma a csapat meccse volt, a nagybetűs csapaté, 11 ember közös műve a siker, legjobb példája ennek, hogy Suárez, mint kapitány nyújthatta át a MotM díjat Hendonak a meccs után. Pedig ő végzett 2+2-vel, és ezzel vert is 2-t a Spursre. De ez ma ilyen volt. És nagyon jó volt.

És még nagyon sok ilyet.