Oh you crazy game
Őrült egy meccs volt két teljesen különböző félidővel, 3 (4) öngóllal piros lappal és Gerrard sérülésével. Eleinte nem, így nézett ki, de a végére átsöpörtünk a kalapácsosokon, mint a Xaver ciklon Európán, hiába védekeztek alapjában véve hősiesen és jól a vendégek sokkal több is lehetett volna közte. Közben a többi pályán is számunkra kedvező eredmények születtek, így sikerült vissza mászni a tabellán a második helyre köszönhetően a Chelsea zakójának valamint a Citeh döntetlenének. Kárörvendő énünket az Ördögök újabb hazai veresége is melengeti, így jó ma este vörösnek lenni. A Hull elleni buktát sikerült a két kötelezően hozandó meccsen 9-2-s összesítéssel ha nem is feledtetni, de kicsit kevésbé fájdalmassá tenni. No de foglalkozzunk kicsit a meccsel is a mai villám összefoglaló keretében, amely jellegénél fogva nem tartalmaz sem mély taktikai elemzést sem snapshotokat.
A kezdőben nem sok meglepetés történt csak a kisebb betegséggel küzdő Aggert váltotta Sakho, így három dolgot továbbra sem lépett meg Rodgers:
- kezdetni Aspast kétcsatáros rendszerben
- a két ballábas védőnket egyszerre kezdőbe rakni
- Gerrardot pihentetni – ez utóbbi a sérülésének fényében különösen fájó
Győzött a „győztes csapaton ne változtass” elv az értelmes rotációval szemben. Még visszanézve kicsit Collins legutóbb leszedte a pályáról Suárezt, btw még nem talált be ellenük eddig (és csak eddig hehe).
Az első félidőben sikerült hozni a rosszabb napjainkon tipikus játékot kicsit meddő mezőnyfölény, helyzetecskék, amik legtöbbször mellé vagy a blokkba mennek. Ennek ellenére csak sikerült összehozni a vezetést és most már 23-8 gólaránnyal állunk az első félidőket tekintve. De ez nem volt egyszerű. A Kalapácsosok bizony sokkal nagyobb ellenállást bizonyítottak, mint a hét közepén a kanárik. A védekezésük sokkal keményebb és a támadásainkat is sokkal inkább zavarják letámadásukkal. Helyzeteket is sikerült kialakítaniuk 1-2 nagyobbat is Johnson és Flanagan hathatós közreműködésével sőt a félidő végéhez közeledve még nekik volt a nagyobb helyzetük. Köszönhetően annak, hogy támadásban bizony nem voltunk pontosak. A támadóharmadbeli nagy lasztik elszórásában pont Gerrard (aki ma 300 alkalommal viselte a kapitányi karszalagot) és Coutinho járt az élen, akiktől a kreativitás és a gólpassz lenne az elvárható. Ráadásul rossz szokásunkhoz híven Hendó, Sterling és Suárezt versenyt rendeztek az „Andy Carroll” avagy ki tud nagyobb helyzetet kihagyni trófeáért. Szoros volt a verseny, de talán Sterling nyert a gyönyörű – Coutinho által előkészített – kiugrását követő kissé szánalmas mellé gurítással. Azonban Suárez a 6 lövésből 2 kaput találóval sem lehet ma különösen büszke a teljesítményére. A világ rendje kicsit helyre állt Suárez lövését követő öngóllal.
Köszönjük Demel.
A félidőre jellemző volt, hogy a legszebb megmozdulást Minyon mutatta be és most nem a bravúros védésére gondolok, hanem arra a cselre mikor szépen higgadt fejjel elküldte málnára vadászni az ellenfél támadóját. Látszik, hogy kezd belejönni és lábbal is egyre ügyesebb. Igazi nagy fogást csináltunk vele a nyáron. Összegezve egy szenvedős első félidőt tudtunk le.
Félidei statisztikák:
Kapura lövések 14(2) – 4(1)
Labdabirtoklás: 63-37%
Passzpontosság: 85%-68%
A második félidő dramaturgiailag nem is kezdődhetett volna jobban, mint egy gyors góllal, hogy kiüssük az ellenfelet. A gólt nagy kérdés ki szerezte. A közvetítés során három lehetőség is felmerült Sakho, Skrtel és az öngól. Nekem öngólnak tűnt, de a hivatalos jegyzőkönyvek szerint Sakho gólja, így Gerrard is behúzhat magának egy gólpasszt. A bekapott második találat meg is viselte a kalapácsosokat rendesen, hiszen közük nem volt a meccshez teljesen domináltuk ezt a szakaszt folyamatosan nálunk volt a labda, momentumuk nem volt. Sorra dolgoztuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, de az első félidőben megkezdett játékot a trófeáért folytatták a srácok. Ordítóbbnál-ordítóbb helyzeteket sikerült kihagyni ebben továbbra is Sterling, Suárez duó járt az élen. „Természetesen” a következő dramaturgiai fordulat nem is maradhatott el. A semmiből jött is menetrendszerűen a West Ham gól és persze ki más, mint a szlovák Terminátor öngóljának képében.
Most komolyan mit kell még tennie, hogy kikerüljön a kezdőből??? A bekapott gól és a 2-1-s állás változtatott a meccs képén hirtelen nyílt lett a meccs. Lehetett izgulni is erősen hiszen inkább az ellen dolgozott ki helyzeteket. Amikorra jött a következő dramaturgiai fordulat és Johnson (!) beadásából (!!) Suárez fejesével (!!!) a meccs érdemi szakaszának véget is ért. Ugyan utána még szereztek még egy öngólt Suárez hathatós segítségével.
Meccs végi statisztikák:
Kapura lövések 32(8) – 8(1)
Labdabirtoklás: 64-36%
Passzpontosság: 87%-68%
Az az igazság, hogy a 4 benyelt gól ellenére nem működött nagyon rosszul a kalapácsosok Ikarusa, hiszen 13 lövésünket blokkolták 37 sikeres felszabadítást hajtottak végre és ha nincs az a két öngól az elején (tudom Sakhonak adták az egyiket) akkor bizony ez is egy nagyon szenvedős meccs lehetett volna, olyan 0-0 például mint a legutóbbi találkozásán a két csapatnak. De persze mi lett volna ha típusú dolgokkal nem kell foglalkozni. Szerintem örüljünk a sikernek és annak, hogy most kivételesen a második félidőben sikerült több gólt szerezni. Erről jut eszembe, hogy a második félidőkbeli teljesítményünket sikerült is feljavítani és most már 11-10 a gólarányunk.
Azt mondtam nem lesz ma taktikázás, de sebaj. A meccsen 4-2-3-1-s felállásban toltuk. Eredetileg Sterling volt a bal és Henderson a jobb oldalon, de ezt a 20 perc környékén megcserélték. Ennyi volt ma a nagy taktikázás. Nekem hiányzott ma a támadásunkból a fluiditás, hogy a támadó négyes tagjai közül bárki bárhol felbukkanhat. Ma ez nem volt meg, ma sokkal kötöttebbek voltak a szerepek mint azt megszokhattuk. Talán ennek is köszönhető, hogy egyikük sem hozta élete meccsét. Itt jegyezném meg, hogy a sok elszórakozott helyzete ellenére Sterlingnek ma egész jó kis meccse volt,
Utolsó előtti téma a mai meccs kapcsán. Anfield a hősidőkben a Shankly által megálmodott bevehetetlen erőd volt ahova az ellenfelek félve letolt gatyával jöttek. No ez az évek során nagyon elveszett. Rodgers érkezésekkor az egyik fő feladatának állította be ennek a visszaállítását. Ennek a jelképes eleme volt, hogy vissza szögelte az eredeti This is Anfield táblát. Kicsit lassan de biztosan halad célja felé, hiszen idén már a 8 hazai meccsen 7gy és az egyetlen Soton vereség a mérleg az igen expresszív 22-5-s gólkülönbséggel. Az ellenfelek még nem félve jönnek, de lassan az is meglesz.
No és térjünk rá az utolsó témánkra. Gerrard sérülésére. A mai meccsre ennek semmilyen hatása nem volt hiszen ha nem is tökéleteset de vállalható meccset hozott mind Allen mind Lucas védő harmadbeli laszti eladásaik ellenére. Egyébként Gerrardnak a mai sem volt élete meccse, viszont ha a sérülés hosszabb távúnak bizonyul akkor annak lehetnek még negatív hatásai most, hogy sorra jönnek dömpingben a meccsek. Bizony most visszaüthet keményen, hogy Buck sosem cseréli le (ez lehet az egyik oka magának a sérülésnek), így nem tudjuk, hogy a helyén a lehetséges helyettesei Allen és Henderson mire képesek. Az biztos, hogy egyikük sem játszotta a Gerrard-i pozíciót huzamosabban az elmúlt kb. 1,5 évben. No és bizony jó lett volna ha lehetőséget kapnak, hogy 20-30 percekre ezt játszhassák és akkor most nem kellene fogni a fejünket és fohászkodni azon, hogy milyen hosszú a sérülés. Tudom ezért meg leszek kövezve, de ettől ez még egy lehetőség mármint a sérülés, hiszen a szezon nagy részében erről szól a mese, hogy nem működik a középpályánk. Gerrard nem az igazi és a Lucas-Gerrard duó futó mennyisége bizonyos meccsekhez nem elégséges. Rodgers magától sosem húzta volna meg, de most az élet helyette megmutatja nekünk, hogy milyen is most a Gerrard mentes középpályánk. Kíváncsian várom.
A meccshez semmi köze. A mai fun fact rovatunk: 10 meccsenként 1 szögiből lesz gól a Premier League-ben legalábbis a 2010/11-s szezonban így volt. Sokat esik szó mennyire szarok a szögleteink. No itt a stat, hogy nem csak a mieink. Még egy érv a rövid szögletek és a labdabirtoklás mellett.