Just can’t get enough

Totális one man show, nem is igazán találok szavakat. Inkább schmittelek.

Várható volt :D – Bálint

A csapattársai nem méltók hozzá jelen pillanatban. – Glenthemathematician

A Norwich edzője jegyzetelt valamit, erre az angol kommentátor megjegyezte, hogy biztos azt írta magának “ne engedjük Suarezt 45 méterről lőni” :) – Adamn

lajos egyenlített a spursel :) – Kirhal

We all dream of a league of Norwich Cities. – TornyiBarnabásazIsten

És ez csak így megy, és megy tovább. Megunhatatlan.Azért az is valami, hogy a kommentátor is youknowwho-nak hívja. – McAllister

“I could watch him non stop all week, every week” – Lazlo

“You could have put a 10-men wall, a brick wall, any wall…” – EnzoAzt mondják posztot is kéne írnom, meg kicsit elemezni a csapat játékát, de igazság szerint ez két okból is lehetetlen. Egyrészt egy ilyen egyéni teljesítmény mellett nem lehet úgy elmenni, hogy nem Suárezről szól az egész poszt, másrészt csapatjáték, vagy egyáltalán csapat ma nem nagyon volt. Ma nem csapatunk volt, hanem egy kicseszett hősünk, egy korszakos zsenink, és minden más amit ott fent már idéztem. Ez az ember a nagybetűs Legjobb Játékos egész Angliában, negritozhat, haraphat, bemutathat, dobálhatja magát, akkor is bárki nagyon szívesen állna be a sorba, hogy igen, én is őt akarom, azt akarom, hogy a csapatomban játsszon. És valahol egy isteni csoda, hogy mi a sor előtt vagyunk eggyel.

Ahogy a képet nézegettem, felrémlett az igazolásakor előjövő félelmek: Elég jó nekünk? Kell nekünk egy ennyire balhés játékos? Elbírja majd a hetes mezt a hátán? Igen, Igen, és háthogyapicsába ne.

Nem láttam Heighwayt, nem láttam Dalglish-t, nem láttam Maccát élőben játszani, viszont láttam Suárezt. És nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy látom Suárezt. Etalon, és számomra ő a nagy 7-es, akinek a számát egyszer majd viselnie kell valaki másnak. (Még a kövezés előtt: fiatal vagyok még, keveset láttam, és nincs valódi viszonyítási alapom a hetesnek.) Lehet, hogy egyébként annyi esze sincs, hogy a saját szerződését értelmezze, hogy egy puszta ösztönlény, egy alfahím, aki bármit elpusztítana, aki a kis fejében megszületett gondolat útjában áll, de mindez nem érdekel. Most nagyon nem. Luis Alberto Suárez ilyen, nem is lesz más, ezt kell szeretni annak, aki tudja, és most azért nem valami nehéz feladat ezt szeretni. Nehéz nem szeretni a csapatod játékosát, aki a meccsek kevesebb, mint kétharmadán játszva a góllövőlista élén, és a kanadain is a második helyen áll. Nehéz nem szeretni azt a játékost, aki már megint, már harmadik éve egy emberként cipeli a hátán a csapatod. Valahogy így születhetnek a legendák.

És egyébként a 3. gól volt az 50. gólja a bajnokságban. Kevesebb, mint 3 év alatt, több, mint fél szezonnyi eltiltással érte el mindezt. Statisztika vége.

Aki véletlen fent volt a meccs előtt Facebookon, az láthatta ezt a képet, 8 kép összevágva a Norwich elleni, addigi 7 gólörömből. Az alábbihoz elég volt egy meccs.

Bocs srácok, de nagyon a meccs hatása alatt vagyok még, itt a koliszobában pedig már csak kínjában röhög a Real-drukker szobatársam. A szabadrúgás előtt is szóltam neki, hogy nézegesse egy kicsit a monitorom, a hát ezt nem hiszem el mondatszerkezettel kísérve, felindultan ült vissza az asztalához utána. Én meg kegyetlenül röhögtem, rajta is, de inkább már én is csak kínomban. Ez egyszerűen nem lehet igaz.

____________________

Most nézem, hogy egyébként még 21 játékos a pályán volt, bár ezt a hivatalos honlapon lévő galériából is nehezen mondanám meg. Tudom, hogy posztbéli hiányosság, és majd a kommentek közt minden joggal felrójátok majd nekem, de igazából most nincs időm a többiekhez hasonlóan alaposnak lennem, úgyhogy tényleg csak így felsorolás szintjén:

Sterling és Moses ‘versenyfutása’ a kezdő helyért egy Barkaz és ez Zil gyorsulási versenyére emlékeztet, Sterlingnek nagyon érik a kölcsön, és ezzel a szűz területek meghódítása, Mosesnek pedig már a zsebében lehetne a vonatjegy Londonba.

Gerrard Bergkampos megmozdulásánál egy jó 10 másodpercet szellőztettem a szájüregem az államat keresve, és egyébként is egészen vállalható meccset hozott ki belőle a korai tétnélküliség, meg a Fulham-mezben távolról szemlélődő nézők.

Allen lövése szép volt, ennél jobban nem vagyok hajlandó belemenni a vitába. Lucasnak meg biztosan jól jött egy kis pihenés.

Skrtelnek is jól jönne egy kis pihenés, de igazából egyszerűen csak tanácstalan vagyok az egész védősorunkkal kapcsolatban. Johnson teljesítménye a legsötétebb Enrique-i időket (remélem még nem védettétek le a mondatot) idézi, a puszta jelenléténél többet nem nagyon tud a pályára tenni. Mondjuk azt legalább 80 méter hosszan, és a teljes vonalat bejátszva, de ezt Enrique is hozta 2012 tavaszán. (Kérdés: Kelly ennyire ne lenne sehol?). Flano egyébként szépen hoz egy kellemes átlagot.

Van egyébként négy nyugodt szívvel bevethető középső védőnk, meg a pofátlanul fiatal, de állítólag szintén elég jó Ilori. Legalábbis volt, mert vagy egy komoly mentális blokk, vagy az anyám kínja teszi, de egyszerűen képtelenek vagyunk ebből az ötből olyan kettő olyat kiválasztani, akik hiba nélkül le tudnak hozni egy nem is valami nehéz meccset. Szegény Mignolet-nek meg csak gyűlnek a kapott góljai, és semmi köze hozzájuk.

Hendonak Carroll cipőjét tudnám maximum felajánlani ma (is), de nagyon remélem, hogy középtávon nem tőle várjuk azt, hogy Sturridge-ot akármilyen minőségben helyettesítse elől, és akkor nem lesz nagy gond.
_________________

A vonalak közt leírtak azonban a mai este szempontjából teljesen indifferensek. Ma is el lett lopva a műsor a csapat elől, de most legalább saját kutyánk kölyke lopta el. Pofás kis szépségtapasz ez a Hull-vereség után, kár, hogy a tapasz csak elfedi a sebet, be nem gyógyítja.

A következő átigazolási időszakokban pedig mindig az lesz majd a legnagyobb igazolásunk, ha meg tudjuk tartani Suárezt. Vagy máris túl optimista voltam a többes számmal?