Ismerős ismeretlen

A 221. Merseyside derbyt rendezik most szombaton ebéd utáni sziesztaidőben a Goodison Parkban. Ez a találkozó lesz a hétvége rangadója, talán csak a Dortmund-Bayern csörte közelítheti meg fontosságban és rangban. Végig nézegettem az elmúlt évek Evertonos beharangozóit 1 2 3 4 5, hogy ne nagyon ismételjem a már elhangzott Derby közhelyeket. A korábbikahoz képest a legnagyobb különbség, hogy a Kékek kispadján nem Moyes ül, hanem Roberto Martínez. Ez az apró tény az összes meccsel kapcsolatos spekulációt átszínezi. Kezdjük azzal, hogy fogalmunk sincs milyen eredményes tud lenni az ő Evertonja a Liverpool ellen. Azt tudjuk csak, hogy Moyesnak nagyon nem megy ellenünk, így az Evertonnak sem. Ennek fényes bizonyítéka, hogy Moyes ellen 27 meccsen 14 gy 8d 5v a mérlegünk, addig Martínez ellen a sokkal gyengébb erőkből álló Wigan élén 8 meccsen 3 gy 3d 2v. A különbség majd kiszúrja az ember szemét. A másik visszatérő elem, amit Latz kolléga is emlegetett, hogy nagy küzdelem, elég rossz értelemben „férfias játék” lesz. Most már ebben sem vagyok biztos. Tovább a folytatás után.

A statisztikákban zongorázni lehet a különbséget

Moyes Evertonját ismertük: kemény, rakkolós, tipikus brit csapat volt (a Unitedje is pontosan ilyen), sok hosszú passzal, sok beadással. Ellenben Martínez Evertonja teljesen mást játszik, sokkal kontinentálisabb stílusban fociznak. A spanyol mester hozta magával a stílusát, ami egyből a rövid passzok számának 350 körüli értékéről 450 körüli értékre történő ugrását hozta magával, a cselek száma pedig meccsenként 5 körüli értékről 14-re emelkedett. Csak, hogy a legkiugróbb változásokat külön is kiemeljem. Látszik, hogy ez az Everton már nem az az Everton amit megszoktunk az évek során. Ők már szeretik „játszani” a focit. Nem véletlen, hogy többet is birtokolják a labdát, mint a mieink, ők a 4-ek a ligában 58,1%-kal, míg a mieink 53,8%-kal a kilencedik helyen kullognak. Persze nem minden ez a mutató, de azt sejteti, hogy a mostani meccs már sokkal inkább a labda dominálásáról és a játékról fog szólni, mint a hatalmas ütközésekről. Itt had térjek ki egy kicsit arra a tényre, hogy 2012 nyarán hosszú ideig az emlegetett spanyol úriember is benne volt a kalapban a Király utáni edzőkeresés során, sőt hosszú ideig a legfőbb esélyesként emlegették. Nem is csoda, hiszen akkor stílusedzőt kerestünk és az Evertonnál végrehajtott stílusváltása bizonyítja, hogy jogosan gondolkodtak benne. Ami furcsa és számomra kicsit dühítő, hogy amíg Buck Rodgers – aki szintén stílusedzőnek érkezett hozzánk -, az eredményesség és Gerrard oltárán kénytelen volt feláldozni elveit, addig az új stílus nem ment az eredmények rovására a szomszédéknál a szeptemberi tippjeinkkel ellentétben. Persze korai még egy kicsit ezt kijelenteni, de attól még furcsaság.

Nézzük meg a TIA-s Fitzgerald írás segítségével kicsit bővebben az ellen játékát. Idén labdabirtoklós játékot játszanak 4-2-3-1-s alapfelállással. A játékuk kulcsembere a korábbi évekkel ellentétben két kölcsön játékos: elől Lukaku, aki a gólokat biztosítja (kíváncsi vagyok, hogy tényleg elmúlt-e a védelmünk tavalyi betegsége e csatártípus ellen, ahogy azt a Villa meccs és Benteke példájából gondolni lehet, vagy sem) és Barry, aki a középpálya stabilitásáért és a pontos passzjátékért felel. Persze továbbra is kiemelten fontos játékosuk Baines, így továbbra is erősen balra féloldalas a csapat. A játékukra a két visszavont (védekező) középpályás jellemző, ezt McCarthy és Barry szokta játszani, előttük Osman a támadóközéppályás. A két szélen Pienaar és Mirallas játszik, utóbbi a házi gólpasszkirály. Az ő feladatuk elsősorban az, hogy középre húzódjanak és utat nyissanak a felfutó védőknek, a baloldalon Bainesnek, a jobbon Colemannak. Hála a jó égnek, hogy az erősebb duójuk a baloldalon található, akik a védekezésben erősebb Hendó, Johnson párosunkkal kerülnek szembe. Mivel mindkét csapat szélső középpályásai és szélső védői hasonló felfogásban játszanak (mindkét oldalon), így érdekes és a meccs képét nagy mértékben meghatározó lesz, hogy az egymással szembe kerülő két támadószellemű felfutó hátvéd csatájából melyik kerül ki győztesen, értsd, melyik tud többet támadni.

Foglalkozzunk most akkor a mieinkkel is. Válogatott szünet után vagyunk, mikor is a keret jobbik fele szerteszét járt a világban mindenféle válogatottaknál, ahol csak az isten tudja milyen módszerekkel edzették őket és milyen stílusban kellett focizniuk. Hála a jó égnek senki sem sérült le jobban, hiszen Gerrard és Sturridge már nem 100%-os állapotban mentek a válogatotthoz sem. Olyan hasznos meccseken játszottak fiaink 90 percet, mint Suárez szerdán az agyonnyert meccs visszavágóján Jordánia ellen. Szerencsére Henryék felajánlották a saját magángépüket, így ha minden igaz ma már ő is edzhetett, de mindenesetre nem voltak ideálisak a körülmények a készülésre. Emlékeim szerint mindig szarul játszunk és szar eredményt hozunk ezek után a szünetek után. Most nem néztem vissza éveket, de az tény, hogy idén eddig két szünet volt és utána mindkét alkalommal 2-2-s döntetlent értünk el idegenben a Swansea és a Newcastle ellen. Ómen?

Idén sokat beszéltünk a felállásokról, ugyanis Rodgers szeretett vele játszani. Most azonban nem nagyon látom okát, hogy ne az utolsó 1,5 meccsen látott fluid 4-2-2-2-t lássuk a pályán ismét. Ahol is egyedül „a Skrtel vagy Sakho kezd-e” lehet izgalmas a kezdőnket illetően, hiszen El Professzor (Enrique) továbbra is sérült, sőt, úgy néz ki műteni is kell, így marad a gyengébb képességű, de sokkal kiegyensúlyozottabb játékot és magasabb átlagszínvonalat képviselő Cissokho. Minyon, Johnson, Agger, Henderson, Lucas, Gerrard, Coutinho, és a SaS kezdése nem is lehet kérdés. Gerrard esetében sajnos, hiszen önmagához képest gyenge idén. Ráadásul Lucas-szal duóban a SaS páros játéka miatt megnövekedett extra középpályás munkát nem tudja elbírni/befutni, hiába segít be a szélről az örökmozgó Hendó és néhanapján Coutinho is.

No igen a kapufa

Itt térjünk ki egy kicsit a SaS duó idei játékára (ezt már többször boncolgattam idén, de még egy bőr lehúzható…). Ugye attól lett Sturridge és Suarez SaS, hogy egyszerre mindketten csatárt játszanak. Azaz mindkettő erősen ki van vonva a CSAPATvédekezésből, mindketten előretolva helyezkednek, közvetlenül az ellen középhátvédjeinek az arcába és egyikük sem szokott visszazárni vagy visszatámadni vagy labdát üldözni vagy egyéb védekező tevékenységet végezni nagy intenzitással a meccsek során (ezt a luxust manapság már nem szokták csapatok megengedni maguknak max. 1 vagy 0 ilyen jellegű játékost tartanak a pályán). Ez megnövekedett védekező terhet jelent a megmaradt 8 játékos számára, elsősorban a középpályán. Ez a megnövekedett teher az, amire azt szoktuk mondani: a Lucas-Gerrard duó közösen lassú. Ennek a problémának a kiküszöbölési kísérlete volt Rodgers részéről a 3-5-2 alapú felállások, valamint a jelenlegi, gyakorlatilag 4 középső középpályásos Hendó-Lucas-Gerrard-Coutino féle fluid 4-2-2-2 is. No, a mellékgondolat szál egy kicsit hosszúra sikeredett. A lényeg, hogy magamnak ellentmondok, amikor Gerrardot és a középpályát fikázzuk, annak jórészt az oka a csatársorban keresendő. Fejétől bűzlik a hal?

A meccstől mi várható? Ismétlés jelleggel: küzdelem helyett játék. Szoros eredmény. Ha az új játékukban meglévő hibákat (70% labdabirtoklás mellett 0-0 a Palack ellen) és valahogy hibára tudjuk késztetni őket, az azért még mindig kialakulóban levő passzjátékukban, akkor nem jutunk a Chelsea (vereség), vagy a Spurs (döntetlen) sorsára a Stanley Park túloldalán. Nekem most az a megérzésem, hogy Sturridge-nak jó meccse lesz.

Egy-két ízelítő a meccshangulat fokozására

Örömünnep lenne egy ilyen eredmény

Ugyan vereség, de 1902-s felvétel!!!!

____________________________________________________________________________
Közös meccsnézés lesz, most a Maláta nevezetű kultúregységben.