SAS again!

…mondta az NBC kommentátora amikor Sturridge is meglőtte végre a jól megérdemelt gólját, és visszaállította a háromgólos különbséget. És igen, az SAS megint megcsinálta. De mindig meg fogja? Máté a beharangjában említette a csapat fejsúlyosságát, ami még a meccs előtt ütött szöget a fejemben, mert azért erősen túlzónak tartottam, hogy 2 embertől függ a csapat, de a meccs alkalmat adott arra, hogy érdemben vitába szálljak a kijelentéssel. Ha nem is az igazságtartalmával, de a végkövetkeztetéssel mindenképp.

Sturridge 8, Suárez 6 góllal az első két helyet foglalja el a PL góllövőlistán, ebbe a levesbe persze beleköphet még Agüero, de ízlelgessük csak egy picit ezt az egészet (köpet nélkül). Nemcsak a PL egyik legjobb csatára játszik nálunk, hanem a szűk elitből egyenesen kettő. Két gólgép, két egokirály, két valódi jelenség, ami végül is egy igazán halálos párost alkot, és ami gyakorlatilag egy hónap alatt jelenséggé vált. Épp egy hónapja tért Suárez vissza a United ellen a Ligakupában, és ez a csepp idő úgy néz ki elég is lett ahhoz, hogy ítéletet hirdessünk a még januárban feltett kérdésre: Hogy fog tudni Suárez és Sturridge együtt játszani? A válasz: 10 gól, 3 gólpassz a két játékostól 4 meccs alatt, ez még hokiban is elég erős volna. Ma külön figyeltem; a mozgásuk, a passzaik, a folyamatos helyezkedésbeli változásaik annyira működnek, és annyira ösztönösen zseniálisak, hogy az álom nézni, és szurkolni nekik. Meg egy rémálom levédekezni. Abszolút dominálják a pályát, az egész meccset, és így az egész csapatot is.

Ez itt a Máté említette fejsúlyosság. Van két csatárunk, akiket egyszerűen képtelenség kirakni a kezdőből, és akik alapjában határozzák meg a csapat játékát. Semmi kétségem nincs afelől, hogy 4-3-3-ban játszanánk, ha nem robogna ennyire a szekér, de Rodgers elképzeléseit az élet először felülírta azzal, hogy muszáj két csatárral játszanunk, másodikra pedig megkötötte a kezét, hogy a 4-4-2-höz gyakorlatilag egy teljes középpályás sort kéne igazolnunk, mert Hendo és talán Sterling kivételével senkinek nem működne a dolog igazán. Szóval igen, a csapat kétségtelenül fejsúlyossá vált, és kényszerűen 3-5-2-t játszik. Az vagy isteni véletlen, vagy még inkább egy isteni felismerés a stáb részéről, hogy a júniusra megmaradt 2 belső védőnk helyett 5 könnyű szívvel bevethető játékosunk lett a hármasba augusztus végére, mindezt akkor, amikor még semmi nem körvonalazódott abból, hogy ez a partnerség mit okozhat a csapatnál.

Ebben a pillanatban csírájában fojtom magamba a taktikázási elmélkedést, nem értek hozzá, nem is áll nekem jól, meg nem is szeretem, szóval csak egyetlen vélemény:

Sokkal jobb ezt a kétfejű fejsúlyosság, mint a tavalyi egyfejű (hisz akkor is azok voltunk), vagy mint a tavaly előtti abszolút farsúlyosság. Amíg működik az az aranyszabály, hogy ha több gólt rúgsz, mint a másik, akkor nyersz, addig mindig jobb lesz fejsúlyosnak lenni, a tavalyhoz képest annyi a változás, hogy most egy ember helyett kettőben bízhatunk.. Ez pedig előrelépés.

Egy gyors hasonlat még a témához, mert nem bírok leállni: a hajóknál nem véletlenül találták ki a katamaránokat, geometriailag sokkal stabilabbak (akármilyen hülyén is hangzik, van ilyen, hogy geometriából fakadó stabilitás, és még mindig jobban hangzik így, mintha azt mondanám, hogy inercia). A katamarán erősebb, stabilabb, mint egy sima hajó, szóval az egy jó dolog, de nyilván ez csak addig működik, amíg egyben tartja az egészet a merevítés. Nekünk van egy nagyon erős támadósorunk, egy nagyon erős védősorunk ami ezt kiegyensúlyozza, meg egy nagyságrenddel gyengébb merevítésünk közte középpálya néven, ahol egyedül Henderson az, akire egyáltalán számítani tudnék, mint összekötő elem. (Ezért is lett ilyen látványos idénre Hendo munkája.) Bár ma azért Gerrard is nagyon ott volt, de sajnos nem ez az általános, egy Strootman/Hendo szintű egyszerű zongoracipelő igazán jól jönne a csapatba.

De összességében még jó lehet ez a 3-5-2, és akár túl is léphet majd a jelenlegi egyszerű kuriózum jellegén a PL-ben.

És akkor most a főszereplőről. Suárez első mesterhármasát lőtte az Anfielden, a és tucatgólján kívül (3.) simán a forduló góljáért szállhat versenybe a másik kettő Sturridge találatával (egyébként Arnautovics is szépet lőtt De Geának). Szóval mesterhármas, önfeledt mosoly, és a végén a pöttyös is a kezében landol. A végén még azt is elfelejtem majd, hogy nyáron vigasztalhatatlanul le akart lépni. Ja, nem, ezt soha nem fogom elfelejteni. De megbocsájtani kábé egy héten belül fogok, ha ehhez csak hasonló teljesítményt is nyom le az Arsenal ellen.

Suáreznek a BL-ben a helye, ezt mondja ő, és ezt mi is jól tudjuk, és tudtuk mindig is. De az ő szempontjából kábé lényegtelen, hogy 26 vagy 27 évesen tér vissza a kupába, a Liverpoolnak viszont történelmi szereplőjévé válhat ő, mint a játékos, aki számszerűen a legtöbbet tett azért, hogy a klub csődjéből újra a húsos fazék közelébe jussunk. Mondom számszerűen, mert nyilván nem egyedül húzta a szekeret, de az ő zsenialitás és góljai nélkül nagyon messze lennénk attól, hogy BL-ről álmodjunk. Most pedig egyértelműen élhet az álom a top4-ről, de ha így folytatjuk Suárez megtartása is elérhetőnek tűnik, annyira ő se lenne hülye, hogy a siker küszöbén otthagyja a ráépített csapatot.

Sturridge-t szintén kiemelném azért a meccsből, nem azért, mert ekkora gól lőtt, hanem mert aktívan kivette a részét a mezőnymunkából, és bár az első egy órából nem nagyon emlékszem rá, mindezért bőven kárpótolt az utolsó 30 perce. Az a felsőléc, az a gól, az a munka, az az összjáték, ami ma mind a pályán volt, az teljesen lehengerelt. A sas két szárnya egyformán erős, csak ma az egyik jobb szelet kapott.

És most jöjjön mindenki más. Életemben először jegyzeteltem a meccs nézése közben, igazából Máté és McAllister vett rá azzal, hogy ők mindig ezt csinálják, és a 65. perc környékén már én se tudtam tovább fejben tartani a gondolataim, szóval fogtam egy papírt, és Rafáztam egyet. Ezek onnan vannak.

Nem tud leparkolni a busz, ha nem hagyjuk bejönni: Suárez korai gólja igazából a legjobb dolog volt, ami a meccsel történhetett, a többség előzetes jóslata alapján egy gyömöszölős, szar meccsnek tűnt az egész, ehhez képest most a Digi verheti a fejét a falba, hogy a Unitedet választotta. Többször kéne ezt így csinálnunk.

Gerrard jobb, mint szokott: Ennek nyilván köze van ahhoz, hogy Hendoval egyszerre támadhattak, el volt eresztve a póráz, mert két emberre vigyázott hátul négy, a kapitány kifejezetten sokszor ért fel, és szépek voltak a beadásai. Főleg a ‘strikers’ dream’ szabadrúgás Suárez fejére, meg még az első félidőben a Skrtel-luftos kombó. Összességében kifejezetten tetszett ma a játéka, pedig ez nem szokásos.

Nem volt les a meccsen: Nem tudom, miért írtam fel, pláne, mert volt egy, de elég fura volt. Leginkább egyébként Enrique padoztatásával tudnám magyarázni, ő a nagy királya a rossz ütemű indításoknak Suárez felé, bár meccsenként 1-2-szer eltalálja, az meg hatalmas intítás. Mindegy, ez ma nem volt.

Mignolet bizonytalan: Főleg a szögleteknél Reinázta el nagyon a kijöveteleket, bár általában valahogy mégis elérte a labdát, most nem volt valami meggyőző. Ilyen is van.

Skrtel as last man standing: Talán egyedül ezzel indokolható, hogy miért Skrtel, és miért nem Agger. Nem tudom, hogy csinálja a szlovák, de ha utolsó pillanatos mentésről van szó, akkor ő a legnagyobb király. Touré és Sakho nem egyszer szorult segítségre, és a gyengébb 10 percünk kivételévek Skrtel nagyon ügyesen, falt nélkül(!) oldott meg mindent (a saját hibáját is), jól tömte a lukakat hátulról. Lucas meg ugyanez, csak sok falttal, és elölről, de a büntető például az ő hibája volt. Utólag mindkettejük játszatása teljesen indokolható volt.

El akartam lőni a poént, hogy mindenki jól játszik, egyedül Allen nem mutat semmit az egész meccsen, erre BR lecseréli(!) Gerrardot(!!), és beküldi őt. Meg aztán a vissza-visszatérő Kelly szegény annyira se találta a helyét a pályán, mint ő, szóval minden szempontból ugrott a poén.

Ezzel a meccsel most lezárult egy sorozat, a United utáni hat, könnyebbnek tartott meccs sorozata, bár azért a Swansea és a Newcastle idegenben előre se tűnt könnyűnek, a leginkább mégis a Soton fingatott meg, és így lett a megszerezhető 18 pontból összesen 13 11. (És a hiba miatt itt a következő bekezdésig értelmetlen a szöveg, le is kicsinyítettem.) Nem mondom, hogy előre aláírtam volna, de összességében egyáltalán nem bánkódom emiatt. Hogy kontextusba helyezzem: ez 2,16 pont/meccses átlag, amit ha tartani tudnánk a nem top6 ellen, akkor meg is lenne 61 pont, és 12 pontot kéne szereznünk a top6 elleni összesen 10 meccsen, illetve a United elleni győzelem miatt 9-et 9 meccsen ahhoz, hogy a tavalyi 4. hely 73 pontját elérjük. Egyáltalán nem lehetetlen a küldetés, bár hozzá kell tennem, hogy itt a top6-ba a Unitedet belevettem, az Evertont viszont nem, ami hiba, lehet fordítva kellett volna.

Jövő héten már gyűjthetünk top6 pontot is az Emiratesben, de egyelőre csak élvezzük ki a győzelmet, jó hétvégét mindenkinek, ha már csapat mindent megtett azért, hogy jó legyen.

És, szurkoljunk majd a hosszabbításnak a szerdai Arsenal-Chelsean, de akár a holnapi Chelsea-City-n is jó lenne az a barátságos döntetlen.

https://dailymotion.com/video/x16h2se

by LFCmostar