Házhoz menni franciázni

A válogatott mérkőzések után jellemző csapatunkra, hogy visszafogott teljesítményt nyújtva abszolválja az aktuális bajnokit. Most se történt ez másképp, ez a meccs volt idén a második, ahol nem csak az újonnan felvett reaktív stílus, de komoly taktikai hiba is megágyazott a nem túl fényes eredménynek, ráadsul most a Southampton elleni meccsel ellentétben egy nagyon simán verhető ellenféllel szemben.

A NC-ről előzetesen tudni lehetett, hogy 4-3-3 v 4-2-3-1 szerűséget szoktak játszani, támadásuk alapja a két szélső befelé mozgásán alapul. A mi felállásunk számomra nem okozott nagy meglepetést, Johnson visszatérésével várható volt, hogy megint 3-5-2-es hadrenddel állunk fel, amire ráerősített csak Lucas hiánya, hiszen sokan gondolhattuk, hogy egy jó formában lévő Glennek a szárnyévő az a pozíció, ami leginkább passzol az ő stílusához.  Úgy gondoltam, hogy ez taktika akár nyerő is lehet, különösen, mert tudható volt, hogy egyik oldalon Ben Arfa, másik oldalon Gouffran (bár ő erre kicsit rácáfolt) az, akik rendszeresen elfelejtenek visszazárni, így a két szárnyvédő lehetett volna az, akik megnyerik nekünk a meccset. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Santon is szeret elöl kóricálni, ezért (gondolom BR terve is így nézett ki) szélről nagyon simán a NC védelem mögé lehetett volna kerülni, a védekezést pedig a 3 CB simán megoldhatta volna.  Ez a terv azonban a gyakorlatban eléggé besült, nézzük az okokat.
Kezdjük mindjárt ott, hogy bár a szárnyvédő kifejezés nevében védőt takar, valójában ez a pozíció egy középpályás poszt. Ezért be kell látnunk, hogy Glennel és Alyval / Enriquevel ez soha nem fog nálunk működni, egyszerűen mert ezek a nagyszerű legények egy védő programját futtatják nem kimondottan erős hardverükön 20-on jónéhány éve. Az, hogy ők játszottak ezen a poszton, igazából egy 5-2-1-2-s felállást eredményezett, ami az első félidőben látványosan kiherélte a játékunkat. Ami viszont a parádé teteje, védekezésben sem volt semmi értelme:

Pontosan tudtuk, hogy a NC támadás során szélről húz középre. Ezt olyan szintre emelték, hogy létrehozták az inverted-fullback fogalmát, jelen állapot szerint Santon húz középre, de emlékezhetünk Debuchy lövésénél is ugyan ez történt a másik oldalon. Gyakorlatilag az történt, mint a 2. VH elején, mi felépítettük a Maginot vonalat, a NC meg köszönte szépen és megkerülte.  Erre a taktikai elemre a csapat reakciója pedig a lehető legrosszabb:

– Sárgával bekarikázva látszik, hogy 5 védő van egyrakáson, teljesen feleslegesen, 5-en fognak egy darab Remyt, aki lássuk be, nem egy Ibra, hogy ennyire tapadni kéne rá.  Így viszont a középpályán kell felvenni az embert, és köszönik szépen, lazán emberelőnyben vannak, miközben az 5 védő egymás testmelegében sütkérezik hátul,ráadásul Moses nem töri magát, hogy 3. középpályásként javítson csíkos/piros mezek arányán. Kettő féleképpen lehetett volna ezt a szituációt kezelni: Ad1, Glen, vagy a másik oldalon Aly (bár most Glenre van kihegyezve a kép, ő is ugyan ezt csinálta a bal oldalon) szépen felveszi a befelé mozgó embert, Touré mögébiztosít, ha sikerülne valahogy mégis átjátszani, középen ott marad Skrtel és Sakho, tiszta sor. Ad2, Touré / Sakho robban ki a falból, ez kicsit furcsának tűnhet, de egyszerűbb, mert a szélső védő marad az emberével, nem területet kell védeni, hanem mindnekinek megvan a párja, nehezebb elváltani, mint az előző verziót.

– Mindkét csapat taktikája olyan volt, hogy nem tudtam eldönteni az első félidőben, hogy melyik van jobban beszarva a másiktól. A NC azt hitte, hogy tudunk focizni, mi meg nem tudom, mit hittünk. Az a zseniális, hogy ezzel a taktikával nem csak, hogy szarul védekeztünk (a kapott gól megvan? Kp van területe felcipelni és lőni, vagy Alynak kellett volna beváltani, vagy egyszerűen csak hiányzott a 3. kp, amelyik posztot teljesen feleslegesen egy CB-re pazaroltunk), de mivel ennyire behátrált a két „szárnyvédő” (ugye nem kell megint lerajzolnom, hogy a CB-k is így tettek) így támadásban sem tudtunk emberelőnyös helyzetet kialakítani, 2 ember a 11-ből lógott a levegőben.

Amikor nálunk volt a labda, akkor is megsínylettük a 3 CB-s játékot: A NC a kp-ig átengedte a területet, a két szárnyvédő csak a szélen próbálkozott, így azon múlt a támadásaink sikere, hogy a visszalépő Suarez néha Sturridge mennyire tudja megtartani a labdát. Ez már alapból egy nevetséges szituáció, nem kell nagy ész belátni, hogy az ellenkező irányba mozogva nem egyszerű pontosan visszajátszani a labdát, ráadásul Moses is annyira messze helyezkedett a középpályától, hogy hamar kialakult egy olyan helyzet, amiben 8-an védekeznek, 3-an külön támadnak.

Erről szólt a támadójátékunk: Vagy SMS (Suarez, Moses, Sturridge) valamelyikre próbált visszalépni, vagy meg tudják játszani, vagy nem. Itt is látszik, mennyire nem kezdtünk semmit a szárnyédőkkel, alul Glen, felül Aly állnak, és egész meccsen szerintem egy elmozgást nem csináltak ilyen helyzetben, Glen akár középre bemozoghatott volna, akár a felpassz előtt beindulhatott volna a védők mögé. Látszott, hogy a csapat abszolút nem érti a 3-5-2 lényegét, itt is mindkét csatár nyomorában hátrajön labdáért, ahelyett, hogy az egyik visszalépése mellett a másik leshatáron várná azt, hogy az átellenes szélen a szárnyvédő indítva legyen (germanizmus FTW). A védők se értették, nem mozogták be eléggé se a széleket, se középre nem mozogtak be.

A kapott gól után se változott semmi, ha nincs az amúgy teljesen jogos tizenegyes és piroslap, szerintem nagyon sima zakóval mehettünk volna haza. Ez a helyzet is egy teljesen esetleges dolog eredménye volt, Sturridge ugratta ki Suarezt, akit simán lerántott a labdát elvétő védő, Lajosunkat pedig ilyenkor nem kell kétszer kérni, hogy elessen. A félidő végén az eléggé megzavarodott NC csapatán sikerült állandósítani a nyomást, jól jött nekik hogy a félidő következett, mert bennük volt az ütés.

Itt állnék meg egy pillanatra, és tekintenék ki BR munkásságára. Azt, hogy nem abban a stílusban játszik a csapatunk, mint amit ő jövetelekor beharangozott, mi is ezerszer átbeszétük, amíg jöttek az eredmények sag schon, elfogadom. De ez a Southampton után a 2. meccs, amikor a látványosan szenvedő csapatot és elhibázott taktikát látva nem nyúl bele a meccsbe, ami nálam a legszebb Hodgson-i hagyományokat idézi. Még a kiállításnak se kellett volna megtörténnie, hogy látszódjon, hogy kurvára felesleges a 3 CB, a csapat nem érti így ezt a játékot, a középpályán pedig állandóan emberfölényben vannak, ezért kéne oda egy 3. ember, ehhez képest a 60. percig várni kellett Alberto érkezésére, miközben ezt kb a 15. percben meg lehetett volna lépni, de minimum a szünetben, látva a kiállítást. Nem tudom, emlékeztek-e a Swansea meccs összefoglalójában írtam arról, hogy a karma a maga sajátos módján üzen csapatunknak az ellenfél által szerzett gólokon keresztül. Akkor Shelvey mutatta Gerrardnak, mi az, hogy box to box (b2b), most a NC mutatta be, hogy mennyire nem kell a 3 CB: konkrétan mindhárom jól fejelő, termetes CB-nk mellett elhaladta a labda a gólnál, amit Skrtel egy ajándék veserúgással egészített ki Touré számára. Ha már a 3 CB-nél vagyunk, a klatakizmikus mega-ROTFLOL-copter tetejének gondolom azt is, hogy egyik védőnk se képes 5m-ről egyedül állva kapura fejelni a labdát.

A 60. perctől a NC érthető módon próbálta az eredményt őrizni, a csere előttről származik, de jellemző pillanat:

Nulla mozgás volt sokszor felfedezhető, nem nagyon tudtunk itt mit kezdeni az Ikarus ellen, ez a screen is egy 3-4mp-es időszakot ölel fel, amikor mindenki állva várja és nézi, hogy lesz-e valami, utalnék itt megint Glenre, aki szokásához híven nem veszi a fáradtságot, hogy üresbe fusson (jellemző pillanat volt, amikor Sturridge ugratta volna ki, de már régen a levegőben volt a labda, mire a jó Glennek leesett, hogy neki kéne ott futnia és rástartolt).

Ikarus effekt heatmap-en

Ennek ellenére megvoltak a helyzeteink, még így is, magunkat ennyiszer lábon lőve is megnyerhettük volna a meccset, de itt is csak magamra és a Southampton elleni meccsre tudok visszautalni: Vesztett szituációból fordítás nem megy, és szerintem jó darabig nem is fog menni a csapatnak, ezért a végén egyrészt már látszott a begörcsölés, másrészt Alberto becserélését már az első félidő közepén meg lehetett volna lépni, rengeteg időt fecsérelt el BR ezzel. Ráadásul a helyzeteink megint inkább egyéni megmozdulásoknak az eredményei, a két támadónk mozgása egymáshoz képest inkább ösztönös, mint taktika szerint felépített, így egyben a többiek számára esetleges is, nehezebb hozzá idomulni.

Most kezdett el először visszaütni, hogy a játékunk minősége és a hozott eredmény sokszor az utóbbi javára „tévedett”. Sokan mondják azt ilyenkor, hogy majd Coutinho visszatér, jobb lesz az összhang a csapatrészek között, nem lesz ennyire 8/3-as a csapat, mint ahogy sokan várták Glen visszatérését illetve Aly játékát is (aki nem volt kimondottan jó, de rossz sem, ő –ahogy bemutató posztban is leírtam – a nagy átlagot tudja hozni, ami nem is baj, ha a csapat többi része normálisan működne, nem a balbekken múlik a meccs. Meg amúgy basszuk már le tényleg az első végigjátszott PL meccsén, Ilorit nem akarja valaki elküldeni az anyjába? Ő még 0 percet játszott, lassan itt lenne az ideje), hát nagy lópisztolyt. Nem a konkrét játékosokon múlott ez a mostani eredmény, hanem a taktikai hibán, illetve azon, hogy idén teljesen feladtuk azt a stílust, amit tavaly felépítettünk.

Ezért az én javaslatom egyszerű: Meg kell szépen nyugodni, leülni egy kicsit, letörölni a mágnestáblát, aztán szépen visszaállni 4-3-3-ra. Ne a játékosok kedvenc pozíciói határozzák meg a csapat felállását, ott játszanak, ahol a csapatjátéknak a legjobb. Mignolet – Glen – Touré – Agger – Aly / Lucas – Gerrard – Henderson / Suarez – Sturridge – Moses (Cou), labdatartó, fluid, fullbackekkel felfutó, feltolva védekező játék, ami simán menne ennek a keretnek. Elegem van a reaktív játékból, főleg a nálunk gyengébb csapatok ellen, ezt a 3-5-2-s szörnyűséget max a City ellen lehet elővenni, ott indokolja az ellenfél taktikája, az ilyen NC elleni középmezőnyben mókázó csapatok ellen nem .

Összefoglalva szerintem vízválasztóhoz érkezett a csapat, eddig tartott az „eredménycentrikus” játék lendülete, újra meg kell találnia a csapatnak a saját stílusát, aztán igazodjon hozzánk az ellenfél, ne mi a kiscsapatokhoz. Azért is mondom ezt, mert ha nincs a kiállítás, simán Szopeszpierre lett volna 1-0-val, egy összetákolt védelmű, 10-emberes, tavaly ugyan itt 6-0-t kapó NC-t nem megverni Suarezzel, Sturridge-el végig a pályán nem csak, hogy nem ildomos egy top 4-re törni készülő csapattól, de számomra kimeríti a szégyen kategóriáját, főleg, ha mögétesszük a mutatott játékot, amiben elvileg egy év munkája már benne van.