Moyes csak kikapni jár hozzánk

Tartsa is meg eme jó szokását mind szerencsétlen Moyes, mind a United. Előbbit sajnálom egy picit, hogy túl nagyot akart ugrani a szamárlétrán, mint Hodgson, utóbbit viszony kaján vigyorral, tiszta szívemből kívánom, jó ez az anfieldi status quo. Lehet, hogy nem voltunk a legkreatívabbak, hogy nem fociztuk le a pályáról az ellent, hogy dominanciát csak az első félidőben mutattunk, attól még mindenképpen megdolgoztunk a 3 pontért, és vérprofin teljesítettük a kitűzött célt. Love ya one-nill victories.

Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy lehet-e rossz címet, vagy rossz nyitóképet adni ennek a posztnak, aztán rájöttem: a fenét! Egy győzelmet nem kell magyarázni, egy United elleni győzelmet pedig nem lehet elrontani. Egyszerűen képtelenség, még ha csak egy védekezős 1-0 is az, az ember utána halhatatlannak érzi magát, és teli pofával vigyorog hazafelé a buszon. Egyszerűen szép nap volt ez a szeptember elseje. (Off: Kicsit féltem ám, hogy pár ember eljön a házam elé a kutyáját odapiszkíttatni, csak, hogy úgy járjunk, mint tavasszal a Spurs ellen, de valahogy sehogy se sikerült véletlenül belegyalogolnom egybe sem, maradt a Wunderscheiße nevű technika a meccs végkimenetelének jóslására, az mondjuk győzelmet jelzett.)

Vissza a témához: Igen, győztünk. Igen, a United ellen. És igen, vezetjük a tabellát, 2 héten át még biztosan, de könnyen lehet, hogy még annál is tovább. Kell ennél jobb? Naná, hogy nem. De azért ízlelgessük még egy kicsit ezeknek a mondatoknak a tartalmát, hisz olyan jól esnek.

Akár az első korty sör utáni Sturridge-gól.

Nem tudom mit eszik, mit iszik, mit szed, hova jár edzeni, mit csinál szabadidejében, vagy mit mond neki Rodgers, de nem is érdekel, amíg ez így működik. Sturridge-ra egyszerűen kezdenek elfogyni a jelzőim. A Lion Rampanton korábban (?) blogoló JoeyB-vel focizgattam többször együtt, ő volt szentül meggyőződve róla, hogy egyszerűen képtelenség, hogy Sturridge beváljon nálunk. Gyors, jó felépítésű, ügyes játékos, de a kezdeti lelkesedése nagyon hamar alábbhagy majd, és jön a sok elönzőzött helyzet, aztán perifériára, és a padra kerül, végül pedig az eladók közé. Hát hogy is mondjam… nem jött be.

Úgy néz ki Benitez szándékkal ment a Chelsea-hez. Rafa were activated. Más okot egyszerűen nem tudok elképzelni arra, hogy hogy a fenébe eshetett meg az, hogy egy ilyen képességekkel rendelkező játékost a jelenlegi Torres kiszorít. De ez aztán tényleg legyen az ő bajuk, mi pedig csak röhöghetünk a markunkba.

A lényeg, hogy Sturridge sérülten is bombaformát mutat, állítólag nagyjából 70%-on ketyeg jelenleg, az ő felépülése, és Suárez visszatérése pedig még rosszabb napjaikon is komoly problémát fog okozni az aktuális ellenfélnek. Gondoljunk bele a másik csapat szemszögéből: 90 percen át kell fogni egy csatársort, ahol Sturridge, Suárez, Coutinho és Henderson támad, mindezt pedig erősen támogatja Gerrard, és két szélső védő. Megmondtuk, hogy csapatot építünk, és meg is tettük. Nem szívesen lennék most az imperialisták helyében. Mellékszál a meccshez képest, de alapvetően nagyon meg lehetünk elégedve a 2013-as átigazolásainkkal, korai lenne még kijelenteni bármit is, de egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy 100%-os lesz a beválási arány, és akkor nem is beszéltünk arról, hogy Joe Cole elment, és a fizetési táblát még Reinával is Downinggal is csökkentettük – bár emberileg egyiknek sem örülök, főleg az előbbinél.

Vissza a meccshez, soroljuk fel, hogy kinek köszönhetjük még a győzelmet. Mignolet, Johnson, Skrtel, Agger, Enrique, Lucas, Gerrard, Henderson, Aspas, Coutinho, Sturridge, Wisdom, Alberto, Sterling. Gondolkodtam rajta, hogy kinek adnám az szürke szamár a ködben díjat, de senkit nem találtam meg. A csapat egész egyszerűen egységében működött, és közel tökéletesen végrehajtva, halálosan profin hozta le a meccset. Fura, nemde? És persze ne feledkezzünk meg Rodgers érdemeiről, még bag is (!!!) elismerte a győzelembe tett munkáját, hiba volna, ha mi nem tennénk. Kivitelezhető stratégiát követtünk, a csapat szigorúan tartotta a legapróbb részletig a taktikai elgondolásokat, és így abszolút a saját szánk íze szerint tudtuk lehozni a meccset. Persze ott motoszkál a kérdés, hogy Sturridge korai gólja nélkül vajon mi lett volna, de ezen ugyanúgy felesleges most gondolkodni, mint azon, hogy mi lett volna, ha tavaly csak a kapufáink fele befelé pattant volna. Így volt, ez alapján csináltunk mindent, kész.

A meccs képe, és a korai gól után önmagát felkínáló defenzív stratégia viszont mindig jobb színben tünteti fel a védőinket, és rosszabban az egyébként egyénileg kifejezetten gyengén kontrázó támadóinkat – egyedül Sterling 94. perces bombája emlékeztetett a Benitez-féle kontrákra – így a Kenny-féle Skrtel-Agger páros egy meccs erejéig régi fényében tündökölhetett, csak Skrtel szempontjából kár, hogy nem nagyon fogunk így játszani a többi meccsünkön. És ha már a védők: ez egy olyan meccs volt, ahol Johnson abszolút a védőmunkájával tűnt ki a tömegből. Be kell vallanom, erre azért nem számítottam a meccs előtt, mentségemre mondom, hogy McAllister sem. Én mondjuk nem hittem volna, hogy egyáltalán a szezonban lesz ilyen.

A nagybetűs Lényeg (a Troll Footballról)

Na de Moyes se számított a meccs ezen alakulására, és Van Persie sem. Persze szerencsés dolog volt, hogy ennyire hamar meg tudtuk szerezni a vezetést, és, hogy az utána következő 5 percet kibírtuk valahogy, mert utána az egész első félidőt a saját kényünk-kedvünk alapján alakíthattuk – meg is tettük -, és egész egyszerűen elképesztő látvány volt a United játékosainak viselkedése: Giggs indulatból csúszik be, Van Persie törleszt,a piros is villanhatott volna még akkor a szándékokért. De nekem végül is így is tökéletes volt a meccs alakulása, a bíró semlegessége is kellemes meglepetés volt, egyedül az Aspasra való pikkelése volt zavaró, de a legfontosabb alkalommal, Welbeck műesésénél, még ez sem számított.

Hirtelen megszaporodtak itt a képek, de ezt egyszerűen nem tudom kihagyni, halál véletlenül találtam, egy jó képaláírásra kiírnék egy pályázatot az ügyben.

Az én pályaművem, hogy Excellent, de lehet ezt csak én látom bele, de inkább tűnik a képen ez tenyérdörzsölésnek, vigyornak és kacajnak, mint egyszerű mosolygós tapsnak.

Összegzésül a poszt végére egyetlen egy bitliszt biggyesztenék már csak, hisz ez mindent elmond: Nem vertünk még meg egy csapatot se, aki előttünk van a tabellán. Rodgers OUT!