Egy poszt inkább Maxiról, mint a Fulhamről

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember arra vár, hogy Maxi hármat lő, míg Kenny ör(ö)mködik, a Mark Hughes ideges, mert olyan 5 gólt kap otthon, hogy ebből nagy bukta lesz…/Pancsoló gyerekhangon énekelve/

Itt a május itt van újra, s szép mint mindig, Fulhamem, ha téged most jól meg verünk, akkor is sír fél szemem. Hol van Maxi???

Volt bennem némi bizalom iránta amikor Benitez leigazolta, ahogy minden igazolás elé pozitívan állok, de ez az ő esetében ez nagyon hamar elillant, és egyszerűen csak felesleges ballasztként tekintettem rá. Benitez alatt nem játszott jól, aztán RH- Lucas kivételével mindenkiből a legrosszabbat hozta ki, majd Kenny alatt szépenlassan, de csak nagyon szépen lassan támadt fel. Az ide vonatkozó 2011 márciusi poszt kommentjeiben nagyon sokan még elküldtük volna a nyáron, köztük én is (és Aggert hányan tették volna lapátra a sérülékenysége miatt… utólag annyira vicces ilyeneket olvasni, főleg a saját hülyeségeimet, az áprilisiban meg érdemes egyébként Maxi nevét megkeresni a posztban, mert belőle soha nem lesz meccset megnyerő játékos) de aztán jött egy véletlenül kicsúszott mesterhármas a Birmingham ellen. Egy hétre rá a Newcastle ellen az vezetőgól. Megint egy hétre rá, még egy mesterhármas, ezúttal a Fulham ellen. Már a Birmingham elleni meccs után is nehéz volt védenem az álláspontom, de 2011. május 9-e után egy térdig hajlós mea culpát nyomtam egy pálfordulással vegyítve Maxi megítélését illetően, és igazán reménykedve néztem a jövőbe. Aztán utólag, a történtek ismeretében mennyire nevetségnek is hat ez a reménykedés.

Ez a poszt nem feltétlenül szólna ám Maxiról (bár az utólag hozzáadott posztcím indokolja a dolgot), így a következő egy évét nem írnám most le, a lényeg, hogy rég tékozolt el annyi lehetőséget a klub, mint az ő és mint Kuyt esetében. Kuytöt végképp nem akarom most idekeverni egyébként, csak egy Fulham-meccs kapcsán mindig Maxi az első, aki eszembe jut, Kuyttel meg az agyam van kitapétázva, szóval az ilyen meccsek előtt valahol mindig elgondolkodom, hogy MIÉÉÉÉÉRT? [Ezt ilyen drámai hangon, széttárt kezekkel, az égnek emelt tekintettel.] Bár Hendo jó játékossá vált idő közben, és még nagyobb jövő állhat előtte, de akkor is kérdés marad a kérdés, hogy vajon megérte kettő ekkora játékost elherdálni Hendoért és Downingért? A kérdés nyilván költői.

Csak az emberek arcát nézd, és máris fáj a szíved.

És akkor kezdjünk el a meccsel is foglalkozni, ha már olyan szép dalocskát rittyentettem a bevezetőben. Szóval május van, számunkra, és a Fulham számára is már a tökéletesen érdektelen meccsek korszaka ez 2010 májusa óta, de az FA ravaszságának, vagy a vak szerencsének köszönhetően mindig ilyenkor játszuk a bajnokságban a visszavágót. A decemberi 4-0-ás idegenbeli veresége után lenne is miért visszavágniuk Joléknak, de már vagy egy hónapja megvan a 40 pontjuk, amin olyan kényelmesen elkotlanak, hogy a legutóbbi 4 meccsükön 4-szer kaptak ki, ebből 3-szor otthon. Legutóbb épp a biztos kieső Readingtől, otthon, 4-2-re. Kényelmes az élet, ha csak a bentmaradás a cél, és nagyjából eszerint az elgondolás szerint zajlik majd ez a kör is nekik.

Pont úgy, ahogy nekünk. A szezon előtt nem volt kimondott cél a 4. hely megszerzése, hisz csapatépítünk [itt azért van egy kis irónia már bennem is], és bár szezon közben még álmodhattunk nedveseket egy zsíros BL-hellyel, mára ez a remény is annyira halott, hogy egy jó hasonlatot nem találok hozzá. Előrehozott szezonzáró lesz ez az izgalmak tekintetében, csak kár, hogy lesz még egy QPR elleni, valós szezonzáró is hasonló tartalommal, szóval 180 perc unalom & hullaszag jön a következő 8 napban. És mindezt streamelve. Na például ezért sincs már egy darab divatszurkolónk se, mondjuk ezt aligha bánom.

Mit kell még tudni a mai meccsről…. ja igen, Gerrard vállműtétét a szezon érdektelensége miatt előrébb hozták, a következő két meccsen valószínűleg Shell V-Power mutathatja meg, hogy nem kell egy meccsen 3 perc se, egy sárga lap kiérdemléséhez, mi pedig mind büszkék leszünk rá ezért.

Posztból ennyit mára, ha valaki bővebb beharangra vágyik, olvassa el a két évvel ezelőttit (a címe a legjobb), ugyanitt összefoglalót is talál, de ha a ‘fulham’ címkére rákattint itt kapásból a szöveg alatt, akkor várja még pár variáció.

Én mindenesetre inkább csak gyászolom még Maxit meg Kuytöt, a poszt írása közben nem ment ki belőlem sehogy sem az érthetetlenséggel teli fájdalom.