Egy Ikarus 260 ellen ez kevés

Gondolom senkinek sem ismeretlen az itt illusztrációként használt kép, és pontosan így éreztem magam a meccs utolsó 80 percében. Masszív, de az összképet nézve totálisan meddő mezőnyfölény, alapvetően két komponensből: a West Ham zseniálisan szervezett védelme kombinálva a saját balfaszságunkkal. Az eredmény egy többeknek kiábrándítónak, egyeseknek szégyennek nevezett 0-0, de végeredményben inkább egyszerűen csak szomorú volt nézni, ahogy a sok szerencsétlen teszi, teszi, teszi, ami eszébe jut, de láthatóan nincs semmi eredménye. Az Ikarus ellen csak egy vonat lett volna jó.

Elsőnek a  Vígszínház Játék a kastélyban című színdarabjából jutott eszembe Gál (Fesztbaum Béla) nem, nem kap a blog pénzt a célzott termékelhelyezésért, és én sem, csak hogy tiszta legyen, miszerint telegrafálni kellett volna. Bármikor, mikor egy nőt akartam meglepni, én lepődtem meg a legjobban, és akkor megtanultam, hogy mindig telegrafálni kell előre. Most is telegrafálni kellett volna. Uraim, fel kellett volna készülni erre a meccsre mentálisan is. A West Ham nem egy világvége csapat,  hanem egy stabil bent maradó, és már ősszel is megszenvedtünk ellenük. Komolyabban kellett volna venni ezt a meccset.

Persze lehetne most minden más. Ha valaki talál egy gólt, ha Suárez egyik lövése beakad, ha a millió alapvonalas szlalomozás után csak egyszer sikerül begyötörnünk a labdát, ha Gerrard olyan célratörően játszott volna ma is, mint tette azt már több százszor, akkor most nem erről beszélgetnénk. Akkor csak keveseket érdekelne, hogy Uncle Sam lemásolta a Chelsea tavalyi védelmét – csak épp támadó nélkül. Akkor senkit nem érdekelne, hogy Sturridge mennyire nem passzolt a mai játékunkba, és, hogy nem véletlenül kezd Downing helyette.

Most viszont leülünk és beszélgetünk, mert nem nyertünk. Kezdjük is Downinggal, aki összeszedett valami szép vírust még szombaton, hogy 25 perc után a rekord fehér bőréből még a maradék kis színt is lesápadva vallja be, hogy ez ma nem fog menni, akármennyire is kéne. Ugyanis Downing része a rendszernek, és egyáltalán nem hasztalan része. Ez akkor volt a leglátványosabb, amikor a nagyreményű Sturridge átvette a helyét, és S E M M I változás nem történt. Cselezget, néha beível, néha passzol, néha Johnson elől viszi el az embert, esetenként még lő is, de gyakorlatilag pont azt csinálta, mint Downing, csak többet önzőzve, és több felesleges (és negatív végkimenetelű) trükkel kombinálva. Ha a pályán egy darab ilyen játékos van, azt elviseli egy csapat, ha kettő ilyen támad (Suárez), akkor az már visszafelé sülhet el. Pont ezért játszik Downing, és nem Sturridge, egy három fokkal biztosabb pont ő a támadásban, és vállalja a kiszolgáló szerepét is, míg Sturridge-ban ezt nem nagyon látom. En bloc sem.

Sturridge lehetne az emberevő négerünk (Heskey?) középen, egy Drogba-típusú középcsatár, de ezzel a sok flancolással, és a kezdeti hónapokhoz képest látványosan visszaesett hozzáállásával Drogba ívét nagyon messze kerüli el. Gringow nagyon bízott benne januárban, én csak úgy, mint mindenkiben (=eléggé), de kezd megrendülni a bizalmam. Elismerem, hogy a rendszer nem neki van kitalálva, mert Suárez személyében már van egy főbikánk a csapatban a posztján, de ennél akkor is többet kéne mutatni, főleg, ha egyszer megkapja a lehetőséget Downing lebetegedésével. Egyszerűen nem szabadna megtennie, hogy nem él a lehetőséggel. A Kuyt-féle út pedig nyilván csak egy szép álom marad nála, bár ez nem lehet elvárás egyetlen profi focistával szemben sem. (Négy szezon 20-20-29-22 góllal a bajnokikon a Feyenoord középcsatáraként, Benitez kérésére viszont gond nélkül neveli át magát egy sokkal visszavontabb szélsővé.)

Johnsont elhagyja a labdát. Ki lepődött meg?

Az új kommentrendszernél már csak Johnson kapott több bírálatot, és teljesen jogosan, mert nagy barna szemeiben az utóbbi hónapokban már csak a gomolygó füstöt látni. Kelly szokásos őszi sérülése idénre is konkurencia nélkül hagyta Johnsont, és a tavaly tavaszi szélsőhátvéd gondjaink ezzel egy csapásra balról jobbra tolódtak. Enriquének már tavaly se volt jobb alternatívája Downingnál, s míg nyáron a Transfer Listre követelte a többség, most hónapok óta nem hallottam egy kritikus hangot sem. Valami hasonlót sejtek Johnsonnal. Ez csak egy átmeneti probléma nála, mindenkivel előfordul, az igazi gond nem Johnsonnal van, hanem azzal, hogy képtelenek vagyunk őt pótolni. Kelly ugye már szeptemberben kiszállt a buliból, egyedül Wisdom maradt életképes megoldásként a helyére, a kérdés, hogy ez mennyire életképes. Most már én is hajlok arra, hogy egyszer meg lehetne próbálni, de mint mondtam, a gond nem itt van. A nyáron egyébként is meg kell foltozni a védelmet (igazoljuk le az Oranje 22-23 éves védelmét, de ez csak az egyéni, elfogult véleményem), mert rövid a pad.

Kit hagytam ki az általános, és tőlem szokatlan ekézésből? Asszaidit talán, de tőle annyit se vártam, mint N’Gogtól, szóval nincs benne semmi meglepő, kis pénz, kis focista.

Hát persze, Suárez kimaradt.

Egy csapatnak mindig van egy helyibaszkije, valaki, aki a golyóit megszorítva belevágja magát a sűrűjébe, és mint a 300-ban Leonidász, egyszerűen húzza maga mögött a többieket támogatásképp. Minden csapatba kell egy ilyen mozdony, egy powerhouse. (Heskey?) Egy mozdony, ami ledózerolja ami előtte van, ami a 8 fővel parkoltatott Ikaruson is keresztülmegy, hiszen arra vezetnek a sínek. Ez a személy nekünk Suárez, aki általában így működik, és akinek így kellett volna ma is működnie:

Most azonban inkább csak ilyen volt:

Persze vannak ilyen napok. Van, hogy egyszerűen mindent elszórunk, van, hogy a busz, ami a vonatunkkal szembe jön, az nem egy szaros King Long Kínából, hanem Székesfehérvár acélvázas remekműve, az Ikarus 260, még az igazi szocializmusból. (Az megvan, hogy az Ikarust az vitte csődbe, hogy túl sikeres volt a 200-as sorozat? De ez egy másik paradox történet.) Suáreznek ma ilyen napja volt, és igazából nem lehet mit tenni. Mint Johnson esetében, itt sem arról van szó, hogy Suárez hirtelen bénává vált, és vele van a baj, sokkal ijesztőbb a tudat, hogy attól függ a Liverpool teljesítménye, hogy éppen milyen napot fog ki Torres Suárez. Persze lehet, hogy Sturridge vagy Coutinho jövőre akkora szereplővé növi ki magát a csapatban, hogy többfejűvé válik a sárkány, ennek és az előző szezonnak is egyaránt az a tanulsága, hogy ha egyetlen embertől várhatjuk a csodát, akkor azt bizony jövőre is várni fogjuk.

Talán pont Coutinho lesz az a csoda. A Sneijder-ügy idején még nem ismertem a srác játékát, de 2 hónap alatt meggyőzött, hogy sokkal jobban jártunk így ezzel az üzlettel, és ezt meccsről meccsre bizonyítja. Igaz, hogy az utolsó 15-20 percben már csak árnyéka az első félidei önmagának, de ha ezt a fejlődési ütemet tartani tudja – és nem rabolja le tőlünk valaki -, akkor jövőre máris legalább két feje lesz a sárkányunknak. Ő egy zseniális fogása BR-nek.

A képet küldöm mindazoknak akik szeretik.

Visszatérve a fikázás mezsgyéjére, hiba volna szó nélkül elmenni Rodgers mellett. Én legalábbis kérnék egy aláírást tőle, ha már így összefutnánk, Bag pedig legalább a bokáját összekoccintaná köszönésképp. Mennyire volt ez az ő veresége, mennyire az ő felelőssége? Nyilván nem ismerek számos tényezőt, és nyilván sokan egyet sem fognak velem érteni, de ezért most nem nagyon tudom okolni. Fogta amilyen van, és a pályára rakta úgy, ami – bár döcögősen, de – működött múlt héten. Egyszerűen nem tudom az ő sarának felfogni, hogy a 19 lövésből egyetlen egy sem ment be. A meccs előtti 24 bajnokin összesen kétszer fordult elő, hogy egy gólt se rúgtunk, ennél egyedül a United tudott jobbat. Nem tudom mit tudott volna ma másképp csinálni, a kezdőbe, a formációba nem tudok belekötni, talán Hendo maradhatott volna a pályán, de ez minden.
A motiváció már egy egészen más kérdés. Hátra már nem nagyon csúszhatunk, előre meg csak nagy mákkal juthatunk, alig van hátra pár meccs a szezonból, és nem nagyon van cél, amiért küzdeni kéne. Persze nem hiszem, hogy BR ma azt adta ukázba, hogy srácok, játszatok egy jót, de a motivációs beszéd 2 percnél nem lehetett hosszabb, ez pedig most kevés volt.

Ez a meccs nem volt szégyen. Ez a meccs nem volt katasztrófa. Ez a meccs szar volt, meg szomorú, meg szerencsétlen. Eddig is csak álmodtunk a negyedik helyről, most pedig összesen ezt az álmot vesztettük el. Kicsit megrendült a bizalmunk egyes játékosokban, kicsit hiányoljuk ezt a 2 órát az életünkből, de semmi eget rengető nem történt. Vereségnek érezzük, noha döntetlen lett, de összességében csak annyi történt, hogy a formabeli táblázaton lecsúsztunk a másodikról a harmadik helyre. Ja, igen, forma alapján a 2. helyen álltunk. Funfact.

Big Sam pedig nagyon jól megépítette ezt az Ikarust, ezt ismerjük el neki.

_____________

A kommentfelületen többen kiakadtatok, így muszáj az ügyben szólnom pár szót. Egyrészt meccs közbeni kommentcsatára tényleg jobb volt a régi (már amikor működött), ezen úgy tudtok segíteni, ha ‘Legújabb’-ra rakjátok a listázást. Kicsit keszekusza az oszlopozás miatt, de az ember idő után átlátja. A másik, hogy bár kétharmaddal megszavaztátok, ez most még mindig csak tesztüzem. 2-3 hétig még futtatjuk, aztán eldöntjük, mi legyen a végleges, mert a hiányosságokat mi is látjuk, csak egyelőre még hiszek/hiszünk abban, hogy több az előnye, mint a hátránya. Például ezerszer megbízhatóbb.

Köszönjük a törelmet.