Jonjo kiútja
Jonjo Shelvey bizakodásra okot adó tehetségként érkezett Liverpoolba, majd pislákoló reménysugárként folytatta ott a klub modernkori történelmének legsötétebb hónapjaiban, hogy következő lépésként a kezdőcsapat környékére verekedje magát és két év kemény munkával megmutassa, hogy nem lesz több egy jobb közepes angol középpályásnál. Mindez leginkább azért frusztráló, mert néhány tulajdonsága alapján ő lehetne a következő Gerrard. De közel sem lesz az.
Shelvey-t minél többször és minél jobban nézi a Liverpool szurkoló, annál inkább megszakadhat a szíve. Adott egy alapjáraton szerethető, fiatal brit tahó a középpályán, aki ráadásul születése pillanatától kezdve predesztináltan tahó, hiszen nincs az a szülői pár akinek eszébe jutna a jól csengő Shelvey vezetékhez Jonjo keresztnevet adni a gyereknek, kivéve ha az adott pár egy tőzsgyökeres lakókocsiparkos white trash couple. A kis Jonjonak már egészen pici korában megmutatkozhatott a labdaérzéke, középiskolásként egyre-másra döntötte a klubrekordokat a Charltonban, miközben az angol utánpótlás válogatottakban is szépen lépdelt előrefelé. Szép fogás volt tehát a szerződtetése Beníteztől a saját végnapjaiban, pláne jó áron, 1,7 millió fontért. Shelvey-t Hodgson is szerette. Roy apó kevés pozitív liverpooli tettének egyike volt, hogy elődjével ellentétben nem félt bedobni a vízbe a fiatalokat a közepesen fontos meccseken, így hozta le például az akkori Liverpool az EL csoportelsőséget, mely meccseken Shelvey jelentős szerepet is kapott. Szerettük, mert korához képest nagyon erős volt és a korától függetlenül kiemelkedően látott a pályán, olyan passzokat adott, amik egy ’98-ban feltűnt 18 éves, helyi angol középpályásra emlékeztettek. Zavaróan lassú és elég agresszív volt, de ezeket betudtuk a fiatalságának és nyersnek, viszont csiszolhatónak tartottuk őt, mivel a tehetség és a kurázsi érezhetően ott volt benne. Kennyék kicsiszolják, és hosszú évekre előre meg is lesz a Liverpool, sőt, talán még az angol válogatott kapitánya – gondoltuk akkor.
Jelenleg, két évvel Shelvey kezdőcsapat környékére kerülését követően viszont egyre inkább csak a fejünket vakarjuk. Mindenekelőtt azért mert nem, hogy a kapitányi karszalag átadásának a potenciális időpontja a kérdés mostanában vele kapcsolatban, de a még a kezdőcsapatnak sem tagja, mi több, jelenleg nincs benne a Premier League keretben. Valami megtört az addig hibátlan pályában, Jonjo Shelvey látszólag nem tud továbblépni, és hosszú félidőket üldögél át az edző mögötti székeken, maga alatt rugóztatva azokat a remek passzokat adó lábakat is. Első blikkre egy nagy tehetség elherdálásának tűnik, akit most már folyamatosan játszatni kéne és egyre nagyobb terhű feladatokat odaadni neki, hogy mihamarabb át tudja venni a stafétabotot. Eddig a problémáig viszont nem juthattunk el, abból az egyszerű és több mint sajnálatos tényből kifolyólag, hogy Jonjo Shelvey-nek nincs agya. A főnökséghez márpedig szükség van arra is, és maga az anatonómiai hátrány az emberi szervezet ezen a területén nehezebben orvosolható, mint például a térdekben egy-két csavarral. Az innét eredő korlátok megannyi esetben megmutatkoztak ebben a két évben: nem véletlenül tudott Jonjo kiemelkedni a reserve-ben és az erő dominálta Championshipben blackpooli kölcsönhónapjai során, ugyanakkor az sem véletlen, hogy amint komolyabb nyomás érte, rendre összerogyott alatta. Példaként ott volt a kiállításba torkolló United elleni meccse tavaly szeptemberben, vagy az idegenbeli Anzhi találkozón az EL-ben, amikor a B csapattal kiálló Liverpoolt ő vihette volna, nem létező hajának tépésén és kapszulányi takonydarabok gyepre küldésén túl azonban nem futotta neki aznap este. Az sem véletlen, hogy Dalglish régivágású, ívelgetős – brusztolós angol focijában több tere és játékideje volt, mint a homlokegyenest más taktikában bízó Rodgersnél. Shelvey posztja környékén, azaz a középső középpályán jelenleg ott van a Premier League egyik legjobb vkp-jává váló Lucas, az olykor irreálisan edző kegyeltje, ugyanakkor a vállsérülésén túl tekintve ígéretes Joe Allen, az önbizalmi problémáin túllendülni látszó Jordan Henderson, illetve Steven Gerrard, aki Steven Gerrard. Kétségkívül volna olyan első osztályú csapat Angliában, amibe könnyebb lenne beverekednie magát egy fiatal középpályásnak, és afelől se lehet sok kétségünk, hogy Shelvey nem tudna fix kezdő lenni egy dokkmunkás focit játszó csapatban, mivel az ereje megvan hozzá, illetve ahhoz az agya is. (ez itt a Stoke City viccek helye)
Voltak szebb napjaik
Jonjo Shelvey-t érdemes lenne jó áron eladni addig, amíg a szaksajtó és a fociszerető közvélemény tehetségnek tartja. Akár idén nyáron. Jelenleg 4,8 millió fontra becsüli a Transfermarkt, némi okos angol játékos felárazással egy hatost/hetest is kaphatna érte a Liverpool. Mindenki jól járna vele, nem rabolnák tovább egymás idejét.
