Amikor a lelkierő felülírja a matekot

Lehet bírózni, shelveyzni, carrázni, angol középcsapatozni. Nincs az a negatív hozzáállás, amit ne tudnánk felmutatni ennyi év tömör frusztráció után. Illetve persze, azt is lehet mondani, hogy ne örüljünk már akkor, amikor egy Zenit ellen kiesünk egy EL 32-ből, hát hova süllyedt a csapat? A 3:1-es győzelemmel, és így idegenben rúgott gólos kihullással zárult Európa Liga búcsúnk azonban kilépett a foci megszokott kereteiből: olyan küzdőszellemet és feltámadást hozott, amire minden Liverpool szurkoló a legmesszemenőbbekig büszke lehet. Ez a meccs egy kategóriában van a Chelsea 4:4-gyel és Isztambullal, így másodlagos, hogy teljes spektrumában sikert vagy kudarcot hozott-e végül.

Volt egy érdekes kép Hulk gólját követően. A nagyon szerencsétlen Carragher mozdulat utáni könnyed gurításnál Liverpool szurkolók milliói temették az arcukat a kezükbe egy pillanatra és jelentették ki, hogy ez ennyi volt. Négy gól hetven perc alatt úgy, hogy nem kapunk közben. Túl soknak tűnik. A rendező azonban visszalassította Reina erőteljes spannolását, amint a játékosokat, majd a Kopot tüzeli. Jelentőségteljes volt. Az ezutáni töretlen vörös nyomást nézve azt érezhettük, hogy itt még akármi is lehet. A gyorsan jött Suarez egyenlítést és a félidő vége előtti Joe Allen kotrást követően úgy mehettünk a szünetre, hogy itt nem csupán akármi lehet, hanem benne van a levegőben a Liverpool továbbjutása. A csapat folyamatosan nyomta a Zenitet, akiknek a gólon kívül veszélytelen átlövésekre futotta csak. A második félidőben aztán még inkább egyoldalúvá vált a játék, és amikor a hatvanadik percben meghozta a harmadik találatot az a csodálatos Suarez szabadrúgás, akkor elkezdtünk igazán hinni. Mindez azt követően, hogy kint semmi nem jött össze a Liverpoolnak, itt pedig egy ezerből az egy hibával még mélyebbre ásta magát, illetve nem kapott meg egy egyértelmű tizenegyest, amivel korábban jöhetett volna a felzárkózás. Az összes kedvezőtlen körülmény ellenére negyven perc alatt ledolgoztuk a jelentős hátrányt – és még hátra volt fél óra.

Men on a Mission

Aztán nem jött össze. Na puff. A lelkierő így is felülírta a matekot, dicséret illeti az egész csapatot. Még Carrát is, aki a hibáján túl úgy levette a Föld saccra húsz legjobb csatárának egyikét a pályáról, hogy annak csak stadionból kirúgott szabadokra futotta. Sajnálatos, hogy így búcsúzott el Európától, örömteli viszont, hogy még egyszer belekóstolhatott az anfieldi Classic European Nightsba. Joe Allen jól játszott (olvasd vissza háromszor, ki tudja mikor olvashatsz ilyet következőre). Lucas ismét gépszerűen szűrt, Enrique határozottabb volt mint nálunk bármikor, Suarez pedig szinte egymaga hozta vissza a Liverpoolt a góljaival. A legjobb mégis Steven Gerrardot volt látni. Gerrardnak ha tegnap azt mondják, hogy a következő körért bele kell ugrani tíz méterről egy víz nélküli medencébe, akkor gondolkodás nélkül beleugrik. Úgy vezette a csapatot és annyira akarta a továbbjutást, ahogy azt régen nem láttunk tőle. Ennél a pontnál pedig engedjük meg magunknak azt, hogy egy pillanat erejéig elkalandozzunk a sportban amúgy teljesen felesleges „Mi lett volna ha?” vonalon: akkor hogy emlékeznénk vissza erre a meccsre, ha 3:1-nél az a földre rúgott, mesteri lövése egy kicsit erősebb és átjut a kapus keze felett, majd finoman behullik a léc alá…

Gerrard végül minden küzdelme ellenére esendő emberként vérzett el, ahogy a csapat egésze is. A Reina spannolás melletti másik jelentőségteljes kép a lefújást követően jött a Zenit edzőjétől, akinek semmi más nem látszott az arcán, csak a feszültség és a megúszás érzése.  A Zenit St. Petersburg most tovább megy és egy-két kör múlva kiesik majd, annál többre nem hivatottak – viszont el kell ismernünk, hogy jól használták ki a hibáinkat a két meccs során, így nem érdemtelenül jutottak a következő körbe. Jobb csapat náluk a Liverpool, de nem tudta kikerülni az Oroszországban magára húzott karmáját, megbosszulta magát az, hogy az ottani több százszázalékos helyzet egyikét sem sikerült gólra váltani. Amit viszont meg lehetett tenni a visszavágón, azt maradéktalanul megtette.

Aki ezt a meccset nem szerette, az nem liverpoolos.