Ronda egy meccs lesz

Amikor elkezdtem összeszedni a gondolataim a meccsel kapcsolatban, képtelen voltam kiűzni a Mansfield elleni parádét a fejemből. Kegyetlen unalmasan induló, majd a végén körömrágóssá váló, de összességében ritka gyenge teljesítmény volt az a részünkről, olyannyira gyenge, hogy ezek után a Sport 2 is csak azért adja most nekünk ezt a meccset, mert nincs másik az idősávban. A terhelő bizonyítékok ismeretében komoly hiba volna azt feltételezni, hogy egy kellemes vasárnap estének nézünk elébe, ez a meccs inkább az essünk már túl rajta címke alatt fut már most is, pár év múlva pedig már a méltán elfeledett meccsek sorát gyarapíthatja.

Rögtön fel lehet háborodni, hogy hülye a szerző, mert mégiscsak 5-1-gyel küldtük őket haza tavaly ilyenkor, ahol ráadásul Carroll és Downing is gólt rúgott (sőt, még Shelvey is), de ha jobban visszaemlékszünk arra a péntek estére, nem volt az sem egy sétagalopp, csak az utolsó pár percre lett az. Köszönhettük ezt jórészt Carrának, Coatesnek, és az előbbiekből következő Oldham vezető gólnak, de akkor volt egy jó Bellamy-fejlövése Shelvey-nek, ami rögtön utána kirángatott minket a szarból. Ezt az idilli kezdést ma azért könnyű szívvel hagynánk ki, biztosítva ezzel azt, hogy Suárez remélhetőleg csak Sturridge cseréjeként jöjjön be egy szűk óra után, és nem kell az All out attack taktika jegyében a legjobbjainkat sokat játszatnunk.

De persze az esély megvan rá. A feltúrt felállás mindig magában hordozza a veszélyt egy korán bekapott gólra – mint tavaly,- és a League One egyáltalán nem egy világvégi amatőr liga. Itt mindenki profi sportoló szép kis fizetéssel, a nézőszámok 10.000 felettiek, az Oldham pedig ennek a profi ligának egy középcsapata, és hülyeség lenne azt hinni, hogy ne lenne képes egy egygólos előny megtartására akár hosszú távon is a Liverpool B ellen is. Persze nem véletlen a két osztálynyi különbség, és mindenki el is várja, hogy ez a meccs képében is tükröződjön, de a realitás az, hogy a pályán lévő játékosok közt biztosan nem lesz ekkora különbség, Shelvey és Baxter például gond nélkül szerepelhetnének mindketten a másodosztályban is, egyikük se lógna ki semelyik irányba sem.

Kísérleti jelleggel kivételesen bevetjük a narancsmezes jóslási technikát, de módszer kitalálóját nem tudjuk posztba illesztéssel jutalmazni, mert nem tudjuk kitől ered a módszer. A hivatalos honlapon fellelhető képek alapján kezdőnek írható Suárez, Sturridge, Robinson, Downing, Coates, Skrtel, Allen és Henderson is, ez pedig pontosan rávilágít, hogy miért nem bízom ebben a kezdőtippelési módszerben. Suárez és Sturridge együtt egy ilyen meccsen? Minek? Oké, hogy van egy kőkemény másfél hetes téli szünete a PL-nek, meg egy kis szoktatás se tehet rosszat, de ez a kezdő szerintem egyszerűen nem reális egy ilyen meccsen.

Ami számomra reális lehet, az egy Jones, Johnson Wisdom-Skrtel-Coates-Robinson, Allen-Shelvey-Henderson, Suso-Sturridge-Borini kezdő. Ez a felállás pedig már önmagában garantálja az unalmas, összességében rossz, de hozható meccset, amivel én a magam részéről bőven meg is elégednék. Nem azért, mert belenyugszom a középszerűségbe, hanem mert egy ilyen meccsen elég nyerni, nem kell felmosni a pályát az ellenféllel. Ennek megfelelően kulcsjátékost nem sokat használ ez a felállás, de rejt magában akkora potenciált, ami a különbség kialakításához, és megtartásához elég.

Ha 160 centit tudok magas ugrani, akkor egy 130 centis magasságon nem fogok 30 centivel a léc felett ugrani. Egyszerűen, unalmasan, de biztosan átviszem a 130-at, pont annyi energiát belefektetve, amivel a siker garantált, de nem fárasztom le magam a következő magasság előtt. Nem az Oldham-en kell példát statuálni, hanem szerdán az Arsenalon, engem ma nem is érdekel a játék képe, hisz az úgysem mérvadó, most csak az számít, hogy nyerünk-e. Ennek az egynek viszont nem szabad problémának lennie.