A kétarcú lelép a színről
Legalábbis 2012-re. Az alaphangon is kiismerhetetlen Liverpool az év végére odáig fokozta a kiismerhetetlenségét, hogy már egy QPR meccs előtt sem merünk biztos győzelmet jósolni. A jelenlegi formát nézve annyi valószínűsíthető, hogy vagy fájó és érthetetlen vereség, vagy sima és boldogan évet záró győzelem lesz a vége – a kétarcú Liverpool ezekre utazik mostanában.
A fociban az őszi-tavaszi szezonok és a mindenkori nagy nyári változások lévén teljesen felesleges évösszegző gondolatokkal zárni ilyenkor. A Liverpool 2012-jéről sem tudnánk semmi okosat írni, ha azt teljes egészében kéne néznünk. Volt egy massza amit tulajdonosok és edzők végig formáltak, néhány kisebb siker mellett nagyrészt döcögött a csapat, alig néhány játékos van a kezdőben aki játszik és ugyanott játszik mint januárban. Ha a folyamat decemberi Liverpoolját nézzük, azt végképp nem lehet egy munka beérésének tekinteni. Az őszi döntetlenerdőt követően biztató győzelmek és érthetetlen vereségek váltogatják egymást sormintában, úgy kanyarodunk rá az új esztendőre, hogy szurkolóként fogalmunk sincs arról, hogy Top 4-be való, vagy szürke középcsapatnak szurkolunk-e. Egyszer előbbi, másszor utóbbi. Az angol labdarúgás Harvey Dentje.
A rapszódia következő színe a Queens Park Rangers elleni, idegenbeli találkozó, ami annyiból kuriózumnak ígérkezik, hogy a Premier League talán két legérthetetlenebb csapata csap össze. A QPR a pénzbőség ellenére roskadozik, olyannyira, hogy nemrég a jó öreg Harry Redknappért, a nemzet autókereskedőjéért nyúltak a Malaysian Airlines tulajdonosai, hogy ugyan tartsa bent őket, ha már belepumpálták a klubba azt a rengeteg pénzt. Mindezzel nem is lesz baj a szezon végére, Old ’Arry már el is kezdett pontokat szerezni velük, amit minden bizonnyal tovább is akar vinni ellenünk. A Loftus Roadhoz kapcsolódik amúgy a legszürreálisabb idei élményünk is még márciusból, amikor a Liverpoolnak derekas dél-amerikai bundacsapat módjára negyed óra alatt sikerült 0:2-ről 3:2-re kikapnia. Ilyen előjelekkel vágunk tehát neki ennek a meccsnek, a jó isten (azaz Bill Shankly) tudja csak, hogy mi fog következni. Persze mondathatja velünk a büszkeségünk, hogy azért már ne a QPR legyen a szint, de amilyen heteken vagyunk túl, részemről a legkisebb jóslatot sem vállalom most arra, hogy nyertesen vagy vesztesen mehet-e majd haza a csapat szilveszterezni. Legyen az a végszó, hogy a meccs nyerhető.
