Kell nekünk ez az EL
Az Európa Liga egy vicc. Konkrétan nincs semmi értelme annak, hogy a keretünket lefárasszuk a hétközi utazgatásokkal, kulcsjátékosokat szerepeltessünk egy olyan ügy érdekében, ami nem sokat tesz hozzá a klub jelenéhez. Extra meccsek kerülnek a lábakba, extra lábak kerülhetnek a kórházba majd a rehab központba, s bár az Anfieldet mindig megtöltjük az átlag 24 fontos jegyekkel, 3*24*40.000 fontból Joe Cole-t is csak 8 hónapig tudjuk fizetni. Tény, jönnek még hozzá a broadcast- és merchandising-jogokból befolyó pénzek (ez se túl sok), meg a győzelmekből annyi, amennyiből a csapat utazását tudjuk fedezni, de ezért kockáztassuk a keretünk kulcstagjainak épségét és a szezonbeli szereplésünket? Nulla haszonért miért éri meg ezt az egész bohóckodást csinálni, van ennek bármi értelme?
A legnagyobb vicc az egészben, hogy igen, még ennek is van értelme. Anyagilag nulla a haszon, miközben rejt magában bőven kockázatot is, de a jelenlegi Liverpoolnak az EL az egyetlen reális esélye a kitörésre. A bajnokságban nagyon messze vagyunk az átütő változástól, a Ligakupát túl sokszor nyerik meg másodosztályú klubok ahhoz, hogy komolyan lehessen venni egy ott elért sikert. Egyedül az FA kupa maradt mentőötletnek ezek után, de – akármilyen fura egy angol fociért rajongónak- egy potenciálisan átigazolni vágyó külföldi játékost az EL szereplés lehetősége jobban lázba hozza, mint az FA kupa. (Hát még az EL kieséses szakasza, már csak ezért az extra csáberőért érdemes lenne most még bent maradnunk a sorozatban.)
Továbbá az EL továbbjutás már önmagában siker lenne, még ha csak egy nagyon apró részsiker is. Az ilyen apró kis alapkövekre lehet majd várakat álmodni, és, ha elég ügyesek leszünk hozzá, akkor a várakat fel is lehet rá építeni. Ez a vár pedig lehet maga az EL megnyerése is, vagy akár csak az elődöntőig való eljutás is, vagyis lényegében egy reálisnak mondott cél, aminek az elérése már jelenthet akkora sikert, ami elindít egy fejlődő pályán. Miért ne lehetne ezt a célt épp az EL-ben kitűzni, miért kéne mindenáron a szigeten maradva próbálkozni? Igen, tudom, végső soron a BL-hely elérése lesz a cél, amit mégiscsak Angliában lehet elérni, de egy olyan szezonban, amikor felvállaljuk, hogy nem ezt tűztük ki magunk elé, akkor miért ne lehetne épp az EL-re koncentrálnunk egy picit? Ha hajlandóak vagyunk mindig belefektetni az épp szükséges energiát az EL-be, akkor egy komoly kis eszközt teremhetünk a kezünkbe, amire az átigazolásokkor nagy szükségünk lehet.
Tegyük fel pl, hogy Huntelaar eljön a Schalke-től (nem fog), és versenybe szállunk érte az Arsenal-lal. Az Arsenalnál várna rá a BL-ben egy, maximum kettő kör, pont mint a Schalkéval várná, ráadásul feltéve, hogy képes Podolskit vagy Giroud-t kijátszani a kezdőből. Egy klubhoz kerülne, ami egyre inkább hasonlít a 2009/10-es Liverpoolhoz: eladott kulcsjátékos, gyenge pótlás, pozitív eladási mérleg, viszály a szurkolók és a board közt, gyengülő szezonbeli teljesítmény, stb. Vagy választhat egy olyan klubot, ami ugyan csak az EL-ben játszhat tovább, a tabellán még lejjebb helyezkedik el, de látható, új koncepcióval építi fel magát, miközben az EL révén még a gyors kupaszerzési lehetőség sincs elérhetetlen messzeségben. Egy eddig nem sok minden nyerő játékosnál a legutolsónak akkor is komoly szerepe lehet, ha az a bizonyos kupa csak egy EL. EL nélkül elveszítjük az egyetlen apró kis vonzerőnket, nélküle csak egy nagy terveket szövögető középcsapatnak tűnünk, semmivel se többnek. Ha van EL továbbjutás, van európai tavaszunk, máris komolyabban vesznek minket a potenciális célpontjaink, mint például az Evertont. Lehet hülyén hangzik, de egy mai továbbjutással igen sokat javíthatunk a januári átigazolási pozíciónkon.
Különdíjas gólörömöt most is szívesen látunk (whoateallthepies.tv)
A továbbjutáshoz pedig sok minden közre is játszik, még, ha nem is minden. A Chelsea-nek például megvolt az az esélye a továbbjutásra, hogy a csoportelső Sahtyornak nem kellett tartalékolnia a bajnokságra, mert szünet van, míg az Anzsi pont a Zenit ellen játszik rangadót a hétvégén, a Young Boys ellen legszívesebben ki se állna, gyakorlatilag lehet a YB győzelmével számolni. De nekünk – a Chelseavel ellentétben – megvan az esélyünk, hogy ettől a meccstől teljesen függetlenül is könnyedén továbbjussunk, ha a biztos utolsóként inkább tartalékoló Udinese, és a bajnoki eltiltás miatt várhatóan a 90 percet végigjátszó Suárez a papírforma alapján reagál egymásra. A kettőnél kevesebb lőtt gól kifejezetten nagy csalódás lenne, ahogy összességében az is, ha ilyen körülmények közt nem tudnánk elhozni a 3 pontot Udinéből, és kizúgnánk Európából.
A 19 fős keretből mindenki kimazsolázhatja kedvenc kezdőjét, én Reina – Johnson, Carra, Coates, Downing – Henderson, Allen, Shelvey – Assaidi, Suárez, Suso alkotta kezdő mellett szavazok, ez épp egy picivel több energiabefektetést, mint amennyi szükséges, de elég nagy eséllyel tudja hozni a szükséges három pontot. Mert kell nekünk a továbbjutás, kell az EL a nevünk mellé.
_______
Aki még jobban szeretné kiélvezni a csütörtök estéjét egy Pool-os társasággal, némi folyadékkal, meg dalolászással, ráadásul Pest közelében van, azt várja a szokásos meccsnézős csoport a Magyar Sörözőben, mert még egy EL meccsnek is meg lehet adni a módját. Meg meg is kell.
