A döntetlen iskolapéldája

Ha Sterling nem ad túl hosszú labdát Suareznek, ha az első félidőben nem a kapufát görbíti el a bombája, ha Johnson lövése nem akad el Tremmel vádlijának felső pár centijén, ha Enrique 20 centivel hátrébbról indul, és úgy lövi a kapuba a bogyót, na akkor beszélhetnénk arról, hogy a döntetlen egy egyszerű csalódás mára.

De ezt ugyanezen logika szerint meg is lehet fordítani a feltételezéseket. Ha Shechter egy hangyányit gyorsabb Aggernél, ha ugyanő észreveszi a jobb helyzetben lévő társat a kapu előtt még az első félidőben, ha a Swansea játékosok képesek passzolni is a 16-os vonalán, akkor annak örülhetnénk, ha nem kapunk ki.

Ezt hívják döntetlennek, egy tipikus döntetlennek.

Bár a 0-0 még a döntetlenek közül is a legsilányabbanak tűnik, de ha hozzáadjuk, hogy ez összesen 22 kapura tartó lövésből jött ki (na meg volt 17 blokkolt lövés is), máris érdekesebbnek tűnik ez a meccs, mint mondjuk egy random Catania-Bologna 0-0. Nem szeretem én sem a 0-0-kat, de ez a mai egy élvezhető, jó meccs volt, míg egy olasz bajnoki 0-0-hoz már olyasfajta mazochizmus szükségeltetik, mint a Schumacher-éra szabadon választott futamának önkéntes megtekintéséhez.

A másik ok, hogy ezt a 0-0-t pozitív élményként tudom megélni, az az, hogy ez egy jó eredmény. Nem azért, mert ezzel még mindig tudunk zárkózni feljebb, vagy, mert a Liberty-ből általában a nagycsapatok is maximum 1 ponttal utaznak haza, hanem, mert a meccs végén sikerült tartani az eredményt. Ezt pedig elég rég mondhattuk el magunkról, elég csak 3 nappal korábbra tekinteni, na az egy igazán bosszantó – bár valószínűleg nem sok vizet zavaró – döntetlen volt, mert 90 percnyi dominancia után, hazai pályán maradtunk 1 ponttal. Ez a mai egy teljesen igazságos posztosztás, tavaly, illetve a szezon elején tipikusan az ilyen meccsek végén maradtunk 0 ponttal. Nem valami nagy bölcsesség, de az 1 pont mindig is több lesz, mint a nulla.

Ahogy a támadósor neve mellett rondább az a nulla gól, mint Rooney a hajbeültetése előtt és után egyaránt, úgy egy Downing-gal terhelt védelem bizonyítványában ez az eredmény egy szép kövér ötös. Három gólt a bajnokságban utoljára a WBA ellen augusztusban kaptunk, azóta meccsenként alig több mint egy gólt nyeltünk átlagban, mindezt többször cserekapussal játszva, és Mark Halsey aktív közreműködésével megtámogatva. Az Agger-Skrtel szimbiózis a kezdeti botladozások után Lucas hiányában is régi fényében ragyog, Reina is kezdi visszaszerezni az önbizalmát, és ennek kifejezetten látványos eredménye van. Jöhet akár egy gyengén játszó Downing is balbunkóba, hogy José elöl alkothasson, a hátsó alakzat akkor sem törik meg. Johnsonért régen sokalltam annak a halom pénznek az elengedését a Pompey-val szemben, de egy támadásban és védekezésben is egyaránt ennyire használható játékos komolyan megéri azt a nagy talicska pénzt. Allen egy elég fos kis meccset hagyott a háta mögött, de Hendo kifejezetten jó volt. Lassan tényleg Lucas pályáját másolja majd le, támadó középpályáról szépen szorul egyre hátrébb, de ha a teljesítménye javul, és a pályán töltött ideje is gyarapszik, akkor ezzel még ő magának sem lesz semmi problémája.

A támadók közül kiemelni egyedül José-t lehet, ő a számomra eddig ismeretlen fajtának, az erőszélsőnek a megalkotója. Nem azért tud sikeres lenni egy sorral feljebb, mert hirtelen beugrott neki, hogyan is kéne igazán jól játszani, hanem mert a védekező habitusát nagyon jól tudja alkalmazni támadásban. A testével egész egyszerűen távol tudja tartani magától a középső tornyoknál jóval véznább szélső védőket, és ez a testtel teremtett hely elég neki arra, hogy elég labdabiztos legyen támadásban, hogy olyan passzokkal tudja szórni Suarezt, mint a Wigan ellen. Nem tudom Rodgers hogyan látta meg benne a jó támadót, de hasonló Heuréka-pillanat lehetett, mint a My Fair Lady-ben Eliza Doolittle-ben meglátni az úri hölgyet. Egyszerűen elképesztő, de működik.

Aki továbbra se hisz a döntetlenekben, annak meleg szívvel tudom ajánlani az OPTA-t, a bár természetesen még ezután is lehet majd háborogni a kommentekben, hogy Sterling miért nem tud egy nyomorul passzt jól megcsinálni amikor igazán szükség lenne rá, pont erre való a kommentmező.

Szerda este hétközi fordulón lesz jelenésünk a Spurs-nél, akkor megint meg lesz az esély a javításra, bár ezt pont a Tottenham ellen remélni még nekem is elég optimista felfogás lenne.

(Képek természetesen az lfc.tv-ről.)