A 3 pont reményében

Mikor nyáron az Anfielden jártam, az idegenvezetőt kérdezte valaki, mit gondol, hogy kezdjük majd a szezont. We play against City, Arsenal, and United, that’s 9 points guaranteed. After we’ll get problems with the smaller teams, like Sunderland or Stoke. Aztán a 9 pontból csak 1 lett, de a kicsik elleni szenvedés bejött, ami persze nem nagy meglepetés, de elég unalmas. Most jön egy újabb ilyen meccs, egy újabb alkalom, mikor már egy kicsit felcsillan a szemünk, hogy igen, itt most talán meglehet a 3 pont. Újra elgondolkodunk, hogy akkor a 15 pontunkkal /12 meccs után/ szélsőséges esetben akár a 10. helyre is ugorhatunk, s végre lekanyarodhatunk a döntetlenek sivár országútjáról. Kár, hogy ez a Wigan ellen utoljára Benitez-zel sikerült, és nem is az utolsó meccsén.

A másik probléma, hogy az Athletics eleve egy nagycsapat-fingató összeállítás, kérdés, hogy a Liverpool mennyire nagycsapat. Tavasszal mi voltunk nekik a kezdet, utána a United és az Arsenal is megvolt nekik 7 napon belül, rá pár hétre a Newcastle ellen 4-et rúgtak, míg Cissét és Ba-t nullán tartották. A legjobb bennük, hogy még így se voltak valami messze a 18. helytől, ez már a létformájuk, 2005-ös feljutásuk óta összesen egyszer sikerült a felsőházban végezniük. De ez csak unalmas statisztika.

Ami ennél sokkal izgalmasabb, hogy mi az isten van Suárez-zel. A hétközi válogatott meccsek közül én a lehető legrosszabbat böktem ki magamnak, így csak összefoglalóról láttam az uru-lengyelt, de Suárez formája kezdi überelni a 2011-es Kenny-tavasz alatt látott Suárezét. Cavanival és/vagy Forlannal az oldalán ez Uruguay újabb aranykorszakához illetve Copa győzelmekhez elég válogatott szinten. Klubszinten meg arra, hogy mentőmellényként a felszínen tartson egy úszni nem nagyon tudó, ráadásul betoncsizmával terhelt Liverpoolt. Ugyanaz a forma, ugyanaz a szint, csak a társak mások, és így az eredmény is. Nagyon.

Kérdés, hogy a felszínen tartás ma mire lehet elég. Ahogy ülve még senki nem ment el ó dehogynem, úgy gól nélkül még senki nem szerzett 3 pontot sem, de az egy gól garantálhatóan kevés lesz ma., a kettő lőtt gól meccsenként pedig nem a fő profilunk. A Wigan játékosai közül összesen kettőtől fosom össze a bokám, de ez pont a két támadó, Koné és Di Santo, akik valószínűsíthetően ma is pályán lesznek. Nem mintha nem bíznék a Skrtel-Agger szimbiózisban, én Enriquében nem bízok, főleg amióta úgy is néz ki mint Konchesky. Bármikor meglátom hátul, és rájövök, hogy az nem Shelvey, elfog a mama kedvencétől való rettegés, abba pedig bele se merek gondolni, hogy Koné 1v1-ezik vele. Pedig ilyen is lesz, hacsak nem dobjuk be Wisdomot, a jó néger sose rossz alapon. Megtehetnénk.

Aki viszont igazán kéne egy ilyen csapat ellen, az Lucas. Allen-t sokan szidjátok mostanában, és lassan kezd is okot adni rá, de kár lenne elfeledni, hogy Lucas alternatíváját játssza most, egy box-to-box pedig nem feltétlen tudja egy az egyben átvenni egy vkp szerepét, Spearing-nek is csak egy ideig ment teljes biztossággal. Lucasra viszont még várunk. így marad Allen, így pedig a szélső hátvédek se léphetnek fel olyan biztossággal, mnit Lucas mellett tehetnék. Már csak két hét.

A kezdőt illetően vagy ez lesz, amit már kommentben is pedzegettetek, vagy nem. Senki se vagyok ahhoz, hogy eldöntsek egy ilyet, bár megvallom, én szívesebben nézném Jones-t a kapuban, és Shelvey-t középen, de ez ízlés dolga.

Jobb kezdőnk nem lett múlt hét óta, jobb játékosaink se, igazi rotáció Benitez óta nem volt, így marad minden ahogy volt. Marad a kezdő, és marad a reménykedés, hogy meg tudjuk szerezni azt a 3 pontot.

A digi érthető okokból a WBA-Chelsea-t adja, úgyhogy nekünk marad a patakfolyatás. Hajrá.