Young Boys vs. young boys

Végre megvan Rodgers első győzelme tétmeccsen, és ha hangazatos bevezetőt szeretnénk, akkor írhatnánk olyanokat, hogy Rodgers feladta az Európa-ligát, de a fiatalok máshogy gondolták, vagy hogy Az ifisták leckét adtak tiki-takából az első csapatnak, de mielőtt hanyatt esnénk a fiúkáktól, és kijelentenénk, hogy ők sokkal nyitottabbak Rodgers elképzeléseire, mint a kezdő tagjai – ami egyébként elképzelhető, hogy így van –, fontos leszögeznünk, hogy elsősorban azért nyertük meg ezt a mérkőzést, és azért sikerült öt gólt szereznünk, mert ezúttal ellenfelünk nemcsak, hogy nem volt erősebb nálunk, de nem is állt vissza, így a srácoknak nem kellett felállt védelem ellen szenvedniük.

A gyengébbek

Mielőtt a meccs pozitívumaira térnénk rá, nézzük azt, ami a szívás: José Enriquén valaki nyomhatna már egy restartot, mert miután úgy tűnt, hogy ő lesz Kenny legjobb igazolása, olyan zuhanórepülésbe kezdett, ami azóta is tart, és aminek köszönhetően már sikerült az igazi futballfogyatékos szintjére lesüllyednie. Folyamatosan sikerül alulmúlnia addigi önmagát, és már arra se képes, ami egy védő legalapvetőbb feladata lenne: picsán rúgni a labdát.

Carragher most tette nyilvánvalóvá, amit már eddig is sejtettünk: ebben a rendszerben nem igazán használható. Már akkor meresztgettem a szememet, amikor valaki úgy kategorizálta őt, hogy „possession friendly defender”, és akkor bizonytalanodtam el Rodgersszel kapcsolatban, amikor ma azt olvastam, hogy szerinte Carra a keret egyik legtechnikásabb játékosa, de végül is lehet, hogy így van ez edzésen, csak meccsen nem látunk ebből soha semmit. De ez igazából részletkérdés, mert nem ez Carra igazi problémája, hanem az, hogy ő olyankor használható, és volt használható fénykorában is, amikor jó mélyen, a tizenhatosa környékén húzza meg a csapat a védelmi vonalát, és sallangok nélkül bekkel, amikor labdákat kell kivagdosni, kifejelni, szerelni kell, becsúszni, küzdeni. Nem véletlen, hogy Benítez alatt elit középső védő volt, mert annak a műfajnak az egyik királya volt. Feltolt védelemnél azonban meg van lőve, ráadásul sebessége, illetve annak hiánya miatt duplán hátrányban van. Idén még jár neki néhány fellépés, de jővőre már mindenképp az edzői stábban a helye.

A sziklából faragott arc

A semlegesek

Sahin, Assaidi, Coates, Jones, Downing és Pacheco probléma nélkül hozta a meccset. Sahin gólpasszt adott szögletből és volt néhány finom labdája, Coates gólt fejelt, Assaidinak volt egy ígéretes betörése, de igazából semmi különöset nem csináltak, illetve az is lehet, hogy de, mert igazából csak benyomásaim vannak a meccsről, a stream egészen impresszionista módon jelenítette meg számomra a játékot – néha azt hittem, hogy a lemenő nap vörös foltja tükröződik a víz felszínén, de aztán rájöttem, hogy már tök sötét van, és a pálya is száraz.

A jobbak

És akkor jöjjön az, ami egyértelműen pozitív volt: ez a Wisdom gyerek a góljától függetlenül, amit egyébként nagyon szépen fejelt be, egészen meggyőző volt, ahogyan Suso is jól nyomta. Igaz, hogy a gólszüret megnyitásához semmi köze nem volt a csapatnak, és az is, hogy kettőt szögletből sikerült összehozni, a meccs végére viszont egészen belejöttek a fiúk, Shelvey mindkét gólja olyan volt, amilyet Suáreztől és Borinitől szeretnénk látni. A negyediknél Henderson gólpasszát kell dicsérni – ez tényleg olyan tiki-takás gól volt, amilyet a nagyok is szeretnének lőni, igaz, nem betömörült védelemmel, hanem kinyílt ellenféllel szemben kellett megoldani a helyzetet. Az ötödik pedig Shelvey Blackpoolos napjait idézte, ez már önbizalomról árulkodott, amire szüksége is lehet, mert sanszos, hogy Rodgers a United ellen is szán neki szerepet.

Még köztársasági elnök is lehet belőle

Amit még mindenképp ki kell emelni az az, hogy amikor a svájciak fordítottak, akkor sem kezdett el csurogni a combokon a barna, és igazából nem is volt rá ok, mert egyrészt a játék képe alapján nem is volt okunk befosni, Brendan pedig nyilvánvalóan előre tehermentesítette, vagy csak kiválóan motiválta a fiúkat – most megkapták az esélyt, hogy élesben is bizonyíthassanak, és egyikük sem vallott szégyent.

Noha, nem várunk semmi komolyat ettől a sorozattól, mivel a keret bizonyos csapatrészeknél csak annyira vastag, mint egy természetes érzést nyújtó óvszer (már, ha van olyan egyáltalán, szerintem csak legenda), a lelkünknek, és a csapat lelkének is nagyon jót tesznek az ilyen meccsek. Ez volt a legkönnyebb idegenbeli fellépésünk az ősszel, tehát megvan az esély arra is, hogy nagyon csúnya dolgokba fussunk bele, de mivel nem minden EL-meccs után játszunk három napon belül az MU-val, és mivel a következő körre már túl leszünk a két manchesteri csapat meg az Arsenal elleni bajnokikon is, elképzelhető, hogy ennél valamivel erősebb csapattal állunk majd ki az egymással ikszelő Udinese és Anzsi ellen.

A svejci szkauzerek és a 96

Természetesen vezetjük a csoportot, jó érzés végre egy tabella első helyén állni.