Senki Kapitány igazi arca

Steven Gerrard egy monumentális félreértés áldozata: a világ azt hiszi, ő egy jó vezető. Igazából egész jól megszokta már a szerepét, most már nem is igen változtatna rajta: tudja, mit kell csinálni, néha bíztatólag tapsolni, egy-egy „gyerünk”-öt benyögni (bár azt talán még mindig nem fejtette meg, hogy ezeket pontosan mikor is kell elsütni). Kezet fog a meccs elején mindenkivel (bíróval, ellenféllel, kabalával), sőt, az évek során a karszalag szorítását is megszokta. De továbbra sem érti, mit keres ott, ahová őt tették.

Steven Gerrard nem jó vezető. Steven Gerrard jó focista, példamutató ember (mind magánemberként, mind játékosként), egy-egy ámokfutásától eltekintve higgadtnak mondható. Ritkán mosolyog, szeméből inkább valami keserű komolyság olvasható csak ki. Talán ilyen egy kötelességtudó ember tekintete. Helyi gyerek, szinte a klub szimbóluma, ezért jogos volt a kérdés: ki lehetne nála alkalmasabb a csapatkapitányi posztra?

Ugyanazon skillek kellenek egy csapat vezetéséhez, mint egy hadsereg, egy cég, vagy egy állam vezetéséhez. Többek közt olvashatunk olyat is az erről szóló nagyon okos tankönyvekben, hogy a jó vezető példamutató magatartással jár elől, így megszerzi alkalmazottai, alattvalói, katonái bizalmát.

Aztán ezek a részletes tankönyvek (vagy az élet) tovább is lapozhatóak, forgathatóak, míg Steven Gerrard virtuális skillkönyve véget ér. Amilyen ígéretesen indul, olyan gyorsan vége is szakad.

Steven Gerrard legfeljebb nevében Captain Fantastic.

Ez sajnos tényleg egy gigantikus félreértés: Gerrard egész életében nem akart mást, mint jól focizni. Ő csak ment előre, akkor is, amikor a többiek már feladták volna, Stevie, vár a zuhany, menj a rákba a hosszú labdáiddal, de ez az eltökélt liverpooli srác futott tovább. Mert hogy a meccs az 90 percig tart, és a remény hal meg utoljára. Nem értette, s ennél fogva sosem érdekelte, hogy valaki miért adja fel, keseredik el. A balbekk teljesen szétesett, pedig még menni kéne, a másik meg minden passzom után velem ordítozik. StevieG ezt az egészet nem fogta fel, mert meló volt, azt a gömbölyű valamit kell izélgetni, nem embereket, vaze.

Aztán rárakták azt a karszalagot, de Steven Gerrard továbbra is csak futni akart, labdát kergetni, beadni, gólt rúgni. Magyarázgattak neki valami olyasmit, hogy felelősség, morál, biztatás, meg jó vezető, de nem érezte, hogy ezek kapcsolatban állnának az optimálisan csavart szöglettel, ezért ő inkább tovább csinálta azt, amihez értett: focizott. Néha persze tapsolt, megeresztett egy kényszeredett mosolyt, de ezeket is csak azért, mert unta már, hogy állandóan erről papolnak neki.

Steven Gerrard a világ egyik legjobb, leghalálosabb közkatonája, de tábornoknak botcsinálta és felesleges. Nem érti és nem is érdekli, hogy az a fiatal jobb bekk az előbb hatalmasat hibázott, és nagyon jól esne neki, ha valaki akár csak két kedves szóval is enyhítene galaktikus magányán, azon a magányon, amit akkor érez valaki, amikor 47 000 ember közt egyedül van. Nem érti, hogy a csatár azért ordítozik mindenkivel, mert már a harmadik ziccerét rontja el, és saját feszültségét igyekszik enyhíteni. Nem érti, miért kellene hozzá odamenni, esetleg valahogy biztatni. Igazából azt sem érti, hogy miért kellene faviccekkel szórakoztatni társait a kivonuláskor, tréfálkoznia az öltözőben, jó passzokat dicsérni a meccs után, vagy együtt nevetni egy edzés alkalmával.

Amikor Gerrard nem érti

Steven Gerrard egész életében katonáival együtt indult rohamra, de az estéjét sátra magányában és fényűző pompájában töltötte. Sosem mesélt trágár történeteket a közkatonák tábortüze körül, s nem is hallgatta azokat, nem evett az ő ételükből, s nem osztozott fekhelyükben. Számára csak a foci volt és van, és nem érti, miért kellene ennél több.

Ezek nem hibák, valaki egyszerűen nem rendelkezik annak képességével, hogy vezető lehessen. Az ilyenekből rendszerint nem is lesz vezető. Steven Gerrad viszont az lett, mert valaki egyszer valahol azt olvasta, a példamutatás elég. Talán egy mostaninál magabiztosabb Liverpool esetében elég lenne. Most biztos nem.

A parancs, utasítás egyértelmű volt: focizz jól. Ő megteszi.

Aki ezt nem érti, azon ő nem tud segíteni.

Megjegyzés: A poszt nem Steven Gerrard fikázására született. Elismerem múltbeli sikereit, teljesítményét. Nagyra tartom mint focistát.