Nyugalom és Reina
A Liverpool 2:1-es összesítéssel bejutott az Európa Liga csoportkörébe a Hearts ellen, amit leginkább egy megkönnyebbült pipával tudunk elintézni magunkban. Az idegenbeli karcsú győzelem után a hazai döntetlent is kipipálhatjuk ellenük, igaz a meccs képe alapján csak részben megkönnyebbülten. A Rodgers-játék szervezettségéből és dominanciájából szép darabot láthattunk egy fürge, de mérsékelten tehetséges csapat ellen, a szezon eddigi legnagyobb problémája viszont ismét erősen kijött: nehezen tudunk az akciók végére eljutni, azokból helyzetet teremteni és – ne adj Isten – gólt szerezni. Részletek a hajtás után.
Két okból kifolyólag sem voltunk nagyon izgatottak a csütörtök esti meccs előtt. Egyfelől egy ismert, de alacsonyabbra sorolt csapat ellen otthoni visszavágót játszani gólelőnnyel alapjáraton nyugodalomra ad okot. Másfelől pedig az Európa Ligáról beszélünk, nem a nagy BL-ről vagy FA Cupról, az elindulás és ottani szereplés egy Liverpool státuszú klubnak az edző, a klubsajtó és a szurkolók szerint is mellékes. Arról, hogy ez jól van-e így vagy sem, hamarosan külön posztban értekezünk, most vissza a csütörtök estére. Rodgers ígérete alapján erős volt a kezdőnk, a fiatal Adam Morganen kívül a névsor a Premier League-ben is bármikor megállná a helyét úgy, hogy maga a meccs nem feltétlenül indokolná ezt. Ennek is két oka lehet: a menedzserünk érezhette a Gomel elleni önmaga és a csapat megítélésére gyakorolt pozitív hatását, így értelemszerűen meg akarta ismételni azt; valamint a príma, de szerencsétlen City-döntetlen és az Arsenal elleni rangadó között ki akart húzni egy önbizalom növelő verést a vörösökből a Kop előtt. Nem sikerült, noha minden körülmény adott lett volna hozzá, így csak egy hümmögős döntetlenre futotta.
A hibát elől kell keresni, már csak azért is, mivel a hátsó alakzatnak a hátsó passzolgatáson kívül nem sok dolga akadt. A Lucas kidőlése után Allen – Henderson – Gerrard – Shelvey-re szabott középpálya ugyan korrekten dolgozott, de sem ők, sem a jobboldalon sokszor felfutó Kelly nem tudta úgy megjátszani Suarezt és Morgant, hogy azok instant gólhelyzetbe kerüljenek. Ennek fényében a már-már szokásosnak mondható lemez jött: Suarez hátrébb jött labdákat begyűjteni és megint mindent egyedül akart megcsinálni, ami passzív és tanácstalan éket eredményezett Morgannel, illetve a meccs végén Borinivel. Kísértetiesen hasonlít mindez a szűk egy évvel ezelőtti felállásra, amikor szintén el-elvitte Luist a gépszíj, ami átható meddőséget hozott az egész csapatra nézve azokon a találkozókon. Dalglish valahogy kihozta belőle idővel az önzetlent, ami feladat Rodgersnél is prioritást kell, hogy élvezzen, ez a helyzet ugyanis nem sok mindent fog eredményezni egy lógó orrú Borinin és egy frusztrált Suarezen kívül, ha így marad.
A Hearts egyébként a tökéletes ellenfél ennek a Liverpoolnak, ha Heartsokkal lenne tele a PL, borítékolható lenne a Top 4. Fürge, de pici és fizikálisan gyenge játékosok alkotják, akiktől már az első félidőben is könnyen el lehet venni a labdát, a második félidőre viszont úgy elfogynak a tiki-taka elleni védekezésben, így hátul ernyednek és kijátszhatóak, ami lendületbe hoz minket. A jól működő vonalvédekezésük, a lestaktikájuk és az egy darabig bírt letámadáson kívül semmit nem működtettek igazán jól, a gólt is csak találták, a Pepe Reina nevű 12. emberükkel közösen. Reina mondjuk határozottsága és bravúrjai mellett világéletében hajlamos volt lepkékre néha, ugyanakkor kicsit aggasztó, hogy az elmúlt két évben egyre kevesebbet látunk a határozottságból és bravúrokból, és egyre gyakrabban jönnek olyan potyák, amikre még Almunia is elismerően csettint. Rossz érzés, hogy az egykori legstabilabb pontunknál manapság izgulni kell picit mindig, ha nem egy tucat lövés tart a kapuja felé, csak egy-egy kósza löket. Érdekes volt egyébként azt érezni, hogy akkor sem lett a felpezsdülésnél több izgalom, valahogy benne volt a levegőben, hogy le fogja ezt korrekten zárni a Pool, a kérdés csak az maradt, hogy kell-e mindezért plusz fél órát néznünk, vagy sem. Nem kellett, szerencsére az ő kapusuk sem volt pár perc múlva a helyzet magaslatán, tisztességesen benézte a sarkot egy olyan lövésnél, ami finoman szólva sem Suarez életének a legjobbja volt.
Letudtuk a letudandót, túljutottunk egy szimpatikusan küzdő, de közepes Heartson, ott vagyunk az Európa Liga csoportkörében. Nem vártunk sokat az oda vezető selejtezőktől, a nem soknál egy kicsit többet kaptunk, a helyzetbe kerülés hogyanját viszont valahogy ki kell találnia Rodgers & Co-nak. Játszhatunk ugyanis kombinatívan és dominánsan, ha a hőn áhított utolsó passzok nem jutnak el a címzetthez, nem jutunk messzire. Ugyanakkor ha megnézzük a Gomel elleni első meccset és a Hearts elleni másodikat, érezhető a fejlődés. Jó lesz ez, nyugalom.
