Szerencse a fehérorosz ruletten

Valószínűleg az járt a legjobban tegnap este, aki egy jól sikerült randit követően, alapjáraton happyn nézte meg otthon a végeredményt és nyugtázta a történteket. Jóval rosszabbul érezhettek magukat ennél azok, akik végignézték az FC Gomel – Liverpoolt, ami kevés örömtelit nyújtott azon a tényen túl, hogy Brendan Rodgers 1:0-s idegenbeli győzelmet hozott le első tétmeccsén. Bágyadtság, kérdőjelekkel teli középpálya, pár reményteli részlet és mindenekelőtt szerencse jellemezte a beloruszi másfél órát.

Mindenekelőtt le a kalappal az FC Gomel előtt, ugyanis a megilletődöttség legkisebb jele sem látszott rajtuk amiatt, hogy egy híres angol klubbal és azok híres játékosaival kerültek össze. Rögtön lejött róluk, hogy bizonyítani szeretnének a lelkes hazai közönségük előtt, és ha már úgy hozta az élet, hogy lehet bravúrt csinálni, akkor meg is szeretnék csinálni. Mindehhez persze kellett egy olyan Liverpool is, ami partner ebben. Az előzetesen várt kezdőcsapat nagyjából stimmelt, egyedül Gerrard feltűnése volt meglepő, ráadásul kapitányunk elég aggasztóan is játszott. Nem is az volt benne az aggasztó, hogy nem sikerültek a passzai vagy a nézőtérre lőtte a labdát párszor, hanem az, hogy egyfajta átható tanácstalanság látszott rajta a saját helyét illetően. Egy ideig középen, majd jobb oldalon próbálkozott, kevés sikerrel és látszólag frusztráltan, tisztes távban a meccs fitnesztől. Reméljük a menedzser jobban tudja nálunk, hogy mi lesz vele, mi most maradjunk annyiban, hogy egy meccs alapján ne lássunk rémeket.

Sokkal fontosabb probléma volt viszont a védekező középpálya hiánya. A Gomel főleg az első félidőben tudta lazán átjátszani Spearing környezetét, miután a támadóik nem egyszer veszélyeztettek is. A kapufájuk utáni tömegjelenetnél rejtély, hogy miért nem kaptunk gólt, mindenesetre ezzel a végkifejlettel úgy alakult az a pár másodperc, hogy simán befér majd a szilveszteri lúzer sportolós összeállításokba. A második félidőbeli Henderson – Lucas csere enyhítette a védekező középpálya sebezhetőségét, viszont hosszútávon nem lenne majd ildomos két DM-es játékra berendezkednünk, az ugyanis nagyban szűkítené a támadásbeli opciókat. Játékszervezőnk nem volt a Gomel ellen, a pálya középső része végig üresen tátongott, se a kijátszások, se a csatár helyzetbe hozása nem ment onnét. Egy nagydarab fekete foltot hagyott ott a Liverpool maga után. Személy szerint nagyon hiányoltam Shelvey-t, egy ehhez hasonló lendületes, viszont se nem túl erős, se nem túl technikás csapat ellen uralhatta volna a középpályát, ahogy azt már Hodgson alatt is tette anno, hasonló alakulatok ellen az EL-ben. Érthetetlen volt a mellőzése. Illetőleg a mínuszokhoz tegyük még hozzá, hogy nagyon várjuk vissza Reinát, aki ugyan szintúgy nem a magabiztos kifutások szobra, Brad Jones töketlenkedéséhez képest megváltás.

Essen szó azért a pozitívumokról is, hiszen volt belőlük pár. Downing mégsem tűnik annyira izoláltnak Rodgersiában, mint amennyire elsőre gondoltuk. Ügyesen mozgott a jobb szélen, volt pár jó vissza passza, a gólja pedig magabiztos és gyönyörű volt. Sok ilyen meccset szeretnénk tőle látni 2012/13-ban. Elől Borini jól helyezkedett, hiába tudtuk igazán csak egyszer megjátszani – amit kihagyott sajnos -, reményteli igazolásnak tűnik, aki Suarez visszaérkezése után jóval veszélyesebbé válhat majd. Cole-ért kár, röpke negyed órája alatt úgy tűnt, hogy fekszik neki az új rendszer, igaz a helyére beállt Sterling sem vallott szégyent, a tavalyinál minden bizonnyal több játékpercre számíthat majd idén. Hátul pedig úgy tűnik, kezdik érezni a passzolgatást a fiúk, még Jamie „csőrrel előre” Carraghernek is feküdt a téma. Viszonylag hamar ki tudták játszani a labdát a védők a szélekre, így nem fulladt Del Bosque-i szintű unalomba a játék, igaz fő feladatuk, a védekezés bizonytalanabb volt a kelleténél. Főleg Skrtel tűnt formán kívülinek.

Összességében rosszul játszottunk tegnap, de jól jöttünk ki belőle, az idegenben rúgott gólt és győzelmet kipipálhatjuk. A pipálásnál sokkal többet a jövő heti visszavágótól sem várhatunk az Anfielden, és gyakorlatilag mindegy is, hogy egy döntetlennel vagy egy győzelemmel lépünk majd túl a Gomelen; ennél sokkal fontosabb, hogy a fentebb említett, főként a középpálya körüli kérdőjelekre kapunk-e majd valamiféle választ.